LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Citromdíj #15 – Farkas Balázs

A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk tizenötödik epizódjának alanya pedig nem más, mint Farkas Balázs.

c15farkas

A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk tizennegyedik epizódjának alanya pedig nem más, mi

A nagy tehetségnek kikiáltott Farkas Balázs 1988-ban született Nyíregyházán. Ifi karrierjét a Szparinál töltötte, és a felnőtt csapatban is a szabolcsi csapatnál mutatkozhatott be 2004-ben. Azonban nagyon korán, 18 éves korában felfigyelt rá az Ukrán sztárcsapat, a Dinamo Kijev, és szerződtették őt.

Ekkoriban joggal az egyik legnagyobb csatártehetségnek tartották Magyarországon, állítólag még a Manchester United edzője, Sir Alex Ferguson is figyelte őt több barátságos meccsen. Viszont az ukrán csapatnál nem volt sikeres időszaka, nem tudta magát felverekedni a felnőtt kerethez, többnyire a második csapatnál kapott szerepet. Igaz ekkor még nagyon fiatal volt, és beilleszkedését sérülések is nehezítették, mindenesetre három Ukrajnában eltöltött éve alatt mindössze öt mérkőzés jutott neki az első osztályban.

Egyik gólja az Ukrán sztárcsapat felkészülési mérkőzésén

Időközben már háromszoros felnőtt válogatottnak mondhatta magát, 2006 és 2007-ben három barátságos mérkőzésen jutott szóhoz Várhidi Péter csapatában. A 2009/2010-es szezonban a Mezey György vezette Videotonba került kölcsönbe, ahol eleinte súlyos sérüléssel küszködött, emiatt az őszi szezont teljes egészében kihagyta. Tavasszal viszont sikerült magát beverekednie a csapatba, és ha alapember nem is volt, sok mérkőzésen jutott szóhoz. Végül 13 bajnokin kapott szerepet, gólt nem szerzett, három gólpassz fűződött a nevéhez, de játékával nem lehettek elégedetlenek Fehérváron. Ennek megfelelően Mezey szerette volna csapatánál tartani, de a kijeviek irreálisan magas kivásárlási árat szabtak meg neki. A Vidi végül letett szerződtetéséről, és úgy tűnt, visszatér Ukrajnába. Azonban 2010 júliusában Szima Gábornak sikerült lényegesen lealkudnia a vételárát, így öt éves szerződést kötött a DVSC-vel.

Pályafutása jól indult a Lokiban, lehetőséget kapott a bajnokság elején a Bajnokok Ligája miatti rotáció eredményeként, illetve pályára léphetett a két, Basel elleni BL selejtezőn is. A fordulat azonban a hatodik fordulóban esedékes Győr elleni mérkőzésen következett be nála: sérülés miatt az első félidő 37. percében állt be csereként, hét perc elteltével azonban egy szabálytalanság miatt vitatható módon azonnal kiállította őt a játékvezető. És hogy ez ne legyen elég, a rá következő hetekben hasfalhúzódást szenvedett, ami elsőre nem egy súlyos sérülés, ám mégis hónapokat kellett kihagynia, mivel nem jött rendbe sérülése. A tavaszi szezonra rendbe jött, de alapemberré nem tudott válni, a szezon során tíz mérkőzésen jutott szóhoz, egyetlen mérkőzést végigjátszva, egy gólpasszt jegyezve.

Farkas-Balázs2

Ritka pillanatok egyike: Farkas Balázs a pályán

A tavalyi szezon is sérülésekkel telt, a bajnokság kétharmadát lábadozással töltötte, egyik sérülésből a másikba esve, így egyáltalán nem volt könnyű dolga mentálisan sem. Felépülése után a szakmai stáb sem bízott kellőképp játékában, így csak epizódszerep jutott neki a veretlenül megvívott bajnokságban. Mindössze négy meccs, azokon is csupán 62 perc játékidő. Ezen kívül az NB2-ben, valamint a két kupasorozatban bizonyíthatott. Sokszor húzták rá egyébként, hogy játéka öncélú, és nem csapatember. Kétségtelen, sokszor talán indokolatlanul sokat babusgatta a labdát, valamint túlcselezte a helyzeteit, de egy technikás játékos révén, valamint posztjából adódóan elvárható volt tőle bizonyos mértékű kreativitás.

Újabb sikertelen szezonja után tehát az idei évnek nyilvánvalóan ő is úgy indult neki, hogy utolsó esélye a bizonyításra, de a sors ezúttal is kibabrált vele. A felkészülés elején térdszalagszakadást szenvedett, amivel a Videotonos korszaka idején is bajlódott, emiatt újabb fél éves pihenő elé nézett. A hónap elején azonban megelégelték tehetetlenségét, így a keretszűkítés áldozatává vált, két és fél év itt töltött időszaka után szerződést bontott vele a DVSC. Sajnálhatjuk, mert tehetsége vitathatatlan, de a sérülések megnehezítették karrierjét. Emiatt, és mert játékával nem nyújtott maradandót – bár sok lehetősége nem is volt rá -, sajnos kiérdemli a citromdíjat, és nem szokásunk, de sikeresebb pályafutást kívánunk neki a későbbiekben, mert sokra hivatott játékos még így is, és egy másik klubnál megtalálhatja a számításait.

(A képek forrása: dvsc.hu, haon.hu)