Az idei szezonban eddig nyugodtan kijelenthetjük, hogy ennek a DVSC-nek két arca van, két különböző csapat játszik hétről hétre. Az egyik, amelyik hazai pályán megalkuvást nem tűrően dominál, és felőrli az ellenfelét, mind az öt meccsét nyeri 18 gólt rúgva, és csak 3-at kapva. A másik, amelyik a Debrecen határát jelző tábla után erős túlzással a nadrágjába csinál, és kiscsapatokat jellemző óvatosággal, bátortalanul lép pályára, és képtelen dominálni még az alsóházi csapatok ellen is. Utóbbi „együttesünknek” három meccsen egyetlen szerzett pont és mindössze két rúgott gól a mérlege. Most vasárnap remélhetőleg ismét az elvárható együttest látjuk majd a pályán.
A csapatot illetően továbbra is változatlan a helyzet, értsd úgy, a sérültjeink nem épültek fel, viszont ismét akadhat új ember, aki feliratkozik a sérültlistára. Tudniillik Bouadláék továbbra sem bevethetőek, így középen újfent nézhetjük a Zsidai-Vadnai páros kreativitásban szegény, rombolásban annál inkább hatékony ténykedését, ezen felül Bódi játéka kérdéses, nagy szükség lenne a játékára, de nem lenne meglepő, ha még ő sem játszhatna. Ferenczi a Győr ellen rejtélyes módon eltűnt a keretből, és nem kaptunk választ a miértre, elméletileg nem bajlódik sérüléssel. A hosszabb időre megsérült játékosok továbbra sem bevethetőek. Az újonc Máté lehet a listán, róla azt olvashattuk, hogy szintúgy kérdéses a játéka. Kissé gonosz módon mondhatnám, hogy ez kapóra jönne, mert végre bedobhatnánk a mélyvízbe Brkovicot, aki hosszabb távon meg is ragadhatna a kezdőben, ráadásul igencsak ráfér a frissítés a belső védőinkre, mert az utóbbi időben bohózatba illő, amit meccsről-meccsre művelnek. A többi poszton nem számíthatunk igazi meglepetésre, lényegében a Győrben látott csapat léphet újfent pályára.
A várható felállás képként itt tekinthető meg
Jön tehát egy újabb hazai meccs, amin ismét hozhatjuk azt a formánkat, amivel eddig minden meccsünket simán nyertük itthon. Azonban ne feledjük, egy olyan együttes lesz az ellenfelünk, amely rendre mumusunknak számít, mást ne mondjak, tavaly oda-vissza vertek minket simán 2-0, 3-1-re. Ahogy fentebb említettem, idén eddig finoman fogalmazva sem kiegyensúlyozott a teljesítményünk, hiszen hiába nyerjük sorra a hazai meccseket, köztük több rangadón is bezsebelve a három pontot, ha közben idegenben csak szenvedünk, és nem csak a nagy csapatok otthonában, ilyen teljesítménnyel ne is álmodozzunk a bajnoki címről. Ez utóbbi statisztikán most két hétig ismét nem lesz lehetőségünk változtatni, viszont előbbit lehet, sőt illik is tovább nyújtani. A győri meccsen a legnagyobb hiányosság a kreativitás hiánya volt a középpályán, hiszen középen két védekező szellemű játékos játszott, a jobbszélen Kulcsár idénybeli legrosszabb meccsét játszotta – gyakorlatilag nem volt jó megmozdulása, és a második perces bekapott gólban is volt szerepe -, emellett az eddig vezérnek számító Szakálynak sem ment a játék, és ez így összességében bizony nagyon rányomta a bélyegét a játékunkra. A hírek szerint sajnos továbbra sem bevethető Selim, aki még gyengébb formájában is nagyobb lendületet adhatna a támadásainknak, viszont ne menjünk el szó nélkül Bódi mellett sem, akinek játéka szintúgy hiányzott az elmúlt két meccsünkön. Elöl a Sidibe-Volas páros kaphat ezúttal is szerepet, akik Győrben nem brillíroztak, de nehéz úgy érvényesülni, ha nem kapnak használható labdát. A védelembe meglepetésemberként Brkovicot várom, aki a hetek óta bizonytalankodó Mátét egy jó játékkal kitúrhatná a kezdőből, és Morozov, felépülése után nem vele, hanem inkább Mészárossal kellene, hogy megküzdjön a kezdőért. Ráadásul a szezon elején több meccsen is láthattuk a pályán a Brkovic-Morozov védőpárost, és egyáltalán nem muzsikáltak rosszul. Lassan felvetődik a kapuskérdés is, hiszen Novakovic hetek óta bevethető formában van, bár nem tudjuk, mit produkál az edzéseken, és nem is szerencsés szezon közben kapust cserélgetni, pláne ha az éppen soros kezdő kapus mondhatni stabilan véd, hiszen Verpeczről elmondható, hogy hozza az átlagot, vannak bravúrjai, de néha becsúszik egy-egy hiba is a játékában. Minden esetre nem gondolnám, hogy az ősszel meghúzná ezt a váltást Kondás.
Ha a táblázatra pillantunk, akkor azt láthatjuk, hogy ellenfelünk a 14. helyen szerénykedik, de ez csalóka lehet. Ami tény, hogy volt egy öt meccses vereségi szériájuk, de az előző körben könnyedén verték hazai pályán a Paksot, amivel megszakadhat a rossz sorozatuk, ráadásul a fiatal társaság rendre kiszámíthatatlanul szerepel az NB1-ben, három éve teljesen váratlanul kiestek a másodosztályba, majd tavaly újoncként meglepetésre a negyedik helyen zártak, minket is megelőzve. Viszont a történeti hűséghez hozzátartozik, hogy idén nyáron jelentősen meggyengültek, kis túlzással egy teljes kezdőre való játékos távozott a fővárosi csapattól. Ebben jelentős szerepet vállaltunk mi is, hiszen Zsidai László és Vadnai Dániel Debrecenbe szerződtek, és előbbi eddig az összes bajnokit végigjátszotta, utóbbi pedig ideigazolása óta szintén pályára lépett minden bajnokin, kétszer balhátvédként, kétszer pedig középső középpályásként. Az ő kettejük holnapi játéka annyiból lehet hasznos, hogy jól ismerik az ellenfelet, és azon belül is a csapat legjobbjának számító Kantát, akit a legfontosabb semlegesíteni az MTK-ból. Ez a feladat vár tehát a Zsidai-Vadnai párosra, amit remélhetőleg jól megoldanak majd. Rajta kívül érdemes még kiemelni a fiatalabbik Pölőt, aki idén az MTK házi gólkirálya eddig a maga három találatával. Rúgótechnikája kitűnő, ezt bizonyítja két bombagólja, amit még a szezon elején szerzett. Aki még veszélyes pont, az a Pakstól szerződtetett Eppel, akinek a csatárproblémákat kellene megoldania. Az ő esetében elsősorban a fejjátékát érdemes kiemelni, ennek levédekezése a védelem feladata lesz. Továbbra is gyengepontnak számít a mi esetünkben a pontrúgások levédekezése, ebből Győrben is sikerült egy alkalommal összeszerencsétlenkedni egy gólt, sem a kapus, sem a védelem nem tudott felszabadítani, és végül begyötörte a második gólt az ETO, ami el is döntötte a meccset. Számtalan gólt kaptunk már idén ilyen szituációból, márpedig ha van csapat, amelyik specialistája a pontrúgásoknak, az éppen az MTK a már említett Kanta-Pölöskei páros miatt.
Egy győzelemmel tovább tapadhatnánk a Vidire, és ami fontos, a mai napon botló Fradit is vissza tudnánk előzni. Ettől függetlenül sem lehet más célunk hazai pályán, mint a győzelem, hajrá Loki!
(A borítókép forrása: nb1.hu)
