LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Elmentek ti a fenébe!

Rajtunk kívül még több száz DVSC szurkoló döntött úgy, hogy a munkanap és munkaidő ellenére útrakél, elkíséri kedvenc csapatát az oda-vissza közel 250 km-es túrára, és először (de könnyen lehet, hogy egy ideig utoljára) a helyszínen tekinti meg az új diósgyőri stadionban a DVTK – DVSC bajnoki mérkőzést. Mivel már hetekkel ezelőtt elkezdtük a túra szervezését, és tudtuk, hogy ismét összeverődik egy jó kis brigád, így egész héten nagy izgalommal vártuk a mérkőzést, és bíztunk abban, hogy egy sokáig felejthetetlen élményben lesz részünk. Erről gondoskodtak is a „fiaink”, csak épp nem jó értelemben: ismét arcon köpték a bennük még megbízó szurkolókat, ismét becsaptak és átvertek minket. Szégyenteljesen, alibi teljesítményt nyújtva kaptunk ki megérdemelten a szerény képességű Diósgyőrtől.

Előzetesen nem számítottunk nagy változásokra a kezdőcsapatunkban, egyedül a csatársor összetétele volt kérdéses, nem is találtuk el a beharangozóban a kezdő párost, bár jeleztük, hogy csak tájékoztató jellegű a hadrend, ugyanis bármilyen kombináció valószínűsíthető volt a Szécsi – Könyves – Takács hármast variálva, és még Avdijaj is ott volt a képletben. Herczeg András ezúttal a Könyves – Takács duó mellett tette le a voksát, és volt még egy számunkra kellemesnek tűnő változtatás is, ugyanis a hetek óta gyengén teljesítő Ferenczi helyett ezúttal Barna kezdett a védelem bal oldalán.

Hazai oldalon Fernando egyet változtatott az egy hete Felcsúton kikapó együttesén, Mihajlovic helyett Bacsa kapott szerepet a kezdőben. A DVTK-nál természetesen a pályán volt az egykori debreceni közönségkedvenc, Dusan Brkovic is, illetve a Tajti – Sesztakov – Hasani hármas volt még az, akiktől előzetesen tarthattunk.

Most, hogy túl vagyunk a kötelező bevezető körökön, úgy gondolom, hogy a megszokottól eltérően nem vagyok hajlandó a billentyűzetet koptatni a mérkőzés elemzésére. Ezt az alibi fost ugyanis nincs értelme elemezni. Az első pár percet leszámítva gyakorlatilag semmi érdemlegest nem láttunk a csapattól az első félidőben, rossz passzok, katasztrofális megoldások, hátborzongató megmozdulások a védőharmadban (Barna, Kinyik, de még Kusnyír is úgy vagdalta ki a labdát a lelátóra, mintha az kötelező lett volna), ráadásul az akarat legkisebb szikráját sem véltük felfedezni a mieinkben. Bár az időjárás nem volt kegyes, kissé nyirkos, ködös idő volt, a pálya is biztos fel volt ázva, többek így is elmondhatták az első negyvenöt perc után, hogy makulátlan, tiszta a mezük (Tőzséré olyan volt, mintha most vették volna ki a mosásból). Ebből is látszott, hogy senki nem szakadt meg a pályán, nem voltunk rámenősek, nem próbáltunk nyomást gyakorolni a szenvedő ellenfélre, ehelyett csak lézengtünk a pályán. Bár lehengerlő játékkal a hazaiak sem rukkoltak ki (sőt…), a vezetést így is ők szerezték meg egy szenzációsan eltalált Hasani lövéssel. Azt gondoltuk, hogy ez a gól majd ébresztőt fúj a játékosoknak a szünetben, és a második játékrészre majd egy feltüzelt DVSC jön ki a pályára. Csalódnunk kellett.

A második félidőben az égvilágon semmilyen változás nem történt. Herczeg András is érezte, hogy valami nem kerek, így nagyon korán beküldte Szécsit Könyves helyett, majd nem sokkal később érkezett Avdijaj is az ezúttal is gyengén játszó Varga Kevin helyére. Az idő előrehaladtával a hazai csapat egyre jobban elfáradt, és amikor már azt éreztük a levegőben, hogy talán most beszorítjuk őket a kapujuk elé, akkor sem történt fordulat. Ugyan többet birtokoltuk már ekkor a labdát, és annyit már elértünk, hogy a játék a hazaiak térfelén zajlott, veszélyes helyzetet (mit veszélyest, semmilyen helyzetet) nem tudtunk kialakítani. Egy kósza Tőzsér lövés, majd egy lecsúszott jobb oldali beadás okozott némi zavart a hazai kapu előtt, de azt gondolom sokat mondó adat, hogy Antal Botondnak talán egyszer sem kellett védést bemutatnia (talán egy gyengécske, középre tartó lövést kellett hárítani még a 36. perc tájékán).

Az utolsó 10-15 percet ugyan megnyomtuk (ekkor már Jovanovics is a pályán volt Takács helyett), de helyzetet nem tudtunk kialakítani, eközben a hazaiak legalább két további gólt szerezhettek volna a fellazuló védelmünk miatt, azonban komoly ziccerekben hibáztak a befejező embereik. A hazaiak kapuja egy percig sem forgott veszélyben, teljesen indiszponált volt a mai társaság a pályán; még a rögzített szituációk után sem tudtunk még csak veszélyeztetni sem, Tőzsér pontrúgásai rendre az első védőjátékosban elhaltak, vagy egyszerűen mindenki fölött elszálltak, míg Bóditól szintén nem láttunk ma jól elvégzett szögletet vagy szabadrúgást. A végeredmény pedig így nem változott, arcpirító és szégyenteljes vereséget szenvedtünk a kiesőjelölt, hetek óta kilátástalan játékot nyújtó, és szurkolói bizalmát is elvesztő Diósgyőr ellen. Köszönjük szépen fiúk, hogy ismét arcon köptetek minket, szurkolókat!

Értékelés, aminek nem sok értelme van az ilyen produkció után

Viccesen azt is mondhatnám, hogy a csapat teljesítményére összességében egy 10-est adok, azt pedig osszák el egymást közt a játékosok, de nézzük, hogy ki hogyan teljesített…

Nagy Sándor – 0 – Nem kellett bravúrokat bemutatnia, a vendégszektorból úgy tűnt, hogy Hasani lövésére legalább elvetődhetett volna, de visszanézve az egy védhetetlen lövés volt. A második félidőben egy megpattanó lövésnél kellett résen lennie.

Kusnyír Erik – 3 – Sajnálom, de ez most nagyon gyenge volt. Bár rajta legalább látszódott az akarat, de szembetűnő volt, hogy a jó helyezkedése és labdaszerzése után általában elpasszolta a labdát, vagy szimplán kirúgta az oldalvonalon túlra. Határozatlan volt, nem volt ez most jó teljesítmény.

Kinyik Ákos – 3 – Ezúttal is durván játszott, ráadásul most nem volt olyan jó, mint egy hete a Kövesd ellen. Bár az első félidőben még tőle is láthattunk jó megelőző szereléseket, a második játékrészben már többször is hibázott.

Pávkovics Bence – 3 – Kinyikkel ellentétben rajta egy kis határozatlanság is érezhető volt, többször is megforgatták őt a hazai támadók

Barna Szabolcs – 3 – Amennyire örültünk, hogy bekerült a kezdőbe Ferenczi helyett, annyira volt csalódás a játéka. Egy jó beadása sem volt, ráadásul hátul is hihetetlen hibákat vétett.

Varga Kevin – 2 – Hetek óta nagy nulla a teljesítménye, ami ezúttal sem volt másképp. Bár az első félidőben néha látni lehetett a szikrát, összességében ismét csalódást keltő volt, amit tőle láttunk, hiszen egy ilyen kaliberű futballistának kéne a különbséget jelentenie egy-egy összecsapáson, azaz tőle várnánk meccset eldöntő megmozdulásokat. Ehelyett ezúttal is eladott labdák és ellenfélbe cselezések tömkelegét láttuk.

Haris Attila – 3 – Talán az ő játékát lehetne minimális szinten dicsérni, de nem vagyok hajlandó senkinek hármasnál jobb osztályzatot adni. Ő ezúttal is odatette magát (néha túl vehemensen is), de egyedül nem lehet megváltani a világot.

Tőzsér Dániel – 2 – Ahogy azt már fentebb is kiemeltem, sokatmondó volt, hogy kb. a 60. percig nem koszolta össze a mezét. „Parádés” szögleteket és szabadrúgásokat láthattunk tőle ezúttal.

Bódi Ádám – 3 – Ha minden igaz, ő több edzést is kihagyott a héten, és kérdéses is volt a játéka. Ilyen szempontból tőle el tudom azt viselni, ha gyengébb napot fog ki, főleg hogy belőle nem nézem ki sem az alibizést, sem a leszarom mentalitást. Ez most egyszerűen nem volt jó, de később biztosan lesz ennél jobb.

Takács Tamás – 2 – Bár semmi érdemlegest nem csinált, felmenteném őt annyiból, hogy nem is nagyon kapott labdát, így aztán helyzetbe sem tudott kerülni. Maradt neki a harc a mezőnyben, amiket viszont rendre elvesztett. Talán egyetlen fejpárbajt sem nyert meg.

Könyves Norbert – 2 – A góljai ellenére nem játszott jól már a korábbi meccseken sem, ezúttal sem láttunk tőle a közel 55 perc alatt egyetlen említésre méltó megmozdulást sem.

Szécsi Márk – 3 – Rajta látszott az akarás, volt is egy-két szép megmozdulása, de sajnos sokszor súlytalannak bizonyul.

Albion Avdijaj – 0 – Küzdött, harcolt, de nem kapott labdát.

Aleksandar Jovanovic – 0 – Ma ő sem tudott segíteni a csapaton.

Herczeg András – Hol van Cikos, hol van Bényei? Miért nem próbálunk ki új játékosokat, miért ragaszkodunk a megszokott összeállításhoz, ha láthatóan akadozik a gépezet? Örömteli, hogy legalább azt felismerte, hogy Ferenczi gyengén játszott, de érthetetlen, hogy miért kap szerepet Varga, Tőzsér és Könyves ilyen formában. Valamit változtatni kell, erre most lesz két hét a válogatott szünet miatt.


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Nagyon gyenge színvonalú összecsapás volt két nívótlan, és gyenge teljesítményt az asztalra letevő csapattal. A különbség az volt, hogy a hazaiak komolyan vették az összecsapást, és egy jól eltalált lövéssel megnyerték a meccset, míg a mieink mintha túl nagy mellénnyel léptek volna pályára, ami mellé helyenként alibi is társult. Ilyen formában a csapat teljesítménye értékelhetetlen volt. A játékvezető Iványi volt, akit legutóbb mi is szétszedtünk itt a blogon a hibái után. Meccset befolyásoló tévedése ezúttal nem volt, de a mezőnyben össze-vissza fújkált, furán ítélte meg a mezőnybeli faultokat több esetben is.

Teljesen érthető reakció a szurkolóktól a lefújás után – bár a bunda váddal nem értek egyet, ettől még arcon köptek minket a játékosok

Pár bekezdést még szentelnék ennek a csodálatos produkciónak. Mint azt a bevezetőben is említettem, elég szépszámú közönség kísérte el a csapatot Diósgyőrbe, nyilván sokan kíváncsiak voltak az új stadionra, illetve nem elhanyagolható szempont, hogy ez az egyik legközelebbi túra az idei mezőnyben. Így aztán sok régi ismerős arc is feltűnt a vendégszektorban, akadtak olyanok is szép számmal, akik Debrecenben rendszeresen kijárnak meccsre, de idegenbe csak ritkán kísérik el a csapatot, most mégis ott voltak a lelátón. A hangulatra nem lehetett panasz a vendég szektorban, szurkolóink kitettek magukért, és szinte végig szurkolták a teljes meccset, méghozzá kulturáltan. Értem ezt úgy, hogy a 90 perc alatt talán egyszer sem hangzott el a kurva gyenge, illetve semmilyen szidalmazás a játékosok irányába, csak a biztatást lehetett hallani. Tényleg olyan érzése volt az embernek, mint amilyet 5-10 éve éltünk át utoljára, igazi futballhangulat és lelkesedés uralkodott az arcokon. Ezért is fájó az, amit a pályán láttunk. Mert a fene se bánja, ha elmennek Szombathelyre, és ott adják elő ezt a szar semmit, ahol kevesen látják (dehogynem bánnánk, de legalább nem pazarolnánk rájuk az időnket). De ez a légkör most felért egy hazai pályán elért fiaskóval. Nem lehet azt sem mondani, hogy összeszartuk volna magunkat a félelmetes miskolci katlanban, hiszen a hazai ultrák bojkottáltak, csapatuk gyenge teljesítménye miatt nem szurkoltak a találkozó során. A mai produkciót látva a mieink sem érdemelték meg azt, hogy ennyien elkísértük őket, és végig biztattuk őket a kilencven perc során.

Hazafelé menet az autópályán egy benzinkútnál megállva sok szurkolóval elegyedtünk beszélgetésbe, és mindenki nagyon csalódott volt. Nem egy fanatikus szájából hangzott el az, hogy cserben hagyott minket a csapat, és nem érdemlik meg azt, hogy legközelebb is kitartsunk mellettük egy ilyen, vagy akár még hosszabb idegenbeli túrán. Azt se feledjük, hogy munkanapon, munkaidőben zajlott a mérkőzés, így sok olyan szurkoló jött el, akinek emiatt szabadnapot kellett kivennie. Emiatt is éreznie kellene a csapatnak a felelősséget, de láthatóan nem hatotta meg őket az értük hozott áldozat.

Így üzentek a hazai ultrák csapatuknak – sajnos a mai produkció után ugyanez igaz ránk is…

Az előző szezonban Balmazújvárosban 4-0-s zakóba futottunk bele tavasszal. Ott a nem megfelelő hozzáálláshoz még egy kínos zakó is társult, ami után Csibu az alábbi sorokat írta összefoglaló cikkébe:

„Nem az eredménnyel van a baj. Mert felejtsük már el, kedves Sós Bence és a többiek, hogy az eredmény miatt kell kimenni szurkolni! LESZARJUK AZ EREDMÉNYT, TELIBE SZARJUK A DOBOGÓT, NEM ÉRDEKEL, MI VAN A VÉGÉN AZ EREDMÉNYJELZŐN! MERT NEM EZ SZÁMÍT ELSŐSORBAN! Persze, örülünk neki, meg bravó, de nem ez számít!

Az érdekel, mit látok a pályán! A mai meccsen pedig egy undorító nagy csalást láttam. Ez csalás volt, mert becsaptátok saját szurkolóitokat! Ráadásul nem először! Hogy mi okból, milyen céllal, szándékosan-e, vagy csak véletlenül, nem tudom és talán számomra teljesen mindegy is. Lélektelen semmit láttam! Olyat, amire nincs mentség! Ha valaki épp küzdött is volna, hiába volt minden, mert a másik tíz abban a pillanatban nagy ívben tett rá, hogy mi fog történni. És akkor azt kérdezitek, hogy MIÉRT NINCS SZURKOLÓ? HÁT EZÉRT!”

Bár abban az időben Sós Bence volt az, aki nem értette, hogy miért nincs több néző a stadionban, most a meccs előtti napon Bódi Ádámtól lehetett azt olvasni, hogy bántja az, hogy kevesen vagyunk, és nem tudja, hogy mit tudnának még tenni annak érdekében, hogy többen legyünk. Ádám! Hogy mit nem kéne tennetek, arra itt a válasz, a maihoz hasonló produkciót nem szeretnénk látni! Mert sajnos minden egyes alkalommal eljátsszátok a szurkolók bizalmát. Az elmúlt hetekben mintha megint egymásra talált volna játékos és szurkoló, beleszurkoltuk a győzelmekbe a csapatot, utolsó pillanatokban nyertünk meg meccset, vagy épp csentünk pontot az Üllői útról. És ezek után ismét letesztek az asztalra egy ilyen produkciót. Csakúgy, mint a nyári jó kezdés után Újpesten, vagy tavaly tavasszal Balmazújvárosban, vagy hazai pályán a Vasas ellen.

És hangsúlyozom, nem az eredmény a fájó, hanem a hozzáállás! És félre értés ne essék, bennem ezúttal nem merült fel az, hogy leadtuk volna a meccset, vagy bármiféle bundafaktor közrejátszott volna. Én 11 nagyképű játékost láttam a pályán, akiket becsapott az ellenfél mutatott formája, és azt hitték, hogy elég lesz felküldeni a mezt a pályára. Nem, sosem elég! Mindig küzdeni kell, ezt várja el a szurkoló a csapattól!

Egy percben összefoglalva a csapat mai teljesítménye: csalók vagytok, átvertetek minket már sokadjára (és nem, nem arra gondolok, hogy bundáztak volna)!

Végtelenül csalódottak és dühösek vagyunk, és egyhamar nem is fogják visszanyerni a játékosok a szurkolók bizalmát. Mert lehet itt építeni 5-6 meccses veretlen sorozatokat, meg lehet katartikus élményt okozni utolsó perces szögletgóllal, de az egész szart sem ér, hogy utána lerombolják az egészet egy ilyen alibi nulla teljesítménnyel. Javaslom, hogy gondolkozzon el ezen minden játékos, és amíg erről a hülyeségről nem tudnak leszokni, addig ne nyilatkozzanak olyanokat, hogy nem értik, hogy miért nincs néző, meg hogy 2-3 év múlva bajnoki címért küzdhetünk…

(borítókép: boon.hu)