Múlt héten véget ért a női kézilabda Európa Bajnokság, a következőkben a magyar válogatott teljesítményéről olvashattok pár gondolatot. Baljós előjelekkel kezdődött a torna, de szerencsére sikerült megoldást találni a felmerülő problémákra! Ezen világverseny után jogosan mondhatjuk: Szép volt lányok! Büszkék vagyunk rátok!
Felemás érzésekkel várhattuk a Franciaországban megrendezésre kerülő Európa bajnokságot. Kim Rasmussennek igencsak álmatlan éjszakákat okozhatott az a tudat, hogy szinte egy komplett kezdősornyi játékos nem állhatott a rendelkezésére különböző okok miatt. Válogatottunk mozgatórugója, a nemzetközi szinten is elismert Görbicz Anita korábban bejelentette visszavonulását, Hornyák Dóra és Szekeres Klára gyermekáldás miatt került ki a pixisből. Sérülés miatt pedig Kisfaludy Anett és Klivinyi Kinga sem tudott elutazni a csapattal. Tomori Zsuzsi rehabilitációja ugyan jól halad, mégsem lett volna értelme egy újabb sérülést kockáztatni. Balsors akit régen tép, mondhatná szövetségi kapitányunk, ha ismerné a Himnuszunk ezen sorát, de komolyra fordítva a szót, az elmúlt években egyszer sem adatott meg neki, hogy teljes kerettel készülhessen az aktuális világversenyre. Ezen balsors is közrejátszott abban, hogy új játékosokat kelljen harcba küldenünk. Így került a képbe a DVSC junior világbajnok beállósa, Tóvizi Petra, aki nemcsak az utazó keret tagja volt, hanem a pályán is megcsillogtathatta tudását. Fiatal beállónk mellett Kovács Anna képviselte még a debreceni színeket a nemzeti csapatnál.
Az előzetes esélylatolgatások alapján nem sok jó szó hangzott el a legtöbb szurkoló részéről. Mindenki más eredményt várt a lányoktól, én személy szerint a csoportkörből való továbbjutást tűztem ki mint minimum elvárást. A „C” jelű négyesben Hollandia, Spanyolország és Horvátország legjobbjaival kellett megmérkőzniük Kovacsicséknak. Kezdésként az első fordulóban letudtuk a legnehezebb ellenfelet, bár kikaptunk a hollandoktól, játékunk bizakodásra adott okot. Fel tudtuk venni a versenyt (az utolsó tíz percet leszámítva) az előzetesen erősebbnek tartott narancsmezesek ellen. Ezek után egy papírforma győzelemnek kellett volna következni. A győzelem meg is lett, még ha nem is a legjobb meccset játszottunk, de behúztuk az úgynevezett kötelező győzelmet a horvátok ellen. Már ekkor tudtuk, hogy továbbjutunk, csupán annyi kérdés maradt, viszünk-e pontot a középdöntőbe. Erre a kérdésre csak a spanyolok elleni meccs után tudtunk válaszolni. A játék minden elemében fölülmúltuk riválisunkat, azon az estén minden klappolt. Mondhatni játszi könnyedséggel zsebeltük be a két pontot. Így két egységgel a zsebünkben várhattuk a Norvégia elleni meccset. Mint írtam, a spanyolok ellen minden bevált, na a norvégok elleni összecsapás ennek szöges ellentéte volt: nem állt össze a védekezés és a támadásunk is vérszegény volt. Tudáskülönbség ide vagy oda, már az első percekben eldőltek a lényegi kérdések. A korábban bukdácsoló norvégok ellenünk bizonyították be, hogy a világ legjobbjai közé tartoznak.
Többen ekkor azt gondolták, itt a vége mindennek, de szerencsére a lányok nem így álltak a dologhoz, hanem minden tőlük telhetőt megtettek, és felálltak a padlóról, vagyis bizonyították, hogy mentálisan erős a társaság. A folytatásban egy nagyon fordulatos meccsen legyőztük a németeket, ezzel pedig nyitva hagytuk a repülő ajtaját egy esetleges párizsi útra, ami legjobb hatba jutást jelentette volna. A torna zárásaként keleti szomszédunkkal, Romániával kellett farkasszemet néznünk. Legyen szó bármilyen sportról, egy magyar-román párosítás mindig is kiemelt figyelmet kap. Szövetségi kapitányunk jól ismerheti a román viszonyokat, ugyanis korábban a Bukarest vezetőedzője volt. Azt nem tudom, hogy mennyire van képben a két nemzet történelmével kapcsolatban, tudja-e mekkora rivalizálás folyik közöttünk. Ennek ellenére nagyon szépen felkészítette a lányokat. Érdekesség, hogy a román válogatott szakmai munkájáért a korábbi győri sikerkovács Ambros Martin felel.
Nézzük milyen eredménnyel zártuk az Eb-t: 6 meccs, 4 győzelem, 2 vereség.
- Magyarország – Hollandia 25:28 (11:11)
- Horvátország – Magyarország 18:24 (9-13)
- Magyarország – Spanyolország 32-28 (19:14)
- Magyarország – Norvégia 25-28 (12-19)
- Magyarország – Németország 26:25 (12:14)
- Magyarország – Románia 31-29 (17-17)
Értékelés posztokra bontva:
Kapusok: Bíró Blanka számít első számú hálóőrnek, jól is teljesített, kisebb megingások ellenére biztos pont. Kiss Éva is remek formában védett, főleg a románok ellen brillírozott, illetve több büntetőt hárított. Az egyik legstabilabb posztunk ez. Pontszám: 10/8.
Szélsők: le a kalappal Schatzl Nadine és Lukács Vica előtt, mindketten nagyon jól teljesítettek, kiélezett helyzetben se remegett meg a kezük. Mikor a Loki ellen villogtatják képességeiket, sokszor bosszúságot okoznak nekünk, de ilyenkor félre kell tenni, hogy melyik csapatot képviselik. Orbán Adri és Kazai Anita csak epizódszerepet kaptak. Pontszám: 10/9
Átlövők: Háfra Noémi vezérletével támadásban és védekezésben is láthattunk szép dolgokat. Elképesztő mekkora lendülete van ennek a még mindig csak húsz éves játékosnak, az sem töri meg, ha hibázik akár egymás után kettőt-hármat, negyedjére is odaáll, és akkor már sikerrel jár. A magyar kézilabdázás egyik jelenlegi legnagyobb kincse. A korábban lesajnált Planéta Szimonetta bebizonyította, nem szabad csak a korábbi teljesítménye alapján „beárazni” egy játékost. Átlépte árnyékát, mellesleg megtudtuk, hogy remekül lő hetest. Pontszám: 10/7
Beállók: Mészáros Rea, Szabó Laura és Tóvizi Petra. Három játékos akik közül Reát leszámítva a többieknek ez az első felnőtt világversenyük. Épp ez a fiatalos lendület, pimaszság segítette őket.Végre úgy fest, ez a régóta lyukas poszt is megoldódik. Arról nem is beszélve, hogy Pásztor is ott áll a lehetőség kapujában. Pontszám: 10/7
Irányítók: Kovacsics Anikó végigrobotolta az őszt a klubjában, a bajnoki és BL terhelés után is képes volt felülkerekedni a fáradtságon, és mindig hozzátenni a csapat eredményességéhez. Tóth Gabi nagy talány, képes remek dolgokra, ugyanakkor benne van a gyermeteg hiba is. Lakatos Rita pedig szintén még csak ismerkedik a tereppel, de úgy vélem idővel nagy feladatok várhatnak rá. Pontszám 10/7
Kim Rasmussen: Sok kritika hangzott el válogatási elve miatt, tény hogy a sors sem kegyes hozzá, mégis úgy érzem, ezen az EB-n végre megtalálta az összhangot a lányokkal. Tanulja nyelvünket, próbálja magyar nyelvet egyre többet használni. Ezzel az eredménnyel számomra bizonyított, nem kell rögtön edzőváltáson gondolkodni egy-egy gyengébb eredmény miatt.
Tóvizi Petra: Nekem nagy öröm, hogy egy saját nevelésű játékosunk bemutatkozhatott a válogatottban, heteseket és kiállításokat harcolt ki, ha pedig ziccerbe került, magabiztosan élt is a lehetőséggel. Több, mint két órát töltött a pályán, hármas védőként is igazi harcosként tette a dolgát. Az pedig, hogy többek között a Győr figyelmét is felkeltette teljesítménye csak azt bizonyítja, hogy DVSC legnagyobb értéke lehet idővel (lehet, hogy már most is az).
Kovács Anna: Ezúttal nem volt annyira a rivaldafényben, mint a korábbi világversenyeken, szép csendben osztogatta a kulcspasszokat, büntetőknél sem remegett meg a keze, így a kanadai táblázat elején láthatjuk a nevét. Több, mint három órát játszott, ezen idő alatt huszonhárom gól és tizenkilenc gólpassz az eredménye ténykedésének.
Rövid összegzés: Meglepett minket a válogatott ezzel a játékkal, teljesítménnyel, hat meccsünkből négyet sikerült megnyerni ami a körbeverések miatt csak a hetedik helyre elegendő, ugyanakkor számunkra ez egy nagyon szép Európa bajnokság lett, főleg a románok legyőzése végett. Azt kívánom, hogy a friss junior világbajnokok szépen épüljenek be a felnőtt válogatottba, Háfra, Tóvizi, Lakatos már bizonyított, így tovább lányok!
Hajrá Magyarország!
(fotók: dvsckezilabda.hu)
