LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Így is lehet

A szokásosnál nagyobb mozgolódás volt a Főnixnél szerda délután. Nagyjából másfél óra volt még a kezdést jelző sípszóig mikor már szépen gyülekeztek az emberek. A Győri ETO látogatott a Cívisvárosba a bajnokság tizenhatodik fordulójában. Mire útjára indult a labda, több mint ötezer néző foglalt helyet az ország egyik legnagyobb csarnokában.

Megemlékezéssel kezdődött a találkozó, ugyanis napra pontosan három évvel korábban történt az a súlyos autóbaleset, amelyben három szurkolótársunk is életét vesztette. Hazai környezetben arra készültek Köstner Vilmos tanítványai, hogy megmutassák, nem a csabai meccsen látott teljesítményre képesek csak, hanem többre, sokkal többre. A vendégeknél sérülés miatt nem tartott a csapattal Duda Amorim, Kari Brattset, valamint Nora Mörk. Végigbuszozta az országot azonban Pál Tamara és Afentaler Sára is, hogy megtapasztalja milyen kényelmes ülések vannak a cserepadon. Az összecsapás első találatát Nycke Groot szerezte, melyre szélsőink válaszoltak, előbb Arany Rebi, majd Vantara-Kelemen Évi mattolta az exlokista Kiss Évát. Remekül kezdett Kovács is, akit ekéztem a múlt héti csabai teljesítménye végett. Anna büntetőből és akcióból is eredményes tudott lenni, nem törte meg az sem, hogy második hetesét, és a kipattanót sem tudta gólra váltani. Támadásban nagyon szépen játszottunk, beállóinkhoz is eljutott a labda, melyből vagy gól lett, vagy hétméteres. Triffa Ági előtt összeállt a fal, csupán a villámléptű Oftedallal és a kőszikla méretű Pintea okozott kellemetlen pillanatokat az első negyedórában. (11-9).

Danyi Gáborék igencsak megterhelő sorozatban vannak, két Bajnokok ligája összecsapás között került megrendezésre ez a bajnoki, ennek tudható be az is, hogy a megszokottól több hibával játszottak a zöld-fehérek. Szeretett csapatunk méltó ellenfele volt a világválogatottat felvonultató gárdának. Fordulópontot hozott az első félidő utolsó tíz perce az addig látottakhoz képest, az ETO megnyitotta védekezését mellyel nagyban leszűkítette a területet Grigelék előtt. Vili bá is elkezdte a cseréket, ekkor azonban megakadtunk, becsúszott néhány hiba a játékunkba, amit a klasszis győriek könyörtelenül megbosszultak. (16-16). Leginkább Borgyos Pannán látszott az, hogy még nincs meg a kellő rutinja az ilyen nagy sebességű találkozókhoz. Szinte BL tempóban kézilabdáztak a csapatok. Fiatal irányítónk elkövetett pár hibát, melyeket kihasználva átvette a vezetést a Rába-parti alakulat. Úgy gondolom, csakis abban az esetben lehet fejlődnie az adott játékosnak, ha sok időt tölt a pályán. Ha hibázik sem kell feladni, meg kell próbálni ismét, lehet akkor majd jobban fog sikerülni, de ha nem, az sem baj. Mert a hibákból lehet tanulni, nem pedig abból, hogy a padról figyeljük az eseményeket. Triffa Ági szép és fontos védéseinek köszönhetően csupán két gól volt a hátrányunk a szünetben (17-19).

Várható volt, hogy a csajok nem fogják bírni ezt a gyors játékot hatvan percen keresztül, főleg annak tudatában, hogy míg a vendégek hétről-hétre ilyen meccseket játszanak, addig számunkra ez nem adatik meg minden összecsapáson.  A második játékrészben elérkezett az idő Oguntoye Viki számára is, aki jól szállt be a meccsbe, Tréfi sérülése után. Ekkor már az ETO akarata érvényesült jobban, de nem tudtak nagyon nagy előnyt kialakítani (24-27). Csapatunk szívvel-lélekkel játszott, látszott az elszántság, az akarat és a bizonyítási vágy a lányokon. A csökkenő lendülettel párhuzamosan növekedett a pontatlan passzok száma, a támadások nem megfelelő befejezése. Azonban ekkor sem adták fel Tóviziék, látótávolságban tartották a győrieket. Mindösszesen egyetlen alkalommal volt hét gólnyi különbség a két gárda között (27-34).  Láthatóan a Győr sem feltétlenül ragaszkodott már a gyors támadásszervezéshez. A DVSC megnyomta az utolsó bő tíz percet, így egy nagyon szép eredményt ért el a jóval erősebb vendégcsapat ellen. Egy gólokban gazdag, élvezetes találkozót láthattunk, melyen csapatunk megmutatta, hogy hosszú út áll még előttünk, de látszik a fény az alagút végén. Le a kalappal a lányok és Vili bá előtt, joggal zúgott a taps és járt a gratuláció. Legeredményesebb játékosunk Kovács Anna lett hat találattal. Azt mondom, hogy ezt az eredményt csapatként értük el, melyben mindenki hozzátette maga tudását legyen szó edzőről, stábtagról, avagy játékosról! Szép volt csajok!

DVSC SCHAEFFLER – Győri Audi ETO KC 31-35 (17-19)

Jó volt látni, hogy ennyi embert érdekelt ez az összecsapás, még annak tudatában is, hogy a kilátogatók egy része a vendégcsapat miatt érkezett. Nincs ebben kivetnivaló, a világ legjobb kézilabdázóinak egy részét láthattuk a parketten, bár nem is kérdés, számunkra a piros-fehér színeknél nincs szebb. Folytatás jövő pénteken, Kisvárdán!

Záró gondolat: a DVSC kiadott egy közleményt melyben elnézést kér a vendégcsapat játékosaitól, vezetőitől és a zöld-fehér szimpatizánsoktól, a mérkőzésen történt bekiabálások miatt. Tény, hogy elhangzott néhány nem éppen szépirodalmi rigmus, de nem szabad átesni a ló túloldalára, kíváncsian várom, hogy a győriek panaszkodására lép-e az MKSZ, tudjuk róluk, hogy mennyire nem szeretnek minket. Lehet kicsit átléptük a határt, de ez előfordul mindenkivel, sőt manapság az élet más területein is igencsak gyakori, még ott is, ahol ez kevésbé illik!

Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!

Iceman

(képek: dvsckezilabda.hu)