Dübörög az átigazolási szezon az NB I-ben, de nem Debrecenben. Csapatunk eddig az edzőcserén kívül csak elengedett játékosokat, újakat azonban nem szerződtetett, és bár ígéretet kaptunk rá az ankéton, hogy várható két játékos érkezése, az alighanem már belenyúlik a tavaszi szezonba, ami most hétvégén kezdődik. Mi viszont nem tétlenkedtünk, és igazoltunk, méghozzá egy új szerkesztőt. Mostmár elárulhatjuk, hogy azért kerestünk új cikkírót, mert Bakker jelezte, a továbbiakban időhiány miatt nem tudja folytatni a blogolást. Múltheti felhívásunkra a vártnál több jelentkező volt, így volt lehetőségünk mérlegelni és döntést hozni. Örömmel mutatjuk be hát új szerkesztőnket, aki Gold néven publikál majd nektek, a folytatásban az ő bemutatkozását olvashatjátok.
Arany Balázs vagyok, 24 éves. Tavaly végeztem a Debreceni Egyetem Kommunikáció és- Médiatudomány szakán, újságíróként specializálódva. Szeretnék idővel jó sportújságíróvá válni, és ehhez remek lehetőségnek tartom a Lokomotív Blogot, hogy fejlődhessek, tanulhassak, tapasztalatot és rutint szerezhessek. A blogot évek óta követem, olvasom, ahogyan a Semleges Térfélnek is hű nézője vagyok az első adástól kezdve.
Életem első DVSC mérkőzését személyesen láttam, a 2007-2008-as szezon második fordulójában a Győr vendégeskedett Debrecenben, Demjén és Dzsudzsák gólja döntött, amivel 2-0-s Loki sikernek örülhettem az „A” szektorban. Életemben, addig egyáltalán nem foglalkoztam a futballal, de ez a meccs megváltoztatott teljesen, a játék szépsége, a több ezer ember a lelátón, a gólnál történő öröm megunhatatlanná vált számomra. De akadt sok más emlékezetes összecsapás, amelyet személyesen élhettem át. Például emlékezetes maradt számomra 2008-ból a DVSC-MTK Szuperkupa találkozó, az áramszünet és a tizenegyes párbaj miatt. Az Újpesten aratott 5-1-s siker 2011-12-es szezonban az első idegenbeli meccsem volt, ez pontosan bolondok napján volt, amikor is az újpesti védelemből csináltak bolondot a debreceniek. Kiemelném még a Magyar Kupa döntőt szintén a Győr ellen 2013-ban, a Bozsik Stadionban, Coulibaly hihetetlen fordításával az utolsó percekben, amivel megszereztük a trófeát. Ezek mellett természetesen a bajnoki címek, a nemzetközi találkozók, a kupák emlékei is előkelő helyet foglalnak el a szívemben.
Én mindig bizakodva és pozitívan megyek meccsre a Nagyerdei Stadionba. Mert amikor én elkezdtem mérkőzésekre járni az Oláh Gábor utcai stadionba, az számomra egy bevehetetlen erődítményre hasonlított az utolsó találkozóig. Ám azóta sajnos sokszor kiábrándultan kellett felállnom a székről, ez már nem az a stadion, nem az a csapat, nem az a hangulat. Számomra az új létesítmény jelentette ennek a bevehetetlen erődnek a lerombolását, amely természetesen nem az új stadion miatt alakult így, de bennem mégis így maradt meg. Ez jelentette nálam a sikerkorszak végét, attól függetlenül, hogy az új arénában is ünnepelhettünk bajnoki címet.
Jelenleg nem egyszerű a helyzet a csapat háza táján, új vezetőedző, új stáb, valószínűleg változatlan keret. Pozitívan hozzáállva, a szívemre hallgatva, a tavalyi bronzéremből indulnék ki. Nyáron erősödött a keret. Ha az új edzővel visszatér a játékosok motivációja a tavalyi szezonhoz hasonló szintre, sikerül összekapni az idén gyengén muzsikáló védelmet, és a támadóink is jó formában lesznek, akkor lehet esély a tabella 4-5. helyén végezni. Kérdés, hogy a helyi kötődéssel nem rendelkező, és NB I-es vezetőedzőként rutintalan Vitelki Zoltánnal sikerülhet-e. Részemről bizakodóan várom a bemutatkozását. Az első öt találkozó alapján szerintem már le lehet majd szűrni, hogy jó igazolás volt-e Vitelki Zoltán. Fontos elem a jó tavaszi szezonhoz Bódi Ádám teljesértékű játéka, illetve várom, hogy Adeniji és Garba megmutassa a bennük rejlő potenciált, amelyet eddig csak rövidtávon láthattunk tőlük.
Hajrá Loki!
