Szombat délután a Szolnok került utunkba, egy masszív középcsapat, akik legutóbbi nyolc mérkőzésükből hatszor döntetlent játszottak és csak a Vasas-Pécs-Loki trió szenvedett el kevesebb vereséget náluk. A Lokinak ráadásul az idegenbeli mérlege nem túl fényes, a felkészülési időszak és a Siófok elleni összecsapás pedig nem tette elégedetté a szurkolókat, ezért a fő kérdés az volt, az őszihez hasonló nyugodt győzelem, vagy egy szenvedős döntetlen lesz osztályrésze a meccset streamen követő Loki-fanatikusoknak. Mert valljuk be, a vereség óriási blama lett volna.
A meccs előtt elnézve a DVSC összeállítását, azon töprengtem, vajon közülük hány olyan játékos van, aki nálam egyértelmű kezdő lenne majd a közelgő NB I-ben? Mert bárhogy nézzük, jelen állás szerint 6 hónap múlva már ott folytatjuk a küzdelmeket. Gróf Dávid a kapuban egyértelműen az NB I legjobb kapusai közé tartozik. Kinyik Ákos és Szatmári Csaba azonban annyira hullámzóan teljesít mérkőzésről mérkőzésre, hogy én nem bennük látom a jövőt. Poór Patrik az univerzalitás jegyében talán megkaphatná a lehetőséget, de egyelőre Kondás Elemér gyakori változtatásai miatt minimum kérdőjeles. Baráth Péter lelkes fiatal, aki a támadásokból jobban kiveszi a részét, védekező középpályásként viszont még nem nyújtott kimagaslót. Ferenczi Jánossal mindenképp számolnék az NB I-ben is, de csak baloldali középpályásként. Dzsudzsák és Bódi helye számomra nem kérdés a csapatban, Bévárdi Zsombor pedig bár Kaposváron bizonyított, a Lokiban még adós a folyamatos jó teljesítménnyel. Tischler Patrikban nagyon bíztunk, de egyelőre NB II-es szintű labdarúgónak tűnik. Szécsi Márk viszont annak ellenére, hogy szintén nem állandó felé a bizalom, eredményesen játszik, idén ismét bizonyított. Nézzük csak: Gróf, Poór (?), Ferenczi, Dzsudzsák, Bódi, Szécsi. Mindössze öt-hat labdarúgó. Persze ez egyéni vélemény és kíváncsi leszek majd rá, nyáron hol és hogyan, kikkel erősítünk.
A Szolnok összeállítása Molnár-Farkassal kezdődött, majd Bárdos, Csirmaz, Horgosi, Kónya, Kovács, Kurdics, Rokszin, Szabó, Tamás, és Tisza nevekkel folytatódott. A legnagyobb hiányzójuk eltiltás miatt a 7 gólos Novák Csanád volt. A másodosztályban egyébként még egyetlen egyszer sem tudott nyerni a tiszaparti csapat a hajdúságiak ellen és reméltük, hogy erre ma sem adunk nekik esélyt.
De hát minden sorozat megszakadhat egyszer, gondoltam, amikor a Szolnok TV „túlterheltsége” miatt 10 perces késéssel egy streamet megtalálva azt láttam, hogy Gróf egy szolnoki játékoshoz passzolja a labdát. Elképesztő hiba volt, de kapusunk bravúrral hárított és feledtette hibáját. A másik oldalon egy Dzsudzsák-szabadrúgást igyekeztem beszuggerálni a kapuba, de a kísérlet fölé szállt. Túl sok izgalom nem volt ezeken kívül a meccsben, ívelgettünk befele az izéknek, de komolyabb helyzet nem alakult ki. A félidő közepén Szécsi eladott labdájából szabadon indíthatta Kurdics Rokszint, aki Szatmárira vezette rá a labdát, és el is tudta azt lőni, a védőnkön gellert kapó lövés pedig becsapta Grófot, aki csak hozzáérni tudott, mielőtt a kapunkba került. Vezetést szerzett a Szolnok. 1-0.
A gólt hasonló fejetlenség előzte meg, amit a Siófok elleni első félidőben is produkáltunk. A háromvédős rendszerben Szatmári került ki bal szélre, Poór túlságosan előre tolódott, Bévárdi és Ferenczi nem kísérték az ellentámadást, Baráth pedig visszavont támadópozícióban várt labdát, így gyakorlatilag szűrő nélkül, két középhátvéddel néztünk szembe a Szolnok támadásával, és mindezt tetézte, hogy Szécsi is csak ímmel-ámmal segített be Szatmárinak. A képen az a pillanat látható, amikor tudatosul a játékosainkban, hogy Szécsi hátratett labdája szolnoki játékosnak lesz jó. Bal oldalon Ferenczi, jobbon épp előrefelé tart Bévárdi, elöl Bódi háttal áll, Dzsudzsák csak szemléli az eseményeket, Tischler rá sem fért a képre, Baráth és Poór játékon kívül, Szécsi pedig saját labdája után fut. Ez nyolc játékos a 11-ből, mind az ellenfél térfelén…
A gól után olyan nagyot nem változott a játék képe, bár Szécsi és Baráth is csak kevéssel tévesztett kaput egy-egy beadás után. A hazaiak viszont nem engedték meg maguknak ezt a luxust. A tizenhatosunkkal egy magasságban egy nagy bedobást Ferenczi csúsztatott be a tizenhatos közepére, Tisza Kálmánt pedig senki sem fogta, Baráth későn ért oda, Kinyik felugrásos blokkolási kísérlete pedig nem sikerült, a lövés így a hosszú alsóban kötött ki. 2-0. A félidő záró percei túl sok izgalmat nem tartogattak, még csak lehetőségeink sem adódtak.
A második félidőt kettős cserével (Haris-Bévárdi és Sós-Tischler) és sokkal nagyobb elszántsággal kezdtük. Pár perc után Molnár-Farkasnak kellett nagyot védenie, majd Ferenczi távoli lökete csattant a kapufán és Szécsi előtt is adódott ziccer, de a labdalevétel nem sikerült tökéletesre. Dzsudzsák azonban ismét villantotta rutinját, és kiharcolt egy tizenegyest, amit Bódi vágott a kapu közepébe, ezzel szépítve. 2-1.
Az ezt követő percek inkább komikusak voltak. Haris kemény belépőjét követően játékosunk sárga lapos fegyelmezésével nem volt elégedett a szolnokiak edzője, Csábi József. A magyar válogatott egykori ideiglenes szövetségi kapitánya heves reklamálása miatt megkapta második sárgáját, így a lelátóra száműzte őt a játékvezető. A komikumot az tette teljessé, hogy a játékosoknak két percen át kellett nézniük, hogy a kiállított a játékvezető engedélyével keresztbesétál a pályán, hogy szegénynek ne kelljen körbemennie. Magyar foci, én így szeretlek.
A gólunk ellenére a játék képe nem sokat változott. Hanyag, pontatlan, amatőr megoldások jellemeztek minket, tudatosságot semmilyen szinten nem láttam. Nem kikapcsolt, nem szórakoztatott amit láttam, sokkal inkább elborzasztott és alig vártam, hogy vége legyen ennek a szánalomnak amit foci címszó alatt műveltünk. Ezt elégelte meg egy kis idő után Haris, aki legalább egy lövéssel emlékeztetett rá, hogy jó lenne legalább egy pontot elcsípni. Az utolsó tíz percre Pintér váltotta Baráth Pétert, de annak, hogy egyáltalán esélyünk legyen a döntetlenben gondolkozni, Gróf nagy védése is kellett, miután Kurdics közelről lőhetett.
Végül azonban az eredmény nem változott, a Szolnok teljesen megérdemelten, okos és eredményes játékot bemutatva történelmi tettet végrehajtva először győzte le a DVSC-t a másodosztályban én meg megyek a sarokba sírni, aztán egy hétig inkább a Lokira sem gondolok, hátha el tudom felejteni ezt a sokkélményt, amit ma kaptam. Nem a vereség a borzasztó, hanem a „hogyan”. Mert ez ebben a formában megengedhetetlen.
Jókat nem emelnék ki, sőt, szerintem most szavazni sem fogok, ha viszont valaki ezt mégis megtenné, itt az összefoglalóink végén megszokott űrlap.
Kitartást, hajrá Loki!
Csibu
