Évek óta nem volt olyan mérkőzésünk, amelyre ennyire rossz előjelekkel készültünk volna, amikor ennyire távolinak tűnt még a pontszerzés is, mint most, a Fradi ellen. A hazaiak hengerelnek a bajnokságban, legutóbb idegenben rúgtak 6 gólt az MTK-nak, és még az EKL-ben is összejött egy bravúr a Fiorentina ellen idegenben. Nálunk ezzel szemben hiányzók özöne és sorozatban 3 vesztes meccs. Ilyen előjelek mellett nehéz miben bízni: talán csak annyit remélhetünk, hogy a csapat „csakazértis” meg akarja majd mutatni a tartását. Az más kérdés, ez mire lehet elég. Fradi – Loki beharangozó.
Az előző fordulóban azt szerettem volna látni az Újpest ellen, hogy a csapat menjen ki úgy a pályára, hogy szívét-lelkét kiteszi, és ha ez megtörténik, akkor a szurkolók az eredménytől függetlenül álljanak a játékosok mellett. Végül ez annak ellenére megvalósult, hogy egy nagyon fájó és igazságtalan vereséget szenvedtünk el. A hullámvölgy tehát mélyült ugyan, de az, amit tapasztaltunk, mégis biztató lehetett.
Persze ahogy az lenni szokott, a szurkolók egy része máris kongatja a vészharangot, és Makray Balázs kifejezetten korrekt hangvételű nyilatkozata sem igazán talált értő fülekre. Pedig a cégvezető nagyon reálisan és kellő visszafogottsággal értékelte a helyzetet, nyugalomra intve mindenkit.
És ami azt illeti, erre a nyugalomra nekünk, szurkolóknak valószínűleg különösen is nagy szükségünk lesz a Fradi ellen. A zöld-fehérek ugyan Sztankovics kinevezése után csak szenvedve nyerték meg az első két bajnokijukat, de az MTK ellen már ismét erődemonstrációt tartottak, ráadásul Firenzéből is ponttal tértek haza. Alapvetően is el lehet mondani, hogy az FTC ellen az elmúlt időszakban egyetlen hatékony taktika létezett: a masszív védekezés, kontrákkal kiegészülve. Ez viszont egyáltalán nem a mi játékunk, és ez a tény önmagában sem ígér sok jót.
Ami viszont még aggasztóbb lehet, hogy mennyire elfogyott a csapat hátul. A 4 középhátvédünk közül egyedül Romanchuk lesz hadra fogható; Mojzisra és Dreskovicra sérülés, Lagatorra pedig eltiltás miatt nem számíthat majd a szakmai stáb. A problémára kétfajta válasz adható: vagy valamely játékosunk, legnagyobb eséllyel Loncar ugrik be a neki posztidegen szerepkörbe (Blagojevicet ismerve ez tűnik esélyesnek), vagy egy fiatalt dobunk be a mélyvízbe. Utóbbi esetben nálam kézenfekvő megoldás lenne a kisebbik Romanchuk játszatása, mert itt legalább a testvérek közötti szinergiában bízhatnánk. (Tény ugyanakkor az is, hogy egy fiatal játékosunk számára ennél durvább erőpróbát nem nagyon lehetne találni.)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sajnos más posztokon sem festünk sokkal jobban. Az biztató ugyan, hogy Megyeri az előző fordulóban visszatért és Kusnyír is jó formának örvend, viszont Ferenczi a sérülésből történő felépülése óta sajnos inkább a régi önmagára emlékeztet; a szélsőink egyike sem tud igazán kiemelkedni; Dzsudzsák erőnléte mintha érzékelhetően romlana hétről hétre; Loncarnak mostanában egy jó meccsre két rossz jut; végezetül Babunski pótlása sem tűnik egyelőre megoldottnak. Nagy szükségünk lenne tehát arra, hogy a sérültek visszatérjenek, na meg az sem ártana, ha legalább egy-két játékosunk elkapná a fonalat. Jó hír, hogy az edzésfotókat elnézve talán Manrique és Oliveira is bevethetőek lesznek már.
Amint az talán a leírtakból is érzékelhető, ez a találkozó még akkor is rettenetesen nehéz lenne, ha egy gyengélkedő Ferencváros várna ránk. Most viszont egy bombaformában lévő, önbizalomtól duzzadó csapat fogad majd minket, amely valószínűleg erődemonstrációra készül. Az egyedüli jó hír az lehet, hogy a meccs után következik a válogatott szünet, lehet egyet szusszanni, talán pár sérültünk is vissza tud térni. Éppen emiatt lesz igazán fontos, hogy milyen élményekkel megyünk majd el a pihenőre. Ha bejön a papírforma, ami sajnos jelenleg egy sima vagy kiütéses Fradi győzelem, akkor Blagojevic dolga a következő két hétben sem lesz könnyebb, mint az elmúlt időszakban volt. Ha összejönne a tisztes helytállás, akkor az jó alapot jelenthetne ahhoz, hogy megpróbáljunk fordítani a folyamatokon. Ha pedig valami csoda folytán sikerülne pontot vagy pontokat szereznünk vasárnap délután az Üllői úton, akkor az a két hét pihenővel együtt hatalmas lökést adhatna a csapatnak. Én a magam részéről kivételesen talán egy jó játékkal elszenvedett vereséget is aláírnék előzetesen, de a futball éppen attól szép, hogy bármi megtörténhet, így nem is baj, hogy nincs ilyen döntési lehetőségem.
Egy dolog viszont egészen biztos: bármennyire is bízom abban, hogy a szezonunk egésze szebben mutat majd, mint az elmúlt heteink, ezzel a mostani mérkőzéssel kapcsolatban nem igazán tudok optimista lenni. De éppen emiatt különösen is kívánom a csapatnak, hogy sikerüljön meglepni a szurkolókat, mert az valami olyan bravúr lenne, ami megint megfordíthatná kicsit a szabadesésben zuhanó közhangulatot.
A találkozó vasárnap 16:30-kor kezdődik a Groupama Arénában; aki teheti, buzdítsa a helyszínről a csapatot!
Hajrá, Loki!
Enderson
