Ez most tényleg más volt. Két görcsösen játszót csapatot láttunk, két erőlködő csapatot. Az egyik a bajnoki címért teper, a másik a bennmaradásért. Egyik sincs jó formában. Viszont az egyik a rutinból adódóan csak behúzta a meccset. Nem mi voltunk azok.
A lehetőségeink eléggé behatároltak a rahedli sok sérülés miatt. Viszont meglepő fejlemény volt Youga visszatérése, akit majd csak a válogatott szünet utánra vártunk vissza, de leghamarabb is csak a jövő heti ETO elleni meccsen. Kicsit féltettem is, hogy nehogy korai legyen őt bedobni. Az bebizonyosodott ezúttal is, hogy rá iszonyúan nagy szükségünk van. Viszont cserébe elöl fogyatkoztunk meg, ugyanis Bárány hetek óta sérülten játszott, és ezúttal már nem is tudta vállalni a játékot. Maradt az egy szem Maurides, akit ezúttal Domingues támogatott, mögöttük pedig Dzsudzsák játszott. Így gyakorlatilag egy 4-3-1-2-es felállás rajzolódott ki, szemben a Fradi némileg meglepő, háromvédős alakzata ellen (3-5-2).
A meccs kiegyenlített mederben kezdődött, az első nagy helyzet előttünk adódott – Domingues fejese centikkel ment mellé -, majd Saldanha lőtt ajtó-ablak ziccerben kapu fölé-mellé. Nem játszott jól a Fradi érzésem szerint, rájuk nem jellemző technikai hibák sorát véltem felfedezni: rossz passzok, elrontott labdakezelések, dekoncentráció. Meggyőződésem, hogy egy mentálisan megfelelő állapotban lévő Loki, kiegészülve a hiányzó kulcsembereivel legalább egy döntetlenre jó lett volna ez ellen a Fradi ellen, sőt…
Hogy végül ez nem jött össze, annak tudjuk az okait. Mostanság minden fordulópontból szarul jövünk ki, amik nálunk kimaradnak, az a másik oldalon bemegy. Pesics gólja is kissé előzmény nélküli volt, és a szerencsét sem nélkülözte. De ez van, a jobbik csapat begyötört egy gólt, majd magabiztosan megőrizte az előnyét. Mert 0-1 után nem sok sanszunk volt a gólszerzésre, a második félidőt gyakorlatilag helyzet nélkül hoztuk le. A vendégek meg ezúttal nem erőltették tovább a gólszerzést, nekik bőven elég volt ebben a helyzetben ez a 0-1. Mindenesetre ritka látvány volt időt húzni látni a zöld-fehéreket a második félidő jelentős részében. Sajnálom a kilátogató több mint 10 ezer nézőt, hogy nem tudott minek örülni. Kicsit félek is, hogy egy darabig nem nagyon lesz ennyi néző a Nagyerdőn.
Nem mennék bele a bírózásba sem, fölösleges. Emlegetnek sokan egy tizigyanús esetet az első félidőből, bevallom, még nem volt időm visszanézni. De teljesen mindegy is, nem oszt, nem szoroz. Nem játszottunk jól a meccs nagy részében, de persze rámondhatjuk, hogy partiban voltunk a Ferencvárossal. Ez így igaz is, de sajnos kitörölhetjük vele: ugyanúgy nulla pont jár érte. És már megint ott tartunk, hogy zsinórban négy vereségünk van, és megyünk ahhoz az ETO-hoz pénteken, akik végig gyalogolnak tavasszal az NB I mezőnyén. Ha 5/5-re fordul a mérleg, akkor nem segít rajtunk az a tény sem, hogy minden meccset csak egy-egy gólokkal veszítünk el (egyébként meg jobb egyszer 5-0-ra kikapni, mint ötször egy góllal).
Úgyhogy szó nem érheti a ház elejét a tegnapi miatt, hajtott mindenki végig. Ezt a hozzáállást és mentalitást vártuk volna a Vidi ellen is. Meg ezt a koncentrációt. És akkor talán nincs az az eladott labda az elején, amivel hátrányba kerültünk. Akkor talán bedaráltuk volna a Vidit, és nem lenne ennyire kilátástalan a helyzetünk. Mert perpill az, utolsók vagyunk, öt pontra a bennmaradástól. A következő hetek sorsdöntőek lesznek. ETO – KTE – DVTK – Újpest – ZTE – Nyíregyháza. Ez vár ránk április végéig. Ezen a hat meccsen legalább három győzelem kellene, lehetőleg a három közvetlen rivális ellen. És van értéke az egy pontoknak is.
