Idén már két meccs előtt is hasonló címet adtunk, előbb a Vidi elleni hazai, majd legutóbb a ZTE elleni szintén hazai ütközet előtt. Előbbit elbuktuk, akkor úgy is tűnt, hogy abból a komoly negatív spirálból már nincs visszaút (pedig még egy teljes kör hátra volt), utóbbit viszont drámai körülmények között behúztuk, és ez rendkívül fontos volt. Ugyanis ismét kiléptünk a kieső zónából, és két csapatot is magunk mögé utasítottunk.
Hátradőlni viszont nem lehet, jön az élet-halál harc harmadik, és talán utolsó része. Nyíregyházán ugyanis már nem győzelmi kényszerben lépünk pályára. Bár nem gondolom azt, hogy bárki is ebben gondolkodna, de nekünk ma a döntetlen nem rossz eredmény. A Szparit magunk mögött tartanánk továbbra is, négy körrel a vége előtt. Egyúttal veszélyes is, mert a két csapat közül nekünk nehezebb a sorsolásunk, és a kétpontos előny egy forduló alatt is eltűnhet. Ha viszont győznénk, akkor az ötpontos előnyt szerintem már nem dolgozná le a Szpari. Már csak azért sem, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy legalább egy pontot ne szerezzünk a maradék négy meccsen, és akkor az a 6 pontos előny igazából már 7 lenne a jobb gólkülönbségünk miatt. Tehát azt jelenteni, hogy a maradék négy meccséből maximum egyet bukhat el (és legalább kettőt nyernie kell) a Nyíregyháza, ha meg akar minket előzni. Erre pedig kicsi a sansz, még kedvező sorsolással is. Szóval röviden: ha ma nyerünk, akkor szerintem bennmarad(t)unk.
Vereség esetén viszont ismét komoly gondba kerülnénk. Egyrészt a Szpari előzne, másrészt, mivel a fordulóban ZTE – KTE meccset rendeznek, amin az edzőváltás ellenére jó esélye van a Zetének győzni, így a forduló végén ismét a vonal alá kerülhetnénk. Ez pedig négy körrel a vége előtt már iszonyú necces dolog. És mivel egy hét múlva is a riválisok nyerhető meccseken lépnek pályára, így ismét győzelmi kényszerben, hibázási lehetőség nélkül kellene játszanunk. A nagy teher pedig általában nem szokott nekünk jól állni. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy igenis komoly jelentősége van a mai meccsnek, múlt heti nagy győzelem és előzés ide, vagy oda. A legfőbb cél pedig mára: NEM SZABAD KIKAPNI!
A Nyíregyháza múlt heti 7-0-s zakója pedig remélem nem téveszt meg senkit sem a klubon belül, sem a szurkolók között. Nem szabad abból kiindulni, bár tény, remélhetőleg hagyott mély nyomokat a játékosokban az a betli. Azt is megtudtuk a hét közben, hogy a sérültek tekintetében pici pozitívum akad: Ferenczi már bevethető (bár őszintén remélem, nem ezen a meccsen szeretné a stáb visszarakni őt a védelembe), és talán Malinov játékára is van sansz, de ő szerintem maximum csak csereként, pár percre lesz hadra fogható. És mivel Szűcs kisárgázta magát a múlt héten, így megint elfogytunk a középpályán, gyakorlatilag adja magát a kétcsatáros játék ismét. Arra számítok, hogy maradunk a háromvédős rendszernél, és ha gáz van, akkor váltunk majd megint. Szűcs helyére Szuhodovszkit várom a kezdőbe, ami picit veszélyes is, mert védekezésben ő kevésbé hatékony, de egyszerűen nincs más opciónk.
Bár optimista vagyok, a lelkem mélyén picit tartok ettől a ma esti meccstől. Idén bántóan kevés meccsen voltam egyébként, idegenbelin konkrétan csak az őszi, nyíregyházi meccsen, és mivel most két hazait is kénytelen vagyok kihagyni, így nagyon adta magát ez az újabb túra. Úgyhogy ott leszünk Nyíregyházán, és remélhetőleg boldogan térünk majd haza.
