Még mindig a Fradi meccs van a középpontban, az élménybeszámoló után most elemzünk. A mérkőzés utáni örömittas állapotból kijózanodva, illetve a meccs ismétlését megnézve, eljött az ideje annak, hogy számszerűleg is értékeljük a játékosok késő délutáni, vagy inkább kora esti teljesítményét. Kizárólag szakmai szemmel, érzelmek nélkül.
A mi taktikai felállásunkról nem érdemes sok szót ejteni, hiszen nem különbözött az ősszel megszokottól. Annyit mégiscsak megjegyeznénk, hogy érdemes azon elgondolkodni, ha a Fradinál ki tudták elemezni a játékot, a taktikát, akkor erre a többi csapatnál is képesek. Így viszont előfordulhat, hogy máshol jobban fogják végrehajtani az utasításokat az ellenfél játékosai.
A zöld-fehérek egy sokkal érdekesebb, számunkra kimondottan meglepő formációt választottak. Ez pedig a 3-5-2 volt. Nem is a felállás volt meghökkentő, hiszen Prukner alatt ezt játszották, hanem ahogy végrehajtották. Az első húsz percben látszott is a bizonytalanság a csapaton, nem sikerültek a passzok, a Fradi gyorsan megakasztotta a támadásokat már a középpályán. Ez nem is volt véletlen, hiszen a háromvédős rendszer előnye, hogy a középpályán megvan a létszámfölény, ezt a meccs elején szépen ki is tudták használni a kilencedik kerületiek. Kulcsár Dávid és Junior a szélen nem ragadtak elöl, visszaértek védekezni is, ez volt a fő ok, ami megzavart bennünket. Ha Busai egyedül marad szűrni középen, akkor könnyen átjátszottuk volna. Sikerült áthidalni a problémákat, zártabbá vált a középpályás sor, a játékosok lezárták a területeket. Kulcsárnak vissza kellet zárni a középpályára, Szakálynak és Bódinak a két szélső hátvédet kellett kisegíteni. A Fradi támadó taktikája megkövetelte a stabilabb védekezésen alapuló kontrajátékot. A félidő második részére kiegyenlítettebbé vált a játék, a hazaik inkább a pontrúgásokból voltak veszélyesek, nálunk Bódi kapufája és Selim távoli lövése jelentett gondot Kunságinak. Na meg a gól, mint a flipper, de a lényeg, hogy Coulibaly jó időben volt jó helyen.
A második játékrész úgy kezdődött, ahogy várni lehetett, ebben nem volt semmi meglepő. A Fradi nekünk rontott a hátrány tudatában, a szélek kinyíltak, három – néha csak kettő – védő maradt hátul. Ezt nem tudtuk kihasználni, mert – nincs jobb kifejezés rá – bent maradtunk az öltözőben. Hiába hangzott el vasárnap a Harmadik félidőben, hogy ilyen nincs, szombaton a két szememmel láttam (illetve fogtam fel az ismétlésből). Persze jött is a gól, egészen egyszerű helyezkedési hiba volt, ráadásul a hazaiak túltöltötték a jobb oldalt (a kapus szemszögéből), hárman is álltak ott, illetve robbantak be. A védőink pedig a röviden ácsorogtak, a labda megfelelő ívben szállt, Novakovic nem mozdulhatott ki rá. A kapott gól térített minket észhez, újra vezettünk támadásokat, amit Korhut távoli lövése is jelzett. Szakály gólja pedig szerencsésnek mondható – a csel és a lövés gyönyörű volt – hiszen a ferencvárosiak létszámban megvoltak, csak az egyéni villanásnak köszönhető a találat. A teljesen kinyíló hazaiakat kétszer is mintaszerű kontrával mattolhattuk volna, de amit a kapu közvetlen előterében műveltünk, arra nincsenek is szavak.
A mérkőzés élvezhető volt, főleg a kilencezer fős közönség miatt is, de a játékot sok technikai hiba, pontatlanság jellemezte. Ez a meccs megmutatta, hogy idegenben nagyon nehéz meccsekre számíthatunk, de nem kell megijedni senkitől sem. A legtöbb csapat zavarba hozható, ha elvesztik a középpálya feletti kontrollt, erre kell törekednünk a továbbiakban.
Pontok:
Novakovic: Hihetetlenül magabiztos teljesítmény, zseniális kapus. A kapott gól előtt észre kellett volna vennie, hogy a hosszún többen is állnak, de mentségére szóljon, hogy ebben az időszakban nagyon sok dolga volt. 8
Nagy: Az első félidőben nem volt problémája, a másodikban viszont egyből elkövetett egy hibát és nem tudta elfelejteni. Somalia nagyon megkavarta. 5
Simac: Hozta, amit kell. Néha neki is meggyűlt a baja az ellenfél gyors játékosaival, no meg a fejsérülése se könnyítette meg a dolgát. Egy veszélyes fejese is volt. 6
Mészáros: Ő fel tudta venni a futópárbajt, és meg is nyerte őket. Ha látom, hogy iramodik meg a labdáért, akkor megnyugszom. 8
Korhut: Nagy Zolit kisegítette, védekezett és támadott. Szép lövést eresztett meg a második játékrészben. Sajnos a Fradi gólja előtt az ő fején csúszott meg a labda. 7
Bódi: Egy kicsit szürkébb volt a teljesítménye, de védekező játékára így is szükség volt. Többször állt üresen, csak a labda nem jutott el hozzá. 6
Varga: Robotolt egész meccsen, de meglátszott teljesítményén a válogatottbeli kiruccanás. Azért hozta azt, amit kell. 7
Selim: Csendben teszi a dolgát, jól irányít és indít. Az utolsó percekben kihagyott helyzetére inkább ne emlékezzünk. 7
Szakály: Egy óra alatt jóformán a színét se láttam, majd megemberelte magát és eldöntötte a meccset. Nemcsak a gólja volt mesteri, előtte is kicselezett két védőt, majd beadott, Coulibaly elérhette volna, de nem tette. Vezérszerű megmozdulás volt a találata, a hasonló produkciót várjuk. 8
Kulcsár: Az első félidőben rosszul passzolt Selimnek, pedig ajtó-ablak ziccer lehetett volna. A szünet után nem sokat mutatott. 5
Coulibaly: Agilis, harcias játék. Meglőtte a maga gólját. Hatalmasat küzdött elöl, nagyon hasznos tagja a csapatnak. 8
Bernáth: Beállásával stabilizálódott a jobbszél, nem egyszerű így beállni, de hát a rutin. 6
Rezes: Gyors, jól cselez, de túl sokat gondolkodik. „Átvegyem? Lőjem? És ha nem megy be?” Érzésből! 5
Máté: Pontszámot nem fog kapni, de amiért beállt, azt megoldotta.
A mérkőzés összefoglalója
(A képek forrása: dvsc.hu)
