Sorozatunkban a DVSC egykori legendás, elsősorban cívisvárosi kötődésű, profi pályafutásukat immár maguk mögött tudó, vagy annak végéhez közeledő labdarúgói előtt kívánunk tisztelegni, akik közül külön is kiemelkednek „aranygenerációnk” kilencvenes években debütált tagjai, de természetesen másokról is megemlékezünk majd. A tizenhetedik rész alanya Sándor Csaba.
Újfehértón született 1965-ben. Fiatal korában a Hajdú Vasasban nevelkedett, majd 1984-ben, 19 évesen került a DVSC-hez. 1984 és 1988 között 59 mérkőzésen szerepelt a Lokiban, majd a kötelező katonai szolgálat teljesítése miatt az akkori szokások szerint a néphadsereg egyik csapatához, a mezőtúri Honvéd Szabó Lajos SE gárdájához vonult be, de az ott eltöltött egy év után visszatért Debrecenbe, és profi pályafutása teljes részét a DVSC-nél töltötte.
Védekező középpályásként 316 NB I-es mérkőzésen lépett pályára a Lokiban, ezzel az örök ranglistán a második helyen áll Dombi Tibor mögött az élvonalbeli szerepléseket tekintve. Posztjából adódóan nem számított gólerős játékosnak, csupán három gólt szerzett az élvonalban, de érdekesség, hogy ezeket a találatokat a 100., a 200., valamint a 300. NB I-es mérkőzésén szerezte. Ezek körül kiemelnénk az Újpest ellen, 2000-ben szerzett találatát, amit a DVSC történetének legszebb góljai közé is beválasztottunk.
Klasszis találata 0:45-től látható a videón
Egy csapatban focizott a későbbi aranygeneráció tagjaival, többek közt Sándor Tamással, Dombi Tiborral, Szatmári Csabával, Madar Csabával. Az első sikereket is közösen érték el, hiszen tagja volt az 1999-ben és 2001-ben kupagyőztes csapatnak, csakúgy, mint az 1995-ben bronzérmet szerző gárdának. A nemzetközi porondon is megmérettette magát a csapattal, a Wolfsburg elleni párharc mindkét meccsén pályára lépett 1999-ben az UEFA-kupában. Pályafutása elismeréséül 2001-ben neki ítélték a szezon legjobb Loki játékosának járó Zilahi-díjat, amit Vadicska Zsolt után második alkalommal ő kapott meg.
Végül 2001-ben, 17 szezon után intett búcsút Debrecennek, illetve ezzel együtt profi karrierjének is. Elmondása szerint azt az egyet sajnálja, hogy légiósként nem próbálhatta ki magát, noha 31 éves korában Ciprusról érdeklődtek iránta. Profi karrierje végeztével még több amatőr klubnál is megfordult (Jánkmajtis, Nyírlugos, Rakamaz), 2011 óta viszont edzői pályafutását egyengeti.
Kezdetben a DVSC-DEAC pályaedzőjeként dolgozott, majd egy ideig irányította egykori fiókcsapatunkat, a Létavértest is. Napjainkban a DLA U16-os csapatának vezetőedzője, illetve a DVSC öregfiúk oszlopos tagja. Két éve pár meccs erejéig Herczeg András munkáját segítette ideiglenesen Kondás Elemér, valamint Leonel Pontes távozása után, ám ahogy ő fogalmazott, a felnőtt csapat kispadja nem vonzza egyelőre. Az viszont könnyen elképzelhető, hogy ismét a felnőtt csapat szakmai stábjában köszönthetjük őt.
