Új sorozatunk nem másra vállalkozott, mint bemutatni a DVSC nemzetközi tétmérkőzéseit. Az első ilyen jellegű összecsapásra 1931-ben és 1934-ben, majd az 1979-80-as szezonban került sor: az 1990-es évek végéig csak epizódszerepek jutottak számunkra. Azonban az elmúlt 10-15 év sok izgalmat, számos emlékezetes mérkőzést tartogatott. Ilyen volt például a Wolfsburg, a Bordeaux, a Hajduk Split, a Manchester United elleni derbi is, hogy csak párat említsünk, de nem túl régi emlék a BL és az EL csoportkör sem. Ezeket a mérkőzéseket, a győzelmeket és a kudarcokat is szeretnénk feleleveníteni tizenöt részes sorozatunkban. Jöjjön a negyedik rész, melyben megismerkedünk az UEFA-kupával, és áttekintjük a Loki 1999-es szereplését, amely a klub történetének első igazi európai kupamérkőzésének számít.
Az UEFA-kupa az 1971-ben megszűnt Vásárvárosok Kupája utódjának tekinthető, amely a három nagy, klubcsapatonak kiírt kupaküzdelem közé tartozott – vele együtt a BEK és a KEK -, ezért az UEFA 1971-ben átvette a szervezését, és átkeresztelte UEFA-kupává. Bár a BEK-et hozták létre előbb, ott avatták az első bajnokot, az első nemzetközi kupamérkőzést az UEFA-kupa jogelődjében, a Vásárvárosok Kupájában vívták, 1955. június 4-én. Azon a mérkőzésen még nem klubcsapatok, hanem (vásár)városok csapatai mérkőztek, a településen található egyletek legjobb játékosaiból verbuvált formációkban. Az ‘egy csapat per város’ szabályt 1975-ben eltörölték, innen kezdve kezdett a kupa egyre rangosabb lenni, mígnem az 1990-es évekre már megelőzte a KEK-et a rangsorban, amelyet 1999-től el is töröltek, és az indulók automaitkusan az UEFA-kupa főtáblájára kerültek.
A kupa lebonyolítása hagynományosan egyenes kieséses rendszerből állt, és a bajnokságok azon csapatai indulhattak, akik a legjobb, nem BEK/BL-t érő pozíció(k)ban végeztek, illetve megnyerték a honi bajnokság kupaküzdelmét. Emellett megszűnéséig a nyárra kiírt Intertotó kupák győztesei is kvalifikálták magukat, illetve az UEFA hagyományason kihirdetett fair-play ranglistáján elöl végző országok további csapatokat indíthattak a sorozatban. A 2000-es években több változás is volt a kiírásban, az új évezred elején bevezették a BL-hez hasonló csoportköröket. A legnagyobb reformon 2009-ben esett át a sorozat, innentől nevezik Európa Ligának, egy teljesen más lebonyolítású rendszerben, megnövekedett presztízzsel, de erről majd egy későbbi részben.
Magát az UEFA-kupát soha nem nyerte meg magyar csapat, viszont jogelődjét, a VVK-t, a Ferencváros elhódította 1965-ben a Juventussal szemben. Viszont az UEFA-kupában is volt emlékezetes magyar menetelés, méghozzá a legendás 1985-ös Videotoné, amely egészen a döntőig masírozott, olyan nagy neveket búcsúztatva, mint a PSG, a Partizan, vagy a Manchester United. A fehérváriakat végül a Real Madrid állította meg a döntőben, 1-3-as összesítéssel. A magyar foci hanyatlásával párhuzamosan egyre kevesebb siker jutott az UEFA-kupában is együtteseinknek, így a 2000-es évekre már két-három kör túlélése is bravúrosnak számított. Az új évezred sikeres magyar szerepléseihez azért szerencsére mi is hozzátettünk jócskán, de erről bővebben majd szintén későbbi részekben. A kupagyőzelemért kapott trófea mindig is rangosnak számított, már az első kiírás döntőjében létezett a Bertoni által tervezett, 15 kg-ot nyomó serleg, és azon csapatok, melyek zsinórban háromszor, vagy összességében ötször megnyerték a sorozatot, megtarthatták az eredeti kupát, de egyébként minden győztes kapott egy eredeti méretű replikát.
Az 1998-ban 9. helyen végzett DVSC-Epona következő szezonja viszontagságokkal teli volt. Nyáron kezdetét vették az Intertotó kupa küzdelmei, ahol a Loki egészen az elődönőtig menetelt, emiatt a közben elrajtoló NB1-ben bizony sokáig csak bukdácsolt. Ennek hosszabb távon az lett az eredménye, hogy a sorozatos vereségek miatt Herczeg Andrást menesztették, helyét pedig a korábbi sikeredző, a közönségkedvencnek számító Garamvölgyi Lajos vette át a 12. fordulóban. Innentől kezdve pedig megindult a csapat, sorban jöttek a sikerek, így a szezon végén ezúttal is a 9. helyet sikerült megszerezni. Ám történetünk szempontjából nem ez a lényeges, hanem amit a Magyar Kupában produkált a csapat. Az Intertotó kupa küzdelmei miatt a sorozat elején felmentést kapott a csapat, így csak a legjobb 32 között kellett bekapcsolódnunk. Az első akadályt könnyedén vettük, a Lébényt 3-1-el búcsúztattuk. Jöhetett az igazi nagy falat, a Vasas, méghozzá idegenben. A piros-kékek jóval esélyesebbnek számítottak, ennek ellenére 0-2-es félidő után 3-2-s győzelmet aratott a Loki, mellyel a legjobb nyolc közé jutott. A kupa küzdelmei tavasszal folytatódtak, és mivel a DVSC az előző két kört idegenben vívta, így megszerezte annak jogosultságát, hogy a negyeddöntőt, és esetlegesen az elődöntőt is hazai pályán játszhassa. A negyeddöntőben a Diósgyőr csapatát 0-0-s félidő után 3-1-el búcsúztattuk, így jöhetett az elődöntő, ahol pedig a Győri ETO várt a csapatra. Az 5500 néző előtt lejátszott mérkőzésen Dombi és Sabo góljaival már a 24. percben kialakult a 2-1-es hazai siker, mellyel a Debrecen először jutott be a Magyar Kupa fináléjába! Jöhetett az emlékezetes május 20-i váci kupadöntő, ahol egy végig kiélezett meccsen a Tatabánya együttesét győztük le 2-1-re. Bagoly szerzett vezetést a 22. percben, melyet Kiprich egalizált az 50. percben. A győztes gól a 80. percben született, egy szögletből történő beívelést követően egy máig vitatott öngól formájában. Története első kupasikerét aratta a Loki!
Ezzel a DVSC kivívta az indulási jogot a Kupagyőztesek Európa Kupájában. Vagy mégsem. Történt ugyanis, hogy az UEFA felelős vezetői éppen a következő szezontól kívánták eltörölni az 1960-ban életre hívott KEK-et, azaz az 1998-1999-es sorozat volt az utolsó. Érdekes volt a döntés, mivel a következő kiírás lett volna a kupa jubileumi, negyvedik kiírása, tehát ha még egy szezont hagynak a KEK-nek, akkor egy szép kerek számú év után fejeződhettek volna be a küzdelmei. Így azonban hiába kvalifikálta magát a Loki története során először ebbe a sorozatba, végül sohasem szerepelhetett a legendás KEK-ben. Ehelyett az átszervezett UEFA kupába kvalifikálta magát a csapat.
Hatalmas változások történtek a DVSC életében, hiszen 1999 nyarán megalakult a DVSC Futballszervező Rt., az önkormányzat hathatós segítségével. A megalakult részvénytársaság, mint később kiderült, remek gazdája lett a debreceni labdarúgásnak. Az új rt. bővebb részleteibe most nem mennénk bele. Eldőlt, hogy Garamvölgyi Lajos kikre számíthat, és megköthetők a szerződések az új bajnokságra. Az UEFA-kupában történő indulásért járó pénzt a játékosok tartozásainak kifizetésére fordították a vezetők. Sajnos egy csapatra való játékos távozott Debrecenből, hogy csak néhányat említsek a kulcsemberek közül: Dombi Tibor (Eintracht Frankfurt), Nicolae Ilea (MTK), Kiss Zoltán (Germinal Beerschot), Csehi Zoltán (Hajdúszoboszló).
A meggyengült csapat ennek ellenére parádés rajtot vett a bajnoksgában, hiszen az első körben hazai pályán 2-1-re legyűrtük a Dunaújvárost. Hogy ez miért számított bravúrnak, az majd csak a bajnokság végén derült ki, ugyanis a fölényesen, 16 pontos előnnyel bajnokságot nyerő Dunaferr az egyetlen vereségét szenvedte el a szezonban, éppen ellenünk. Négy forduló után a Loki a harmadik helyen állt a tabellán. Szeptemberben elkezdődtek az UEFA-kupa küzdelmei. A sorsoláson nem volt szerencsénk, legalábbis sportszakmailag. Anyagilag ugyanis tisztességes haszonhoz jutott a klub, többek között a külföldi tévéközvetítési jogdíjakból szerelhette fel az Oláh Gábor utcai stadion villanyvilágítását. Az első UEFA-kupa ellenfél ugyanis az 1998-99. évi Bundesliga hatodik helyezettje, a Wolfsburg volt, mely számtalan idegenlégiós válogatott játékossal rendelkezett.
Az első mérkőzésre 1999. szeptember 17-én, Németországban került sor, a játékvezető a finn Vuorela volt. Nézzük a kezőcsapatokat.
Sokáig nagyon jól tartottuk magunkat, a félidőben még 0-0 volt az állás, aztán a második félidő derekán megtört a jég, és a németek betaláltak Akonnor révén a 61. percben, majd a 87. percben Juskowiak találatával lényegében el is dőlt a párharc. A mérkőzés krónikájához tartozik még, hogy Böőr Zoltánt a 89. percben kiállíottták. Lássuk a mérkőzés összefoglalóját.
Bár lényegében eldőlt a párharc, azért volt még egy visszavágó is. Debrecenben az első komoly európai kupameccsén léphetett pályára a Loki, első góljára és első győzelmére áhítozva az UEFA-kupában. A szeptember 28-án rendezett visszavágót ötezer néző látta, a játékvezető a skót Rowbotham volt. A kezdőcsapatok az alábbiak voltak.
Nem indult jól a mérkőzés, a Wolfsburg már a 25. percben megszerezte a vezetést Akpoborie révén, ezzel dőlt el végleg a párharc, hiszen innentől négy gólt kellett volna szereznünk a továbbjutáshoz. Viszont annyiból maradt tétje a meccsnek, hogy egy győzelemmel nagy skalpot gyűjtenénk be, és szépen búcsúznánk a sorozattól. Ennek érdekében mindent megtett a csapat, és a második félidőben mindent egy lapra feltéve rohamozott. Ennek eredményeként Radu Sabo az 54. percben egy gyönyörű csukafejessel egalizált, megszerezve a DVSC történetének első európai kupagólját – már ami az igazán komoly európai kupákat jelenti, hiszen a KK-ban és az Intertotó kupában már szereztünk gólt, nem is egyet. Minden bizonnyal mindenki elkönyvelte már a döntetlent, ekkor a 90. percben Radu Sabo egy esernyőcselt követően már az ötös sarkánál járt, és a rövidbe bombázta a labdát, megszerezve ezzel a győzelmet a csapatnak. A továbbjutás tehát nem sikerült, azonban erre a győzelemre mindenki büszkén emlékszik vissza. Lássuk a meccs összefoglalóját.
Végezetül álljék itt a csapat egyik meghatározó játékosának, Sándor Csabának a visszaemlékezése a legelső UEFA-kupa meccsről:
– Ez a beszélgetés 12-13 ezer méter magasan kezdődött egy repülőgépen ülve, amikor Hannoverből hazafelé tartva egymás mellé kerültünk. Előző nap veszített a DVSC 2-0-ra Wolfsburgban. Arról diskuráltunk, hogy mi hiányzott a németek elleni sikerhez?…
– Talán valamivel több önbizalom kellett volna a bravúrhoz, és két-három gól. Akkor azt mondtam, Debrecenben megverhetjük a „farkasokat”. Hogy miért? Mert láttuk a kinti találkozón, hogy ők is emberek, nem istenek, tudnak hibázni, szenvedni… El is kaptuk őket itthon.
– Volt néhány egészen kiváló labdarúgó abban a Bundesligás sorban, ki tetszett közülük a legjobban?
– Valóban remek futballisták voltak és vannak. A nigériai Akpoborie, a ghánai Akonnor, a lengyel Juskowiak és Nowak, a skót O’Neil, a román Munteanu, a jugoszláv magyarból lett német válogatott, Sebestyén Zoltán, szóval, ők befértek volna a Lokiba is…
– Egyet kiemelne a jeles seregből?
– Muszáj? Jó, legyen, nekem a ghánai Charles Akonnor tűnt a legjobbnak. Akkora gólt rúgott Fekete Robinak húszról, hogy ha nem mi kapjuk, menten megtapsoljuk…
– Abban maradtunk a felhők között szállva, ha Sándor Tamás, Madar Csaba, Ilea és Dombi Tibor is játszhatott volna a DVSC-stadionban, továbbjutott volna a DVSC…
– Ezt ma is tartom! (Idézet Sándor Mihály: „A Loki” c. könyvéből.)
* Az eredetileg tizennégy részesre tervezett sorozatot kibővítettük tizenötre, mivel úgy döntöttünk, hogy az előzetesen megbeszéltekkel ellentétben mégis külön vesszük az 1999-es és a 2001-es UEFA-kupa szereplést, így a jövő héten az emlékezetes 2001-es szereplést elevenítjük fel.
Felhasznált irodalom:
Vitos György: Euroloki (2010)
http://hu.wikipedia.org/wiki/UEFA-kupa
http://en.wikipedia.org/wiki/UEFA_Europa_League
http://hu.wikipedia.org/wiki/Vásárvárosok_kupája
http://www.magyarfutball.hu/
