Éveken át figyeljük, figyeltük, hogyan változik klubunk élete, lehetőségei, jövőképe. Erre a legjobb objektív lehetőség az, amikor az éves gazdasági jelentésből nyerünk bepillantást a DVSC életébe. Négy évvel ezelőtti első cikkem a témában végül sorozattá nőtt, azóta minden év májusában számíthattatok rá, hogy előveszem az előző tárgyévre vonatkozó gazdasági beszámolót és kielemzem azon részeit, amik nekünk, szurkolóknak lehetnek különösen fontosak. Most, hogy a 2019-es esztendő adatai is elérhetőek, erősen ajánlom, hogy mélyedjünk el benne, és vizsgáljuk meg, hogyan sikerült a tavalyi év, és ez milyen lehetőségekkel, jövőképpel kecsegtet. Lesznek meglepetések bőven!
A 2016-os év értékelése: A show megy tovább
A 2017-es év értékelése: A show zátonynak ütközött
A 2018-as év értékelése: A show nem állhat le
Mivel a DVSC tulajdonosa a helyi önkormányzat is, így minden tavasszal közgyűlésen kell elfogadni az előző éves gazdasági jelentést, aminek szerves része a független könyvvizsgálói jelentés, melyben a pénzügyi gazdálkodásra vonatkozó legfontosabb adatok szerepelnek. A dvsc honlapja a napokban újult, majd változott vissza, így az aktuális link ettől függetlenül változhat a jövőben is, ezért most a leglényegesebb pdf-et Google Drive-ra is feltöltöttem.
Három alapvető gondolatot most is leszögeznék: 1) Nem vagyok szakember, az itt leírtakat ezért kezeljétek fenntartásokkal. Ettől függetlenül igyekszem utánanézni a kifejezéseknek, és már negyedik éve böngészem ezen adatokat, ami miatt azért valószínűleg nagy luftot nem fogok rúgni. 2) Az alábbi dokumentumot most sem segíti egyéb dokumentum (pl. az idei közgyűlés gazdasági iratai), így csak az általatok is fentebb letölthető adatokból dolgoztam. 3) Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az aktuális beszámoló mindig az előző tárgyévről szól, tehát a legelső, 2017-ben írt cikkem a 2016. január 1-december 31 közötti időszakról, míg ez a cikk (a sorozat negyedik tagja) a 2019. január-december közötti 12 hónapot dolgozza fel. Így például a jelenlegi koronavírus okozta helyzettel kapcsolatban sem lesz majd kiolvasható semmilyen adat.
Az alapadatokra idén nem térnék ki, változást nem tapasztaltam a tavalyi jelentéshez képest, ha valaki kíváncsi a tulajdonosi viszonyokra, vagy az egyéb részesedésekre, akkor irány A show nem állhat le cikkem. Azonban van három jelentős részterület, amit mindig nagy érdeklődéssel szemlézek: a bevételek; a kiadások (vagy más néven ráfordítások); és az adózott eredmény – saját tőke viszonya.
1. Kezdjük az árbevétellel
Annak ellenére, hogy milyen nagy összegeket kell kifizetni a könyvvizsgálatért és ezen dokumentum elkészítéséért, hitelesítéséért, több apróbb és egy jelentős hibát is találtam, mely a dokumentum 19. oldalán található árbevételek táblázatnál látható. A tárgyidőszak összege is a tavalyi értéket mutatja, a felette található értékek összegzése helyett. Lássuk csak:
Ami jó hír, hogy a helyes érték 2 142 007, azaz 2,14 milliárd forint, ami összességében közel 500 milliós többlet az előző évhez képest. Az egyéb bevételek – melyeket a dokumentum nem részletez, de a korábbi cikkeimben olvasható, mik tartoznak ebbe a kategóriába – sajnos csökkent, de az árbevétel az egekbe szökött! Vizsgáljuk meg most ezt!
Gyakorlatilag MEGDUPLÁZÓDOTT az értékesítésből származó bevételünk 2018-hoz képest: 654 millióról 1,33 milliárdra nőtt (összbevételünk 62%-át adva). Nem semmi, ez tényleg szép eredmény, de pontosan minek is köszönhetjük ezt? Nézzük, mi is történt 2019-ben: az év elején a semmiből jött Zsóri Dani ollózós mutatványa, majd a csapat bár a kupaelődöntőből nem jutott tovább, mégis hatalmas bravúrral bronzérmet szerzett, ezzel a nemzetközi porondra kvalifikálva magát. Ott előbb az albán Kukesi ellen dicséretesen továbbjutottunk, majd a Torino ellen a papírformának megfelelően kiestünk. Ezzel nagyjából egy időben a Vidihez igazolt Zsóri, hogy már az ő játékosukként vegye át a Puskás-díjat. Ha gazdasági szempontból közelítem meg 2019-et, ezek voltak a legfontosabb pillanatok. Juvefan a Kukesi élő felvezetésében már említette is ennek egyik szeletét: „Az első selejtezőkörben résztvevő csapatoknak az UEFA a szezon végén már alapból utal 240 ezer eurot. Ha sikerülne egy kört mennünk, és a Torino ellen kiesnénk, akkor további 260 ezer euro ütné a markunkat, ami már összesen 500 ezer euro (ezek az összegek egyébként tavalyi adatok, simán lehet, hogy idén növekszik a díjazás). Ehhez jön még hozzá a két meccs jegybevétele, egy vélhetően félházas a Kukesi, illetve egy sanszosan közel teltházas meccs a Torino ellen. Plusz a fogyasztás a büfében, az esetleges ajándéktárgyak a megnövekedett érdeklődés miatt. Egy szóval jól lehetne keresni a mi szintünkön mérve már csak azzal is, ha egy kört továbbmennénk. Van tehát miért küzdeni!”
Csapatfotó a Torino elleni mérkőzés előtt. Forrás: www.dvsc.hu
Ez abban realizálódott, hogy 100-ról 160 millióra nőtt a jegy- és bérletértékesítésből származó bevétel (a Kukesi ellen 10, a Torino ellen 15 ezer néző látogatott ki, és a kiváló bérlet-opciók is bizonyára növelték a vásárlási kedvet). Kicsit fájó – és a magyar viszonyokat is jól mutatja -, hogy hiába lettünk harmadikok, hiába jött hozzánk Serie A-s topcsapat, a reklámbevételeink csökkentek. A vagyon értékű jogok azonban nőttek, hála a dobogónak és az EL-nek, nem beszélve az UEFA által kapott közel 200 millióról, ami nem sokkal több, mint a JuveFan által vizionált bevétel. Ezen kívül még egy komolyabb tétel jelenik meg, az pedig a játékjog értékesítés, mely bizonyára még nagyobb lehetne, ha Bódi nem sérült volna meg a nyár közepén és klubot vált. Összesen 170 millió forintot kaptunk három játékosért: Zsórit, Ujvárosit és Takácsot is kivásárolták, valószínűleg előbbiért kaphattunk igazán számottevő összeget. Ezzel egyébként utólag mondhatjuk, hogy jól jártunk, hiszen Zsóri azóta sem lépett rá a Puskás-díjhoz méltó karrier ösvényére, a Vidiben – ahogy az várható volt – nem igazán számolnak vele, de nemzetközi viszonylatban egy ilyen teljesítmény után ilyen fiatalon még nagyobb összeggel is lehúzhattuk volna az őt megvásárolni igyekvő csapatokat.
Ez a megduplázott árbevétel mondatja velem, hogy ismét nyertünk egy kis időt, lélegzetvételhez jutottunk, de nem vagyok hurráoptimista a jövőt illetően, és titeket is óvatosságra intenélek ennek kapcsán, ennek okát pedig majd az összegzésben fogom kifejteni, miután láttuk a kiadásokat és a végső mérleget is.
2. Jöjjenek a kiadások
Itt már nem szolgálhatok jó hírrel, de nagy baj sincs. Az anyagjellegű ráfordítások 50, a személyi jellegűek 150, az értékcsökkenésből fakadóak pedig további 50 millióval növelték ráfordításunkat. Ez 250 milliós többletkiadás az előző évhez képest.
A költségek vizsgálatakor jellemzően a játékosok fizetése érdekli leginkább a közvéleményt. A magam részéről engem sosem vonzott igazán ennek ismerete, a modern piac egyik előnye, hogy mindenki annyit kereshet a munkájával, amennyit fizetnek neki érte, ráadásul igazán nagy összegeket tényleg csak a legjobbak keresnek, és arról se feledkezzünk meg, hogy egy játékos karrierje jó esetben is nagyjából 15 évig tart, utána más hivatást kell keresnie. (Persze máris érthető a közeg reakciója, ha arról van szó, hogy itthon a klubok jelentős önkormányzati, állami pénzekhez jutnak közvetve és közvetlen módon egyaránt.) Ráadásul ezekből a beszámolókból nem derül ki, hogy egyéb módokon milyen további bónuszokhoz jutnak vagy juthatnak a játékosok.
Nos, a DVSC-nél 46 sportoló és 23 egyéb alkalmazott fordult meg 2019-ben összesen, továbbá 54 egyéb alkalmazottat foglalkoztatott társult vállalkozások által. Ez összesen 123 fő (15-tel több mint tavaly), a sportolók létszámában pedig plusz egy személy.
A bérköltség megoszlás alapján, feltételezve, hogy minden dolgozó minden hónapban a klub alkalmazásában állt és ugyanakkora összeget keresett, az alábbi ÁTLAGFIZETÉSEK állapíthatóak meg, hónapra lebontva:
1,22 millió forint / sportoló. 0,54 millió forint / egyéb alkalmazott. 0,27 millió forint / társult alkalmazott. Mivel ez csak egy nagyon közelítő érték, és a játékosok jó része nem tagja a csapatnak a teljes esztendőben, ha 10 olyan játékossal számolok, akik váltották egymást, akkor 1,55 millió forintos átlagfizetéssel számolhatunk esetükben. Természetesen biztosan van, aki ennek sokszorosát kapja, és akadhat olyan is (például a profi szerződést kapó, de még utánpótláskorú, meccskeretbe csak ritkán kerülő játékos), aki ennek az összegnek jóval kisebb részét kapja meg. Hogy ez az átlagfizetés sok vagy kevés, mindenki döntse el maga, én nem kívánok állást foglalni az ügyben, csak tényszerűen jeleztem, hogy nálunk nagyjából milyen összeggel lehet kalkulálni. Ez az érték egyébként különösebben nem változott, a korábbi években is 1,5 millióhoz közeli átlagszámok jöttek ki.
3. Saját tőke és végső eredmény
A fenti adatokból is jól látható, hogy több bevételünk volt mint kiadásunk, azt pedig nem kell elmondani, ha minden évben így lenne, akkor a klub FENNTARTHATÓ státuszban lenne, a fennmaradásunk nem forogna veszélyben. Az sem lenne elegendő önmagában a biztos előrelépésre, de legalább egy stabil lábakon nyugvó klubmodellt kapnánk.
A leglényegesebb adat az utolsó két sorba látható: az adózott eredmény +130 millió forint volt, így a saját tőke évek óta először, ismét növekedett, 580 millióról 712 millió forintra!
Ha végignézünk az elmúlt 10 év eredményein, jól látható, mekkora dolog ez:
A BL-EL éveket követően a 2016-os nagy játékoseladás (köszi, Balogh Norbi!) évén kívül ez az egyetlen, ahol pozitív mérleget tudtunk felmutatni! Pedig több bajnoki címünk, EL-, vagy BL-selejtezős mérkőzésünk is volt az évtized első felében. Mégis, most ez a bronzérem, és annak köszönhetően az EL, Zsóri Dani eladásával együtt tudott adni egy lélegzetvételnyi szünetet. Ebből is látszik talán, micsoda jelentősége volt ezeknek a sikereknek – nem csak a mérkőzés, vagy a bajnokság, hanem a klub szempontjából is!
4. Összegzés
A fenti mutatókhoz őszintén jár a gratuláció. Tényleg kellemes meglepetés volt ezt látnom. Azonban összeszorul a szívem, ha a klub jövőjére gondolok. Ugyanis 2020-ban nem fogunk nemzetközi kupában játszani, és a Zsóri Dani-féle csodáknak jellegzetességük, hogy különösen ritkák. A pozitív mérleghez együtt kellett az, hogy dobogón végezzünk, hogy továbbjussunk a Kukesi ellen, majd az is, hogy Zsórit eladjuk. Ezek bármelyike nélkül súlyos mínuszban lettünk volna 2019-ben is! Ezért írtam fentebb, hogy mivel ezek egyszeri, nehezen megismételhető dolgok, komolyan aggódok. 2020 egyébként is nehéz év lenne ezek nélkül is, de a vírussal és gazdasági válsággal együtt igazán nehéz helyzetbe is kerülhetünk.
A járvány okozta helyzetben ráadásul az is kérdés, mikor térhetnek vissza majd a nézők, és mennyire aktivizálják magukat, pro és kontra érvek sokaságát lehet felsorakoztatni, miért leszünk majd nagyon sokan, vagy éppen nagyon kevesen a stadionban. Ez további százmilliós veszteség, még ha a megnövekedett tv-s közvetítésből származó összegek így nagyobbak is lesznek.
Az egyetlen komolyabb értékünk talán Bódi Ádám játékjoga, de kérdés, hogy ki és mennyit adna érte a jelenlegi gazdasági válságban. Továbbá Tőzsér Dániel egyre közelebbi visszavonulása is minden bizonnyal komoly bérkeretet szabadíthatna fel. A kupából már kiestünk, a dobogóra nincs esélyünk (sőt, még izgulnunk kell, nehogy kiessünk az elsőosztályból), és a jelenlegi csapattól talán még nagyobb bravúr lenne, ha 2021-ben akár MK-győzelemmel, akár 3-4. helyezéssel elérje ismét az NK indulás jogát. Így az egyetlen járható út, az a saját nevelésű fiatalokban rejlik, Zsóri és Balogh példáját követve és a jelenlegi keretünket elnézve egyaránt az hozhatna igazi áttörést, ha újabb csiszolatlan (vagy a DLA-n csiszolódó) csatártehetségre bukkannánk. Ennek hiányában tartom abbéli vélekedésem, hogy már csak 2-3 éve maradt arra a tulajdonosoknak, hogy új lehetőségeket, utakat keressenek, ha fenn akarják tartani az addig már 120 évessé váló klubunkat.
A mérleg tehát pozitív, de azért, hogy a jövőt is így lássuk, még nagyon sokat kell tennie mindenkinek. Mi ezért is nagyon szorítunk hétről hétre – még ha most a tv elől is kell ezt megtennünk.
Hajrá, Loki!
Csibu
