LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Focimeccs – strand 0:1

Több száz debreceni szurkoló választotta hétvégi kikapcsolódásnak a Balatont, ha már a sorsolás úgy hozta, hogy augusztus elején itt játszunk bajnokit. Amikor nyilvánossá vált a sorsolás, én is úgy alakítottam a programot, hogy a mérkőzést a helyszínen tekinthessem meg. Spoiler: a strand jobb volt, mint a meccs.

Siófok a Balaton legfelkapottabb települése, az Aranypart pedig a legjobb strand a tó környékén. A város nyüzsög a nyaralóktól, vírushelyzet ide vagy oda, sokan választották kikapcsolódásul idén nyáron a Balatont, azon belül pedig Siófokot. Nyilván nem én vagyok az egyetlen Loki szurkoló, aki nem csak a meccs miatt utazott el, hanem ha már így hozta a sorsolás, el is tölt itt pár napot. A stadion sajnos messze nem hozza azt a színvonalat, mint amit az üdülőváros strandja nyújt. A Révész Géza utcai stadion katasztrofális állapotban van, és nem túlzás ha azt mondom, hogy az Oláh Gabi ehhez képest egy palota volt. Az évekkel ezelőtt használt kapu mögötti fa-tákolmány, ami a vendégszektor részét képezte, mára annyira ramaty állapotban van, hogy életveszélyes lenne szurkolókat ráengedni, így azt a szektort már régóta nem használják. Így viszont beengedtek minket, vendég drukkereket az oldalsó szektorba, ami lényegében egy domboldalra épített betonplacc. Bájos, falusi hangulatot áraszt, de valahogy nem méltó még az NB II színvonalához sem a  dolog. Az eredményjelző pedig már kilenc éve is ugyanilyen pixeles-szétfolyt volt, akkor jártam itt először és egyben utoljára mérkőzésen. Apró érdekesség, hogy az a veretlen szezonunkban volt, és akkor is egy bűnszar 0-0-t játszottunk itt. Nekem valahogy a Siófok ellen az ilyen borzalmas színvonalú találkozók ugranak be, de talán joggal bíztunk abban, hogy most nem ilyet látunk.

A siófoki Aranypart színvonalában kenterbe veri a városi stadiont

A gyanúm egyébként beigazolódott, tényleg sok debreceni jött el a mérkőzésre. Már a nap folyamán is több Lokistával találkoztam a parton, a stadion felé menet is hömpölyögtek a piros-fehér mezes szurkolók, néhányukkal szóba elegyedve pedig levonhattam következtetésként, hogy mindenki bizakodik, és sima győzelmet vár a Siófok ellen. Ez nem véletlen, és nem csak azért bíztunk a sima sikerben, mert jól kezdtük a bajnokságot, hanem mert a hazai csapat két vereséggel és nyolc bekapott góllal nyitott. A Siófok idén nem túlzás, hogy a bennmaradásért fog küzdeni, már csak azért is, mert tulajdonosváltáson is átestek a nyár folyamán, a keretük pedig egyértelműen gyengült. Picit visszatérve a vendégszurkolók számára, talán nem túlzok ha azt mondom, hogy a stadionban több Loki szurkoló volt, mint hazai. A vendégeknek egyébként 400 belépőt biztosítottak, amit kizárólag a helyszínen, a kezdés előtt 1.5 órával lehetett megvásárolni, egyetlen pénztárnál (nonszensz, hogy nincs online jegyvásárlási lehetőség 2020-ban)… A kezdés előtt bő fél órával már elfogyott minden vendégbelépő, így a hoppon maradókat arra utasították a bejáratnál, hogy kerüljék meg a pályát, és vegyenek belépőt a hazai szektorokba… Én is így jártam volna, ha a korábban megérkező Enderson nem vesz nekem jegyet már 16 órakor.

Kondás folytatta a megkezdett stratégiáját, és ezúttal is alaposan megvariálta a kezdőcsapatot. Visszakerült a kezdőbe Poór, Pávkovics, Tischler, a szerdai meccshez képest bennragadt a csapatban Kinyik, Korhut, Varga Józsi és Pintér Ádám, miközben csupán három olyan játékosunk van, aki mindhárom mérkőzésen kezdő volt: Zöldesi, Bódi és Varga Kevin. Szécsi pedig először volt kezdő a szezon során. A hadrend így ezúttal a klasszikus 4-4-2 volt.

Az első félidőben nyomasztó fölényben játszottunk, de rossz volt látni a tanácstalanságot a játékunkban. A hazai csapat 9 mezőnyjátékossal tömörült a kapuja előtt, a támadásokat olyannyira nem erőltették, hogy labdaszerzést követően a félpályát sem nagyon tudták átlépni. A mi támadásvezetéseink viszont esetlenek voltak, hiányoztak a váratlan megoldások, mindenáron a szélen próbáltunk érvényesülni, de a jobb oldalunkon sem Poór, sem Pintér nem tudtak egy-az-egyeket nyerni. A bal oldalunkon Korhut és Kevin próbálkozhattak, de ott sem igazán tudtunk a védelem mögé kerülni. A beadások pocsékul sikerültek, középen nem voltak érkező emberek. Bódi játéka nem tetszett ezúttal, ő is mintha fásultan játszott volna, és ezúttal a pontrúgásai is borzalmasak voltak. A félidő hajrájában mégis egy egyéni villanásnak köszönhetően előnybe kerültünk, Tischler ezúttal is egy szépségdíjas találattal szerzett nekünk vezetést.

Az előny birtokában arra számítottam, hogy a jobban kinyíló hazai csapatot még 1-2-szer mattoljuk és könnyedén zsákoljuk be a három pontot. A helyzet viszont az, hogy nagyon kényelmesre vettük a figurát, és talán nem túlzás azt sem kijelenteni, hogy a második félidőre csak a mezeket küldte a pályára a csapat. Már az első játékrész sem volt kimagasló, de a második egyenesen borzalmas volt. Egyszerűen felvettük a hazai csapat igencsak lagymatag tempóját, és beleszürkültünk a gyenge enbékettes színvonalba. A vége felé meg talán mintha el is fáradtunk volna. Ezt érezte meg a hazai csapat, amely több egyéni hibánkat is kihasználva alakított ki helyzeteket az utolsó 15 percben, melyből az egyiknél Zöldesi még bravúrral védett, a 83. percben viszont nagyot hibázott Kiss Balázs lövésénél, ami sajnos a röviden talált utat a hálóba. Tegyük hozzá, hogy a hazai játékos lövésig sem juthatott volna el, ha a csereként beálló Sós Bence nem alszik be az ívelésnél, és startol rá későn a labdára.

Ez sajnos benne van a pakliban, mármint hogy pontokat veszítünk. Mégis úgy érzem, hogy ezúttal ajándékba adtuk ezt a pontot a hazai csapatnak, mert nem tettünk meg mindent a győzelem érdekében. Nem jó, ha elhisszük azt, hogy kimagaslunk a mezőnyből, és elég mindenki ellen 50%-on pörögni. Remélhetőleg korán jött ez a pofon, és tud a mérkőzésből tanulni a stáb is.

A zseniálisan kinéző eredményjelző kilenc éve is ilyen pixeles volt…

A játékosaink közül kellemes csalódást ezúttal talán csak Tischler játéka nyújtotta számomra, sajnos gyengébb teljesítményből többet láttunk. Tényleg, mintha mindenki lealacsonyodott volna a hazai csapat által diktált gyenge színvonalhoz. Bódi mellett Varga Józsi játéka sem tetszett, nagyon nem emlékeztetett a 11 évvel ezelőtti Józsikára. Talán most látszott rajta igazán a sok kihagyás a sérülések miatt. Nem ez volt életem legjobb 90 perce, a délutáni strandolás jobban esett. Na de majd legközelebb, a Szolnok ellen lehet javítani, nagy gond szerencsére még nincs.