LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Nem szakadtunk meg, de továbbjutottunk

A Magyar Kupa 128-as főtáblájának mérkőzéseit rendezik a hétvégén, a sorsolás pedig úgy hozta, hogy az NB III-as Tiszakécske ellen kell kivívni továbbjutást. Kaphattunk volna sokkal könnyebb ellenfelet is, ahogy arra Enderson is felhívta a figyelmet a beharangozóban, a kécskeiek tavaly még NB II-esek voltak, és az idősebbek még nyilván emlékeznek arra, hogy a 97-98-as szezonban bizony az NB I-ben is szerepeltek – és bár a szezon végén kiestek, minket azért hazai pályán megvicceltek egy 2-0-s sikerrel. Most mondhatnám, hogy volt miért visszavágnunk, de a jelenkor DVSC-jéből senki nem emlékszik erre a találkozóra…

Elnzéve egyébként a szombati eredményeket, tényleg kaphattunk volna kényelmesebb ellenfelet is, látva a sok 8-10 gólos győzelmét egyes csapatoknak. De ez van, ezt hozta az élet, egy viszonylag erősebb rivális ellen kellett továbbjutnunk. A kezdőcsapatot majdnem eltaláltuk egyébként a beharangozóban, ahogy Kondás Elemér a meccs előtt is elmondta, a hiányzók miatt lényegében a Kaposvár elleni kerettel vágtunk neki a meccsnek. A kapuban maradt Zöldesi, a védelembe bekerült Korhut és Poór mellé Bényei Balázs és Pávkovics, a középpályán Varga Józsi szűrőtársa most Kusnyír volt, a széleken Kundrák és Sós kapott szerepet. A támadósorban pedig Tischler mellett a hétközi meccsen kellemes meglepetést okozó Bévárdi kezdett. A kispadunkon is nagy nevek foglaltak helyet (Ferenczi, Kinyik, Bódi, Bényei Ágoston, Bárány), illetve ott volt még a szerdai meccsen is kispados Sármány, és kisebb meglepetésre cserekapusnak az akadémia alkalmazásában álló 34 éves Szalánczi Zoltánt neveztük.

Az első félidő unalmas volt, alig láttunk helyzetet, nekünk talán egyetlen kaput eltalált lövésünk volt, illetve az elején még egy helyzetünk Tischler révén, a hazai csapat viszont meglephetett volna, Pávkovics hibáját nem tudta kihasználna a debreceni nevelésű Máté János, Zöldesi nagyot védett ziccerben, a kipattanónál pedig Pávkovics tudott javítani. Ezzel nagy vonalakban össze is foglaltam az első játékrész történéseit, amely tényleg alacsony színvonalat hozott.

A szünetben változtattunk, Bárány érkezett Sós helyére, fiatal támadónk kiváló formában van, nem csoda, hogy ma is lehetőséget kapott. Az iram azonban nem fokozódott, továbbra is helyzetek nélkül csordogált a találkozó. A 60. percben jött Ferenczi Kundrák helyett, és jött a gólunk is pár perccel később: épp a frissen beállt Ferenczi szögletét fejelte a kapuba Pávkovics a 63. percben. A vezetést követően a hazai csapat bátrabb játékot vállalt fel, a megnyíló területekbe pedig egyre több indítással tudtunk veszélyeztetni, és egy kontratámadást követően a 76. percben le is zártuk a továbbjutás kérdését, Bárány higgadtan váltotta gólra a ziccerét, ezzel egy hét alatt hat gólt rámolt az ellenfelek hálójába. A maradék negyedórában még lőhettünk volna gólokat, de Bévárdi és Varga Józsi is pontatlanok voltak. A továbbjutásunk ekkor már nem forgott veszélyben, meg is tartottuk a kétgólos előnyt a végéig.

Azért ez a mérkőzés teljesen más felfogásban zajlott, mint a szerdai. Akkor egy felszabadultabb és koncentráltabb csapatot láttam a pályán, amely helyenként tetszetős akciókat vezetve győzte le simán a Kaposvárt. Most azért döcögött a gépezet, nyilván ez egy felforgatottabb kezdő volt, de így is kijöhetett volna hamarabb is a két csapat közti osztálykülönbség. Fanyalogni persze fölösleges, a továbbjutás kiharcolása volt a lényeg, és ezt teljesítettük.

Értékelni egyénileg ezúttal sem fogok, és most a szavazástól is eltekintünk. Kiemelném azonban pár játékosunkat, elsőként a ma is gólt szerző Bárányt, aki elképesztő higgadsággal képes jó döntéseket hozni helyzetek során. Tetszik a vagánysága és magabiztossága. Zöldeisnek voltak ma szép védései, bár továbbra is néha bizonytalannak érzem, egy-két védhető lövés most is kipattant róla. Pávkovics szerzett egy gólt, de éppúgy hibázott is. Bévárdi is aktív volt, de ő szerdán ettől jobban játszott. A többiek nem alkottak most maradandót.

Jön most egy kis pihenő, legközelebb szeptember 28-án, hétfőn játszunk, akkor a Pécs látogat Debrecenbe bajnoki mérkőzésen. Ellenük folytathatjuk a pontok gyűjtögetését.

borítókép // Tiszakécske LC Facebook