Út a triplázásig – 1. rész

Retrospektív utazás kezdődik 5 felvonásban, melynek során végigjárjuk azt a göröngyös utat, amelyet megtett a klub, míg egy idényen belül mindhárom sorozatban diadalmaskodni tudott. A kalauzolás az 1997-98-as szezonnal indul, mivel a korábbi évekről részletesen szó esett a Garamvölgyi Lajosra emlékező írásban. Az aranyévtizedet súlyos válság előzte meg, amelyből önerőből már nem is sikerült kilábalni. Pénztelenség, rossz döntések sorozata, játékoseladások, Fradi-verések, s egy erőn felüli bravúr a témája a kezdő epizódnak.

1997 nyarán megkezdődött a bronzcsapat gerincének kiárusítása. Az indok az egyre nyomasztóbb pénzügyi gondok enyhítése volt. Júniusban előbb Madar Csaba igazolt az MTK-hoz, majd nem sokkal később bombaként robbant a hír, hogy Sándor Tamás a B ligában szereplő Torino Calcio együtteséhez szerződött rekordösszegért. A tranzakció részleteit nem hozták nyilvánosságra, de több mint 200 millióról szólt a fáma. A DVSC vezetői úgy vélték bombaüzletet csináltak, s végre konszolidálódik a csapat költségvetése. Azonban szakmailag súlyos vérveszteséget szenvedett a gárda. Főleg, hogy az érkezési oldalra csupán Ulveczki Zoltán került, valamint  egy fővárosi kitérőt követően visszatért Arany Laci. A csapat mélységét a korábbi évekhez hasonlóan újfent fiatalok felrendelésével biztosították Bodnár, Bernáth és Kiss Zoli személyében. Az őszi idény alapcsapata nagyjából így nézett ki: Téglási – Stupar(Bodnár), Gojan, Pető – Dombi, Böőr, Vadicska, Madar Tamás, Szatmári – Djurisics(Ulveczki), Ilea. Két idegenbeli fellépéssel indult az erőpróba, először vereség a BVSC-től, majd 1-0 arányú győzelem a Haladás ellen. Otthon elbuktunk a Vasas ellen(1-2), majd miután csak ikszeltünk a Stadlerrel szemben, sokan már kongatták a vészharangokat. Az 1-1-es döntetlen után Herczeg András vezetőedző több játékosát is megbüntette, mert a csapat házirendjét megszegve éjszakába nyúlóan diszkóztak. A szégyenfolt a Szeged ellen elszenvedett vereség a Kupában, melynek következtében egyedüli elsőosztályúként elbúcsúztunk a további küzdelmektől. Majd zakó a Ferencvárostól. Azután viszont végre kijött a lépés Vadicskáéknak, a roppant harmatos Békéscsaba elleni 8-0 azóta is a csapat fennállásának legnagyobb különbségű élvonalbeli győzelme. Ilea négyszer köszönt be, rajta kívül Djurisics, Vadicska, Szatmári és Dombi volt még eredményes.  Nem sokkal később váratlanul fölényes(1-4) kispesti siker az Oláh Gábor utcában, és utána gyufa a Tiszakécske ellen is. Ezek után megint edzőmenesztésről lehetett hallani „megbízható forrásokból”. Az őszi idény legjobb meccsét a Zalaegerszeg ellen játszottuk, fordulatos összecsapásan 4-3-as győzelem született. Aztán iksz Győrött, majd két bukfenc az Újpest, illetve a Diósgyőr ellen. Így Erdei Zoltán klubelnöknek cáfolnia kellett az ezúttal már a sajtóban is megjelent híreszteléseket, miszerint ha a csapat az MTK ellen is gyengén játszik, útilaput kötnek Herczeg András talpára. A vezetői kiállásnak meglett az eredménye, hiszen a hátralevő őszi fordulókban már gólt sem kapott az együttes. A Siófok hazai két vállra fektetésével a 8. helyen zártunk féltávnál.

A téli szezonban távozott az első keretből Kövesfalvi István, illetve az epizodista Dejan Csupics. Januárban megszereztük Szanyó Károlyt a liláktól, majd februárban Szabó Tibor játéka is elnyerte Herczeg mester tetszését, így a klub szerződést kínált neki. 1998 március végén nézőcsúcs a Fradi ellen, a győztes gólt pedig éppen az új szerzemény Szabó szerezte. A társaság három nagy pofont leszámítva ( Vasas 1-4, Kispest 1-5, UTE 0-5) kiegyensúlyozottabban szerepelt tavasszal, s végül a 9. helyen végzett a 18 fős mezőnyben. A házi gólkirály 15 találattal Ilea lett. Júniusban  piros-fehér kötelékbe került a kapus Fekete Róbert Hajdúszoboszlóról és csapattársa Csehi Zoltán. Valamint elindulhattunk a megboldogult Intertotó kupában. Ahol sikerrel vettük az első akadályt a fehérorosz Dnyepr Mogilev elleni kettős győzelemmel(4-2, 6-0). Ilea, Csehi és Kiss Zoli egyaránt háromszor köszönt be a párharc során. Majd a cseh Hradec Kralové kiverése – egy acélos idegenben lőtt góllal – után következett a Bundesligában vitézkedő Hansa Rostock. A debreceni 90 perc 1-1-el végződött, így idegenben mindenki méltóságteljes búcsúban bízott. Ehhez képest Dowe öngóljával vezetést szereztünk, később Pamics büntetőből egyenlített. Egészen az utolsó percig döntetlenre állt a találkozó, amikor aztán Dombi viharzott el a jobb szélen, bevezette a labdát a tizenhatoson belülre, a német védők pedig szabálytalankodtak vele szemben. Tizenegyes! Amit Ilea higgadtan értékesített, így továbbjutottunk.

A bajnoki nyitány előtt még visszatért kölcsönből Bagoly és Kovács Norbert. Felkerült az első együttes a duhaj Bajzát, valamint leigazoltuk a kispályás menő Siklósit is. A legnagyobb nyári szerzemény azonban kétségkívül Radu Sabo volt. Nem állt rossz erőkből az együttes, erősödtünk tavalyhoz képest, de mivel az egész mezőny izmosodott én féltettem a csapatot, ráadásul ott volt még a kettős terhelés. Kételyeim sajnos beigazolódtak. 4 fordulót követően 1 pont szerepelt a nevünk mellett, s a 16. helyen szerénykedtünk. A bajnoki kudarcok közepette jött a lengyel Ruch Chorzow, a tét pedig már az UEFA-kupa főtáblára jutás volt. Idegenben 0-0, hazai pályán viszont összeroppantunk, sima három gólos vereség, ami a búcsút jelentette. Akkor sajnáltam, utólag visszatekintve jobb, hogy úgy történt, mert ellenkező esetben még mélyebb gödörbe kerülünk. A következő négy fordulóban 3 győzelmet arattunk, ám amikor már kezdtünk volna kilábalni a hullámvölgyből, komoly fiaskót szenvedtünk Nyíregyházán(2-4). Majd otthon újabb vereség a másik újonc Dunaferrtől. A meccs után a szurkolók az öltözőépület előtt vehemensen tüntettek a vezetők ellen. A csapat egyik vezérszurkolója a következőket nyilatkozta a Sport Plusz, 1998. október 17-ei számában: „Ott voltunk végig az öltöző előtt és több, mint százan kértük volna számon az elnökön, hogy idejuttatta csapatunkat. Kezdődött a nyíregyházi kudarccal. Tudni kell, hogy ami Pesten az UTE-Fradi, az itt keleten a Debrecen-Nyíregyháza rivalizálás. Közel ötezren mentünk át Debrecenből a szabolcsi megyeszékhelyre. Még olyanok is, akik 10 éve nem voltak Loki-meccsen! Mindenüket odaadták volna a győzelemért! Ehelyett gyáva, lélektelen játékkal 0-4 után kapkodhattunk…40-50 éves felnőtt debreceni emberek potyogtatták könnyeiket tehetetlen dühükben, nem bírták elviselni ezt a megaláztatást. Kikapni sohasem jó, ám százszor inkább mástól, mint éppen a Nyíregyházától!”

Az elnök a hátsó kijáraton távozott…A kedélyek nem csillapodtak, sőt két újabb vereség után következett a folytatás. A hazai Kispest elleni bukta után már a játékosok is megkapták a magukét. Újabb részlet fentebbi forrásuntól, a Sport Plusz október 31-ei számában, aki így emlékezett vissza a történtekre: „Legutóbb már közel háromszázan tüntettünk, idősek és fiatalok, férfiak és nők vegyesen. A klubelnök mellett már a játékosokon is szerettük volna számon kérni a lélektelen, nemtörődöm játékot. Ehelyett olyan megrázó élményben volt részünk, amilyenre hosszú évek óta nem volt példa Debrecenben. A megérdemelten győztes kispesti csapatot és szurkolóit kommandósok kísérték ki a stadionból, majd a fakabátosok visszajöttek az öltöző elé. A baj az volt, hogy ezt a testünkön keresztül akarták megtenni és a két mikrobusz egyikéből nagy mennyiségű gázsprayt fújtak ki az ott álló emberek szemébe. Később megtudtuk: miskolci kommandósok voltak és úgy kezeltek bennünket, mintha ellenségek lennénk.” A felforrósodott hangulatban lépéskényszerbe került Erdei, aki Herczeg András menesztése mellett döntött, s engedelmeskedve a szurkolói követeléseknek Garamvölgyi Lajost bízta meg az edzői teendők ellátásával. Közben azonban repedeztek a falak belülről, ugyanis novemberben fizetésképtelenné vált a kft., így a játékosok juttatásait át kellett ütemezni. A csapat pedig 10 ponttal a 13. helyen állt.  Gara nem tétlenkedett gyorsan felrázta a társaságot, s két döntetlent követően szebbnél szebb eredmények jöttek sorban. Idegenben 2-1 az MTK ellen, Gázszer 4-0, Siófok 1-0. Ezzel ért véget az őszi idény. Az alapcsapat eképpen alakult: Fekete – Bodnár, Gojan, Pető – Dombi, Böőr(Sándor Csaba), Vadicska, Bagoly(Siklósi), Szatmári – Ilea, Sabo. Közben a Kupában is menetelt a Garamvölgyi-legénység. Lébény-DVSC 1-3, majd a nyolcaddöntőben a Fáy utcába látogattunk, ahol már 2-0-ra is vezettek a hazaiak. Ám az a Loki, amely idegenbe többnyire csupán muszájból járt, hatalmas hajrával fordítani tudott, s nyert 3-2-re. Tavasszal következhetett a negyeddöntő, akkor már hazai pályán.

Decemberben húszmillió forintos gyorssegélyt kért a klub a helyi önkormányzattól és a MÁV-tól. A követelés okán az önkormányzat az elnöktől üzleti tervet kért, s vizsgálódásba kezdett. Teljes joggal, mivel az önkormányzatnak már ekkor is volt egy 3 százalékos részesedése. Erdei választ nem adott, s a játékosok szerződéseit üzleti titoknak minősítette. Februárban Gojan és Ilea megegyezett az elnökkel, és aláírták a prémium átütemezéséről szóló szerződést.  Az egyre fokozódó nyomás és a kilátástalan anyagi helyzet miatt március 17-én lemondott Erdei Zoltán. A Kft. megbízott egy bizottságot a cég átvilágításával. Közben elrajtolt a bajnokság, s újabb két győzelmet söpörtünk be, valamint 3-1-el kivertük a Diósgyőrt a Kupából. A hónap végén aztán kiderült, hogy a kft.-nek ugyan nincs köztartozása, de több mint tízmillióval tartozik a játékosoknak, a klubnak pedig 400 milliós adótartozása van. A csődközeli helyzetben az önkormányzat avatkozott közbe, s úgy döntött megteremti a bajnokság befejezéséhez szükséges feltételeket. A játékosokkal új megállapodás született, melynek értelmében havonta 100 ezer forint munkabért kaptak, valamint győzelem esetén 2,2 millió, döntetlennél 600 ezer járt a csapatnak prémium gyanánt. Illetve a Héliker 3,5 millió forintot fizetett a Gloria Bistritának, így Sabo a Loki játékosa maradhatott. Kósa Lajos a helyi sajtóban elmondta, hogy mint kiderült a kft. addig jelentős bevételtől esett el, hiszen több mint 2000 bérlet került forgalomba, de mindössze 600-ért fizettek, míg a meccsekre átlagosan 800-1800 náző váltott jegyet. Továbbá, hogy nyáron alapítanak egy valóban profi részvénytársaságot 150 milliós tőkével, s a tartozásokat nem vállalják.

A pályán mindebből szerencsére egyre kevesebb érződött. A szezon egyik csúcspontján április 10-én itthon 6-1-re gázoltuk el a Fradit.

A csapat egyre messzebb került a kiesőzónától, sőt felzárkózott a középmezőnyhöz. A Magyar Kupa elődöntőjében pedig a Győr várt fiainkra. Dombi a 7. percben szerzett vezetést, amit Korsós egalizált 10 perccel később. A találkozó végeredményét Sabo alakította ki a 24. percben. Bejutottunk a döntőbe, egy apró, ám mégis oly nehéz lépésre kerültünk a csapat történetének első igazi sikerétől. A bajnokságban már csak kétszer kaptunk ki a Dunaferrtől és a Gázszertől, miközben többek közt legyalultuk a Nyíregyházát, az MTK-t és a III. kerületet. Sabo és Ilea együttesen 26 gólt termelt, s végül a 8. helyen végeztünk.  Május 20-án Vácott pedig sor került a döntőre a Kupában. Tömött lelátók előtt zajlott a találkozó. A kezdő: Téglási – Bodnár, Gojan, Sándor, Pető – Dombi, Vadicska, Böőr, Bagoly – Ilea, Sabo. Rengetegen kísérték el a csapatot, s a 22. percben örülhettünk először, amikor Bagoly talált be a rivális kapujába. Előnnyel vonulhattunk az öltözőbe. A fordulás után azonban egy szép támadást követően ajtó-ablak helyzetben Kiprich gurított a hálóba. Ezt követően kiegyenlített mezőnyjáték folyt, megmerevedtek a frontok. Míg nem a 80. percben egy pontrúgás után Vadicska bólint kapura, s a labda egy tatabányai játékosról bevánszorgott a kapuba. Bement, mert be kellett mennie! Az utolsó 10 percben hatalmas nyomás alá került a debreceni kapu, a Tatabánya mindent egy lapra feltéve rohamozott, az idő pedig csigalassúsággal telt. Számtalanszor megállt bennem az ütő, de megúsztuk kapott gól nélkül. Kezdetét vehette a fieszta. KUPAGYŐZTES A LOKI!

Nyáron létrejött a klubot a továbbiakban működtető részvénytársaság. A város közgyűlése úgy döntött, hogy 40 millióval száll be az rt.-be. Ezenkívül a Héliker 15, az Epona 6, a Karát 5 millióval, néhány cég pedig 1-3 millióval szerepelt az alapítók között. S azzal, hogy az önkormányzat a futball ügye mellé állt az üzleti életből meg lehetett mozdítani kb. további 130 millió forintot. A csapat elkerülte az anyagi összeomlást, de azért a Kánaán sem köszöntött be. Nyáron Dombi Tibor a Frankfurthoz szerződött, Ilea pedig az MTK-hoz. A csapat tehát újabb két alapemberét veszítette el. Rajtuk kívül Csehi Zoltán, Stupar, Kiss Zoli, Sira és Erdélyi Miki is elhagyta a klubot. A Dinamo Kijev viszont egyelőre nem kívánta szerződtetni Bodnár Lacit. Érkezett Casoltan, Turján György, Dobos Attila és Zahorecz Krisztián, de a gárda ezzel együtt is számottevően gyengült. Ennek ellenére csodás rajtot vettünk. Az első fordulóban legyőztük a később fölényesen bajnok Dunaferrt, amely egyetlen vereségét a Lokitól szenvedte el. Ezt a 2. fordulóban egy nyíregyházi kisiklás követte, de a szurkolók megbocsájtották, hiszen azután sorban jöttek a sikerek. Vertük a Diósgyőrt és a Győrt, s 4 fordulót követően a 3. helyet foglaltuk el a tabellán. Később picit visszacsúsztunk, de az ősz folyamán így is végig ott voltunk az első ötben, s győzni tudtunk a Fradi oroszlánbarlangjában. A bajnokságon kívül szeptemberben nemzetközi meccs is várt ránk, mivel a kupagyőzelemmel kvalifikáltuk magunkat az UEFA Kupa küzdelmeibe. A sorsolás szeszélye folytán a Wolfsburg került utunkba. Idegenben 2-0-s vereség, otthon azonban méltóságteljesen búcsúztunk, hiszen Sabo duplájával elkaszáltuk a jóval nevesebb ellenfelet.

Nem csak a bajnokságban szerepeltünk jól, hanem a Kupában is megéltük a tavaszt, miután a BKV Előrét 2-1, a Veszprémet pedig 3-0 arányban múltuk felül. A téli átigazolási időszakban Pető Zoltán Belgiumba távozott, Kerekes Zsombor személyében viszont komoly erősítésre tettünk szert. 2000 tavasza dunaújvárosi 2-3-as vereséggel kezdődött, de utána lenyomtuk az örök rivális Nyíregyházát, majd a másik keleti „fellegvárat” is bevettük, 1-0 a Diósgyőr ellen. A Kupában a BVSC ellen vívtuk a negyeddöntőt, amely hosszabbítás után 3-1-es diadalt hozott. Utána 2-3-as vereség otthon a liláktól, majd 1-1 Tatabányán, s Kerekes triplájával 3-0 a Nagykanizsával szemben. Siófokon váratlan 1-4-es zakó, de a Ferencváros elleni hazai találkozó gyors gyógyírt jelentett. Bagoly, Siklósi és Bajzát révén könnyed 3-0-al leckéztettük meg a zöld-fehéreket. Az MK elődöntőjében azonban az MTK várt ránk, ráadásul a Hungária körúton került megrendezésre az összecsapás. A bravúr ezúttal elmaradt. A bajnokságban a Vasas ellen viszont tévés meccsen fantasztikus győzelmet arattunk, 4-2. Aztán ebben a sorban vereség Pécsen, iksz a Zete ellen, laza 5-0 a Váccal szemben, s az idényzárón visszavágtunk a kupakudarcért az MTK-nak, 3-1. Az idény alapcsapata következőképpen festett: Fekete – Bodnár, Gojan, Sándor Csaba, Szatmári – Vadicska, Bagoly, Siklósi, Böőr – Kerekes(Bajzát), Sabo. A Loki a közvetlen élmezőny mögött a 6. helyen futott be, a Fradival pontazonosságban. A házi gólkirályi címmel pedig Kerekes büszkélkedhetett, 8 egységet gyűjtött fél szezon alatt.

Ennek ellenére Garamvölgyi Lajos távozott a cívisvárosból…

( Az 1. kép forrása: haon.hu)

(A  3. kép forrása: nol.hu)

(A csapatképek forrása:  www.dvsc.hu)