LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Megpróbáltuk, nem sikerült

A szezon egyik legfontosabb, egyben legnehezebb meccse várt ránk kedd este. Egygólos hátrányt kellett volna ledolgoznunk a Videoton elleni kupa visszavágón. Tudtuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, de bíztunk a csodában. Jó 60 percig élt is a remény, de egy borzasztó egyéni hiba szertefoszlatta a reményeket. Értékeljük a sokadik Vidi elleni vereségünket…

A két kezdőcsapatban nem sok meglepetés volt. Nálunk a várakozásokkal ellentétben Kusnyír került be (végre) a jobbhátvéd posztra, illetve végül Szécsi helyett plusz egy középpályással, Csősszel kezdtünk, így inkább a stabilitásra, semmint az első perctől történő kockáztatásra törekedtünk. A Vidinél igazából csak az volt a kérdés, hogy miként oldják meg a belső védő problémát. Végül elég nagy kavalkád lett a dologból, Elek mellé Hadzicot vonták hátra, míg Stopirából jobbhátvéd lett (Nego így egy sorral előrébb kezdett), így Tamás Krisztián volt az egyetlen a védelemben, aki a saját posztján játszott. A vendégek sem vállaltak nagy kockázatot a 4-2-3-1-es hadrendjükkel, de nekik nem is volt indokolt kockáztatni, egyetlen góllal eldönthették a párharcot.

Az első negyed órát idegesen kezdtük, többször is nehéz helyzetbe hoztuk magunkat a félpályánál eladott labdákkal, ami után sprintelhettünk vissza, miközben a Vidi ígéretes kontrákat vezetett. Szerencsére ezeket elrontották – ekkor még. Aztán a félidő felére már éledeztünk, de helyzetet nem tudtunk kialakítani. Ismét csak azt láttam, mint a Hali ellen: nem tudunk mit kezdeni felállt védelem ellen. Próbáltuk középen erőltetni a támadásokat, aztán amikor beláttuk, hogy nincs esélyünk, akkor próbálkoztunk a széleken. Ott sem jártunk sajnos több sikerrel. Óriási probléma volt, hogy a szélen erőltetett akciók esetén Zsóri szinte egyes egyedül várta középen a labdákat, esetleg Haris csatlakozott még mellé a támadó sorba. A szélről beadott labdák nagyon ritkán találták meg a mi emberünket, ha pedig mégis sikerült, akkor rögtön 2-3 vendég védő vette őket körül, így esély sem volt megjátszani a játékszert. A középen vezetett támadásaink esetén pedig a kreativitás hiánya, és sokszor a tudásbeli különbségek miatt haltak el.

Egy-egy komoly helyzete akadt mindkét csapatnak az első játékrészben, a Vidinél Kovács került ziccerbe, miután szépen kerülte meg a védőinket, de külsős pördítését szépen védte Kosicky. Ezt leszámítva még akadtak veszélyes kontráik, az egyiknél ha Milanov hamarabb próbál centerezni Futácsnak, akkor ajtó-ablak szituáció lett volna, de Pávkovics odaért és szerelni tudott. A Vidi-kontrák többsége sajnos a mi eladott labdáinkból indultak, ugyanis villámgyorsan indítottak be szélen az üres területekre a védőink mögé, amiket a gyors embereik könnyedén be is futottak. Kísértetiesen hasonló ez a játékstílus ahhoz, mint amit mi játszunk, csak sajnos ők sokkal magasabb szinten és hatékonyabban játsszák ezt. Még két alkalommal szögletből is veszélyeztettek, szerencsére Stopira mindkét esetben pontatlan volt, bár az egyiknél a védelmünk és a kapusunk is verve volt, így ha pontosabb, már ott eldőlhetett volna a párharc. A mi nagy helyzetünk Csősz előtt adódott, egy jobbról érkező lapos beadás találta meg középpályásunkat 14-15 méterre a kaputól, ám laposan helyezett lövésére bravúrosan ért le Kovácsink, újfent bizonyítva, hogy a hazai élvonal legjobb kapusáról van szó. Ezt leszámítva próbáltunk minél több szabadrúgást kiprovokálni és abból veszélyeztetni, de ezek ma újfent veszélytelenek voltak.

A második félidő első tíz perce a miénk volt, folyamatosan adogattunk a Vidi térfelén, próbáltuk “gyömöszkölni” a labdát, de nem tudtunk a kapu közelébe kerülni. Átlövésekkel pedig ritkán próbálkoztunk, mindenki próbálta még tovább tenni a labdát, mintha senki nem merte volna felvállalni a felelősséget, hogy csúnyán fölé/mellé tüzelhet. Próbálkoztunk még mélységi indításokkal, de ezek sem Zsórinak, sem Harisnak nem voltak jók a védők gyűrűjében, ráadásul olyan erős, lapos labdákat kaptak, amikből képtelenség úgy lefordulni a védőről, hogy utána ziccerben lehessen vezetni a labdát. A 63. percben érezte úgy Herczeg András, hogy itt az ideje kockáztatni, ekkor beküldte Szécsit és Takácsot, a lecserélt játékosok pedig a 60. percre már háromszor görcsöt kapó (khhm, erőnléti edzés?) Zsóri, valamint a ritka gyenge napot kifogó (ismét) Kevin voltak. A hadrend ezzel nem változott, Szécsi ugyanis a szélre állt be, így maradtunk a 4-1-4-1-nél. Azonban a sokadik egyéni hibát már megbüntette a Vidi. Tőzsér végzett el fölöslegesen gyorsan egy szabadrúgást a térfelünkről, amit ráadásul olyan helyre rúgott, ahol nem is helyezkedett csapattárs. A labdára azonnal lecsaptak a vendégek, és bár első szándékból úgy tűnt, hogy Kinyik meg tudja szerezni, végül ahelyett, hogy elbikázta volna, átvette azt, ami így visszakerült Futácshoz, ő pedig ekkor már nem hibázott ziccerben.

Ezzel el is dőlt minden, és látszott, hogy a csapat is feladta lélekben. Ha lehetne ilyet csinálni a való életben, akkor egyszerűen kiléptünk volna a meccsből, mint azt a FIFA-ban szokás, amikor már tudod, hogy semmi értelme lejátszani a maradék perceket. Így viszont még végig kellett szenvedni bő 25 percet, amit a Vidi ki is használt. A 72. percben egy szöglet után Elek fejelt gólt Tőzsér és Kosicky asszisztálása mellett, majd a hosszabbításban a csereként beálló Scsepovics harcolt ki büntetőt, miután kapusunk buktatta őt ziccerben. Huszti be is vágta a tizit, így a végeredmény megalázó, egyben túlzónak ható 0-3 lett. Nem volt jobb ennyivel a Vidi, de ennyit számított az, hogy mi feladtuk az első gól után.

Ezt most muszáj volt végigjátszani…

Osztályzatok

Tomas Kosicky – 3
Nem tartom őt rosszabb kapusnak Nagynál, ám sajnos benne vannak az érthetetlen bakik az ő játékában is. Ez adódhat a meccshiányból is, hiszen alapvetően csak a kupameccseken véd. Tegnap sajnos a második gólnál lepkézett egyet, a végén pedig összehozott egy büntetőt is. Ezek mellé az egyetlen nagy védése Kovács ziccerénél kevés volt.

Kusnyír Erik – 6 
Az egyik legnagyobb pozitívuma a tegnapi meccsnek ő volt. Bizonyította, hogy kár lenne őt leírni és hosszú távon mellőzni, mert elképesztő munkát végzett a jobb szélen, 90 percen keresztül végig rohangált.

Kinyik Ákos – 5
Az első gól előtt kár, hogy nem elbikázni akarta a labdát, hanem átvenni, így tálcán kínálta Futácsnak a játékszert… Durvábban játszott a kelleténél, a második játékrészben benne volt a kiállítás is a játékában.

Pávkovics Bence – 5
Az első félidőben volt néhány érthetetlenül eladott labdája a félpályán, de láttunk tőle hatalmas mentést is kulcsszituációban.

Ferenczi János – 5
Nem láttam most tőle extrát, nagyon erőltette a beadásokat, csak kár, hogy sokszor olyan helyzetben és olyan helyre ívelt, amikor indokolatlan volt, vagy épp senki nem helyezkedett arra tőlünk.

Tőzsér Dániel – 3 
Az első félidőt végig vitatkozta a két belső védőnkkel és Harissal, hogy ne kapkodjanak és ne szórják el a labdákat, majd a második félidőben ő volt az, aki indokolatlanul kapkodva, gyakorlatilag odapasszolta a félpályán a gyorsan elvégzett szabadrúgásból a labdát a Vidinek, ebből született az első találat. Ilyen csapat ellen luxus ilyen hibákat véteni, ezeket pedig kíméletlenül ki is használják. Elek találatánál szintén érdekesen helyezkedett, felugrásával pedig nem zavarta meg a gólt fejelőt. Kár ezért, mert tavasszal többnyire jól játszott.

Bódi Ádám – 5
Próbálkozott, erőlködött, de nem futotta most extrákra tőle. Láthattunk tőle szép megmozdulásokat a mezőnyben, de a kapu előtt ő is tehetetlen volt, a rögzített helyzetek most sem ültek sajnos.

Csősz Richárd – 5
Pozitívum volt a játéka, egyáltalán nem játszott megilletődötten. Kár, hogy az első félidőben nem akadt be a lövése.

Haris Attila – 5
Vele sem volt gond, sokáig ő volt az, aki fellépkedett Zsóri mellé, amikor támadást vezettünk. Kicsit határozottabb játék kéne tőle a kapu előtt.

Varga Kevin – 4
Hetek, vagy talán hónapok óta nem találja önmagát. Tavalyelőtti berobbanása óta stagnál a játéka, néha képes egyszer-egyszer megvillanni, de egyébként átlagos, vagy annál is gyengébb teljesítményt nyújt. Tegnap is totál el volt tűnve, csak védőkbe belevezett labdákkal tűnt fel.

Zsóri Dániel – 5
Szegénynek esélye sem volt egyedül még a felforgatott Vidi-védelem ellen sem. Ráadásul ez a fajta játék, amit játszani próbáltunk nem feltétlen az ő stílusához illeszkedik (egyedül birkózni a labdákért a védők gyűrűjében). Értékelendő a küzdése és a mentalitása, és azért akadtak szép dolgai. Kellene mellé egy jó társ, akivel megérti magát a pályán.

∼•∼

Szécsi Márk, Takács Tamás, Damásdi Alex – 0
Egyikőjük sem tudott hozzátenni a csapat játékához semmit. Szécsi most is határozatlan és pontatlan volt, Takács teljesítményét tökéletesen jellemezte az a jelenet, mikor szögletre akarta engedni a labdát, de úgy, hogy egyáltalán nem fedezte azt, így a védő simán odasétált és elbikázta a mezőnybe. Damásdi beállásakor pedig már mindegy volt.

∼•∼

Herczeg András
Látszott, hogy taktikailag és mentálisan felkészítette a csapatot erre a találkozóra, sajnos azzal ő sem tud mit kezdeni, ha a legrutinosabb játékosunk ajándék labdákkal segíti az ellenfelet. A gólínségünket sem tudja házon belülről megoldani, igazolni kellene valaki(ke)t a következő szezonra előre, mert nagy gondban leszünk, örökké nem bízhatunk a pontrúgásokban.

Összességében fájó ez a kiesés. Nem maga a ténye, hiszen fel voltunk erre készülve már a sorsolás pillanatában. Sokkal inkább a kialakult különbség miatt (ami tartom, hogy egyáltalán nem volt igazságos a két meccsen nyújtottak alapján – megérdemeltünk volna egy szorosabb párharcot legalább egy rúgott góllal, de sajnos nem érdemre osztják a dolgokat), illetve azért, mert ez a párharc újfent rámutatott arra, hogy mennyire messze vagyunk mi attól a szinttől, ahol a két “galaktikus” csapat áll perpillanat. Az öt évvel ezelőtti Loki fel tudta volna venni a kesztyűt ezzel a Vidivel, a tíz évvel ezelőtti valószínűleg meg is fingatta volna. A mostani Loki viszont csak arra képes, hogy 150 percen keresztül megszorongassa, és szorossá tegye a párharcot, de végeredményében így is, úgy is kijön a különbség.

Fájó dolog azzal is szembesülni, hogy mennyire nincs tudatos játékunk, egy komolyabb játékerőt képviselő csapat ellen. Ami egy Paks, vagy egy Haladás ellen elegendő, az egy Vidi ellen már nem. Gondolok itt arra, hogy nem lehet arra alapozni, hogy majd az ellenfél hibázik, meg majd a 10 pontrúgásunkból egy beakad. A két mérkőzésen legalább 20 szögletet íveltünk be, amik kivétel nélkül veszélytelenek voltak. Az 5-6 jó helyről megítélt szabadrúgásaink is rendre elkerülték a kaput (Tőzsér…), vagy Kovácsik ott volt, hogy védjen. Egyszerűen nem alapozhatunk erre hosszú távon, hogy majd rögzített szituációkból szerzett gólokkal nyerjük a meccseket, még ha ez idén többnyire be is jön. Mi lesz, ha Tőzsér már nem lesz? Mi van akkor, ha Bódi hosszabb időre kidől, és nincs, aki lője/beadja ezeket a labdákat?

Ennyit számít egyébként, ha van egy rafkós védelem és egy jó kapus az ellenfélnél. A Vidinél egészen biztosan felkészültek a pontrúgásainkra, kielemezték az összes ilyen figuránkat. Megfigyelhető volt mindkét meccsen, hogy a szabadrúgásoknál a sorfalba beálló magas játékosok (Futács, Vinicius, Juhász, Elek) mennyire megzavarták a lövő játékosunkat, aki emiatt próbált jobban a labda alá nyúlni. A beíveléseknél úgy szintén nem volt esélyünk a jól fejelő játékosok között. És ha mégis sikerült célba venni a kaput, akkor mindig ott volt Kovácsik: újfent leírom, őt tartom az élvonal magasan legjobb kapusának, sokkal jobb képességű kapus, mint az agyonsztárolt és a válogatottban is favorizált Dibusz. Egyetlen játékost tisztelek és irigylek a Viditől, az pedig ő, benne legalább nincs meg az a flegma, nagyképű, kivagyi mentalitás, szerényen teszi a dolgát hétről hétre – kiválóan.

Mondanám, hogy remélhetőleg a vezetőség is levonja a megfelelő következtetéseket ebből a párharcból, de ebben én már nem hiszek. Kellene igazolni a nyáron legalább egy, de inkább két jó képességű csatárt, akik kiegészítik Zsórit, mert benne még láthatóan nem lehet bízni egy teljes szezonon keresztül. Szécsinek időnként akadnak jó meccsei, de ő sem egy klasszikus csatár. Avdijajnak nincs jövője a klubnál, nem véletlen nem játszik már. Takács meg Takács, őt már rég el kellett volna zavarni. Úgyhogy hahó, csatár kell jövőre! Főleg, ha tényleg sikerül elindulni a nemzetközi kupában – jó lenne nem megégni már az első körben…

(fotók: dvsc.hu)