LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Sikerült elkerülnünk a rémálom déjà vu-t

Két évvel ezelőtt a mostanihoz képest fordított sorrendben ugyan, de szintén a PAFC ellen hazai pályán és a Mezőkövesd ellen idegenben küzdöttünk a bennmaradásért az utolsó három fordulóban, abban a tudatban, hogy a zárónapon egy közvetlen rivális elleni erőpróba is vár még ránk. És most ismét itt vagyunk a bajnokság finisében, ahol a kövesdi vendégjáték után a felcsútiakat fogadjuk, hogy aztán az utolsó körben a kiesés elől menekülő MTK otthonába látogassunk. A helyzet mégis nagyon más: ezúttal mindezt már a biztos bennmaradás tudatában tehetjük meg.

Ahogy Balage is megfogalmazta: ha a bennmaradás kiharcolásáért utazunk Mezőkövesdre, akkor valahogy mindig összejön a győzelem. Először a 2016/17-es szezonban úgy látogathattunk Matyóföldre az utolsó fordulóban a DVTK elleni mérkőzésre (a miskolciak ekkoriban albérletben játszottak), hogy az eredmények szerencsétlen alakulása esetén ki is eshetünk, ám végül 3:1-es győzelmünkkel magabiztosan abszolváltuk a feladatot. Érdekesség, hogy ebben a szezonban végül a két kieső éppen a most is a vonal alatt tanyázó MTK és Gyirmót lett… Aztán a rossz emlékű 2020-as kiesést megelőzően is sikerült Mezőkövesden az utolsó pillanatokban Garba fejesével 1:0-ra nyerni, megőrizve egyáltalán a matematikai esélyünket az utolsó fordulóra (még ha végül sokra nem is mentünk vele). És most, a hétközi fordulóban ismét egyetlen gól döntött a javunkra, ám ezúttal ez nem csupán a bennmaradás felé tett fontos lépés volt, hanem ténylegesen el is értük vele a célunkat. És bizony az sem lenne meglepő, ha megint a Gyirmót, MTK páros rovására történne mindez.

Így pedig sokkal kellemesebb lesz fogadni a felcsútiakat. Két éve egy egész jó mérkőzésen 2:2-re végeztünk, csak hát akkoriban inkább egy bűn rossz találkozón aratott kínkeserves győzelemre lett volna szükségünk, nem arra az X-re. Most viszont nincs rajtunk ez a teher, és fontos lenne a jövőnk szempontjából, hogy ezt az utolsó két fordulót ennek megfelelően már a jövő építésére használjuk fel: kapjanak minél több lehetőséget a fiatalok, a perememberek (hogy lássuk, kire lehet számítani és kire nem), ha indokolt, próbálgassunk új taktikai elemeket. Nyilván mindenki örülne neki, ha győzelemmel búcsúztatnánk a szezont hazai pályán, de ennek az igazi értékét az adná meg, ha a fiataljaink szerepvállalásával tennénk meg mindezt. Én amúgy a korábbi, LokiZónás tippemmel ellentétben döntetlenre számítok, de ez teljességgel csak megérzés.

Alapvetően a kezdőnket illetően azt várom, hogy a győztes csapaton ne változtass elv érvényesül majd (bár Dorian alighanem visszakerül). Ha rajtam múlna, én azért ezúttal variálnék: Kusnyír helyett Baranyait, Pávkovics helyett Szujót (ha egyáltalán bevethető), Varga/Babunski helyett Bényeit, Sós helyett Bévárdit játszatnám, és csereként mindenképpen lehetőséget adnék Rácznak és Gyönyörűnek is. Ez ilyenformán biztosan nem valósul majd meg, de ha már a felsorolt játékosok legalább egy része lehetőséget kapna, annak is örülnék.

A találkozó szombaton 14:45-kor kezdődik, az M4 Sport+ közvetíti majd, de biztatok mindenkit, aki teheti, hogy menjen ki a helyszínre szurkolni, ha másért nem, hát azért, mert érdemes kiélvezni, hogy végre egyszer felhőtlenül lehet szurkolni, nem pedig a két évvel ezelőtti téttel a vállunkon kell nekifutni az utolsó hazai összecsapásnak.

Hajrá, Loki!

Enderson