Roma – Lazio, Milan – Inter, Genoa – Sampdoria, Juventus – Torino. Néhány komoly múltra visszatekintő városi derbi, kizárólag a kedvenc bajnokságomból. De említhetném a Boca – Rivert, a Real – Atleticot, vagy ha szurkolói szempontból nézem akkor például az Aris – PAOK, esetleg a Galata – Fener párosítást is. Ha pedig hazai példát szeretnénk, akkor Fradi – Újpest. Na, ebbe a sorba tökéletesen nem illeszkedik a DEAC – DVSC „rangadó”, méghozzá szinte semmilyen szempontból. Az egyetlen dolog, ami közös a fent említett, illetve jelen párosításban az az, hogy mindkét csapat azonos városban játszik.
Furcsa mérkőzést rendeznek szerdán a Nagyerdei Stadionban. A DEAC látja vendégül a DVSC-t. Tehát egy másik debreceni csapat lesz a hazai együttes a saját stadionunkban. Ez alapvetően még nem furcsa, hiszen éppen Olaszországban van hagyománya annak, hogy a város két csapata ugyanazt az arénát használja. Mégis olyan lesz szerdán, mintha otthon lennénk. Mintha saját magunk ellen játszanánk. A DEAC és a DVSC ugyanis nem egymás riválisai, ellenségei, hanem hogy is fogalmazzak, „testvérklubjai”, partnerei. Az egyetemi csapat kimondva, kimondatlanul a DVSC fiókcsapataként szeretne funkcionálni, biztosítva a lépcsőzetes fejlődés lehetőségét az akadémiáról kikerülő futballisták számára. Ezt úgy szerették volna elérni, hogy a DVSC tartalékcsapata az NB III-ban, a DEAC az NB II-ben, a DVSC pedig az NB I-ben szerepel, így adva lenne a karrierút a fiatalok számára (nem véletlen csenghet ez ismerősen, annak idején a Létavértessel is ez lett volna a cél, csak ugye az a fránya licensz). A Loki kiesésével ez a terv egyelőre dugába dőlt, de tennie kell érte mindkét csapatnak, hogy jövőre ez megvalósulhasson. Nekünk fel kell jutni, a DEAC-nak benn kell maradnia. Merthogy egyértelmű, a két csapat számára ezek a legfontosabb célok idén.
A két csapat tehát nem egymás riválisai, szurkolói nem gyűlölik egymást. Sőt, a DEAC-szimpatizánsok jó része eleve DVSC szurkoló is egyúttal. Ez tehát nem egy vérre menő ütközet lesz, sokkal inkább egy baráti összecsapás, legalábbis körítését tekintve. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy a mérkőzésre mindenki oda vehet majd jegyet, ahová akar, a DVSC tábor pedig „megkapta” a saját helyét, a B szektort erre a találkozóra (ami mint tudjuk, a DVSC által rendezett mérkőzéseken az év végéig le van zárva). Tehát tényleg helytálló az, hogy idegenbeli meccs dacára valójában ez egy hazai összecsapás lesz. A két klub pedig nem győzi hangsúlyozni, hogy ennek ellenére tényleg úgy kezelendő ez a mérkőzés, mintha a Loki idegenben játszana, és mivel a DVSC bérletek nem érvényesek, így igyekezzen mindenki elővételben megváltani a belépőjét.
Nemrég edzőmeccsen simán nyertünk holnapi ellenfelünk ellen
Debrecenben egyébként nincs nagy hagyománya a városi rangadóknak, legalábbis ha az elmúlt szűk 40 évet nézzük, akkor egészen biztosan. Az 1900-as években rengeteg debreceni csapat létezett, ha valaki kíváncsi, akkor ide kattintva böngészheti a csapatok neveit. A múlt század elején még a Bocskay FC volt meghatározó csapat, viszont az 1940-es megszűnést követően szépen lassan átvette a vezető szerepet a városban a DVSC. Aztán a 70-es években felbukkant a DMTE, mint a pártvezetés által favorizált „rivális” csapat, amivel később létrejött az a bizonyos fúzió. Az idősebbek nyilván még emlékeznek a DMVSC-re, én csak az írásos emlékekre hagyatkozva tudok erről írni. Akit egyébként ez a történet érdekel, az a dehir cikkében olvashat erről részletesebben. Ha pedig valakit a debreceni futballélet egy pikáns összecsapása érdekel a múlt század elejéről, annak Szegedi Péter cikkét ajánlom.
De beszéljünk a DEAC-ról is egy kicsit, elvégre velük játszunk. Az 1919-ben alapított egyetemi klub messze nem rendelkezik olyan sikerekkel, mint szeretett csapatunk. A legmagasabb osztályban sohasem szerepeltek, és az NB II-ben is csupán a hetedik idényüket kezdik meg. Ha a bajnoki múltat nézzük, valóban azt látjuk, hogy többnyire a megyei első osztály és az NB III között ingázott a csapat. A két klub által közölt információk szerint a DVSC és a DEAC csupán egy idényben, az 1961/62-es bajnokságban játszott azonos osztályban, akkor az NB II-ben mindkét találkozót az aktuális hazai csapat nyerte meg 1-0-ra. Külön érdekesség, hogy a DEAC pályaválasztása mellett 12 ezer, a Loki hazai mérkőzésén pedig 10 ezer néző volt jelen. A magyarfutball.hu adatbázisa azonban hivatkozik két, az 1988/89-es szezonban lejátszott mérkőzésre is. Debreceni MVS (ezek voltunk mi akkor) és Debreceni Universitas SE (DUSE – ez lenne az akkori DEAC?). Bevallom, erről én keveset tudok, és talán alaposabb utánajárással a végére is járhatnék a dolognak, hogy az a DUSE a mostani DEAC elődjének számít-e, vagy hiba van a rendszerben. A két klub a hivatalos honlapján nem említi ezt a két összecsapást (melyeken egyébként 3-2-es, illetve 4-1-es győzelmeket arattunk), így kezeljük fenntartásokkal a dolgot.
Várható kezdőcsapat. Bárány bekerülhet Kundrák helyett, három helyett négyvédős rendszer
Na de térjünk rá a jelenre. A DEAC keretét 90%-ban DVSC kötődésű játékosok alkotják. Olyanok, akik vagy egykoron futballoztak a Lokiban, és részesei voltak a szép sikereknek (Nagy Zoltán, Spitzmüller István, Rezes László, Luis Ramos, Ibrahima Sidibe – utóbbi kettő idén hivatalosan már nem erősítik a csapatot, de a feljutásban volt szerepük), vagy szimplán a Loki utánpótlásából kerültek ki, de a felnőtt csapatban nem tudták megvetni a lábukat (Belényesi Csaba, Balogh Krisztián, Karikás Krisztián, Sütő Balázs, Sándor Tamás, Kertész Tamás, Urbin Péter). És persze ott vannak azok a játékosok, akik jelenleg is a DVSC kötelékébe tartoznak, de kölcsönben futballoznak ott (Szabados István, Szabó Kornél, Gyönyörű Gergő, Damásdi Alex, Burai Erik, Bíró Péter). Mindezek alapján tényleg olyan érzésünk lehet, mintha csak egy házon belüli mérkőzést rendeznének szerdán, amiért ezúttal fontos bajnoki pontokat osztogatnak.
Ettől függetlenül hiba lenne félvállról vennünk az összecsapást, fontos ugyanis, hogy minél tovább nyújtani tudjuk a győzelmi szériánkat a szezon elején. Kedvező a sorsolásunk, és jó lenne úgy utazni a Vasashoz augusztus végén, hogy adott esetben 6 győzelem szerepel a nevünk mellett. Most azonban a szerdai összecsapás van a fókuszban, ahol remélhetőleg tényleg egy jó hangulatú, baráti légkörben aratott győzelmet látunk majd.
borítókép eredeti // deac.hu
