Ritkán lehet ilyet mondani, de a DVSC pocsék őszi teljesítménye ellenére egy pozitívumot azért mégis csak meg tudunk említeni. Ez pedig nem más, mint a kapusunk, a horvát Bozidar Radosevic színrelépése és ténykedése. Ugyanis bizonyosan nem a 26 éves hálóőrön múlott, hogy a csapat csak a 7. helyen telelt. Ezen felül azt hiszem, hogy nem kell komolyabb érv annál, hogy a szurkolók őt választották meg szeptemberben, októberben és novemberben is a hónap játékosának honlapunkon. Ez egyfelől dicséretes, de másfelől komoly kritika a támadó és a védekező szekciónkra nézve. Az alábbi írásomban egy kicsit jobban megismerhetjük a vasutasok többszörös horvát utánpótlás válogatott kapusát.
Bozidar Radosevic 1989. április 4.-én született az akkor még Jugoszlávia területén fekvő Splitben. Ennek megfelelően a Lokomotív régi jó ismerősénél, a Hajduknál kezdett el focizni, ahol végig járta a szamárlétrát és 2007-től 2011-ig állt a klub alkalmazásában. Igazán alapemberként nem tudott a Hajduknál kiteljesedni, hiszen csak 12 bajnokin és két Európa Liga találkozón kapott esélyt a bizonyításra. Ezért aztán a több játéklehetőség reményében pályafutása elején kisebb horvát másodosztályú klubokban (NK Hrvace, NK Mosor, NK Imotski) is megfordult. Ezt követően országot is váltott, mivel kölcsönben a bosnyák Zeljeznicarnál próbált szerencsét, de itt csak egy meccs jutott neki és javarészt a kényelmetlen kispad, de a szezon végén bajnoki címet ünnepelhetett a Zeljoval. Következő állomáshelye ismételten egy újabb ország, nevezetesen Montenegró volt, ahol a Buducnost Podgorica edzéseit látogatta és egy árnyalatnyival talán többet játszott, de ez a 4 bajnoki sem mondható valami jó aránynak. Azonban ahogy a bosnyák kalandja, úgy a montenegrói is egy bajnoki aranyéremmel végződött. Innen azonban ismételten csomagolnia kellett immáron szabadon igazolható státusszal. Majdnem egy évnyi pauza után 2012 első napján az NK Solin együttese adott neki mentsvárat és 14 mérkőzésen védhetett is, ami hozzájárult ahhoz, hogy az első osztályú NK Istra együttese megszerezze a kiváló reflexekkel megáldott cerberust, de itt is csak epizódszerepet szántak neki, hiszen Igor Pamic vezetőedzővel konfliktusba keveredett. Így 3 tétmeccsel a lábában 8 hónap elteltével a HNK Sibenik gárdájához szegődött. Itt 11 találkozón őrizte a szebenikóiak ketrecét.
Kiváló ugródeszkának bizonyult a korábban élvonalban is megforduló gárda Bozidar számára, hiszen a másodosztályban érdekelt, de nagy terveket szövögető Inter Zaprezichez igazolt a szezon végén, amelyben egy meccs kivételével végig védte a tavaszt és nagyban hozzájárult csapata élvonalba való feljutásához. Innen azonban nagy meglepetésre távozott a szlovén élvonalbeli bajnokságban szereplő FC Luka Koperbe, ahol Európa Liga mérkőzéseken is védett és nagy szerepe volt abban, hogy csapata idegenben legyőzte a Neftchi Bakut a 2. selejtezőkörben, de miután az odavágón hazai környezetben 2-0-ra kikaptak, így búcsúzni kényszerültek a sorozattól. Miként a remeklő kroát hálóőr is kénytelen volt dobbantani, hiszen a Kanáriknál financiális problémák adódtak, így megváltak legjobbjaiktól, így újfent csapat nélkül maradt, de ez az állapot nem tartott sokáig, mivel 2015 januárjában több honfitársával, Mario Mijatoviccal, Zdravko Popoviccal, Ante Batareloval, Tomislav Pavliciccel és a volt miskolci Igor Gallal karöltve az NB II-es kiesőjelölt Balmazújvároshoz igazolt. Ez pedig meghozta neki a kellő áttörést, hiszen egy parádés tavaszt produkált a narancs-feketékkel, az addig utolsó, kiesőhelyen telelő újvárosiak végül kiharcolták a bennmaradást. Ezzel együtt viszont a figyelem középpontjába is kerültek az hajdúsági egyesület dalmát játékosai, így került a szomszédvárba, a hétszeres bajnok Debrecenbe a 26 éves kapus.
Bár kezdetben még nem igazán számoltak vele a Lokomotívnál, később főként az addigi stabil kezdő kapus, Verpecz István sérülése után megkapta a bizalmat, amit alaposan meghálált Kondás Elemér vezetőedzőnek. Mindössze egy nagyobb bakija akadt ősszel az utolsó fordulóban, az MTK ellenében megnyert 3-1-es meccsen. Habár azt némiképpen a talaj számlájára is lehetett írni, de ezen kívül nem akadt olyan megmozdulása, amely malinauskasi mélységekbe repítette volna. A kirúgásain azért csakúgy, mint Novakovicsnak, nem ártana javítania, de a szögleteknél és a kifutásoknál már SuperNovát idézi, és jó reflexekért sem kell mennie a szomszédba, amit kiválóan bizonyít az év végi legszebb védéseket bemutató videónkban szép számmal fellelhető bravúros mentései, például a Diósgyőr elleni.
Összességében lehet, hogy ő volt a balkáni vándormadár, hiszen cirka 8 év alatt 14 csapata volt, de az okokat nem tudjuk, és nem is akarjuk tudni. Ez már nem is számít valójában, hiszen azt hiszem, a Debrecen lehet az a csapat és az a város, ahol megtalálhatja a számítását és reméljük, hogy még sokáig a Loki kötelékébe fog tartozni. Hasonlóan jó tavaszi szezont kívánunk neki, mint amilyen az őszi volt számára.
Hvala Bozidar!
Držite se!
(Kép forrása: nb1.hu)
