Egyáltalán gyengébb-e? Aki rendszeresen látta játszani csapatunkat, azonnal rávágja, hogy igen. Pedig a válasz nem is olyan egyértelmű, számszakilag ugyanis nincsenek ordító különbségek. Tavaly az őszi szezonban 15 meccs alatt 29 pontot gyűjtöttünk, most 16 fordulót követően 28 áll a nevünk mellett. Ugyanebben a relációban 29-20, valamint 30-22 a rúgott- illetve kapott gólok aránya. Árnyalatnyi eltérések, mégis csupán az 5. helyet foglaljuk el a tabellán, behozhatatlannak tűnő 8 pontos hátrányt összeszedve a bajnokaspiráns Videotonnal szemben. Alábbi bejegyzésemben ennek okait firtatom. Magyarázatomat 7 pillérre építem, 11 képpel alátámasztva.
Nem akarok rébuszokban beszélni. Ezért rögtön leszögezem, véleményem szerint csapatunk összességében lehangolóbb képet mutatott, mint az elmúlt években. Az, hogy nincs nagyobb baj, pusztán annak köszönhető, hogy valamennyi közvetlen riválisunkat itthon fogadtuk, s kisebb-nagyobb nehézségek árán le is győztük. A tavasz viszont sokkal nehezebbnek ígérkezik, így nem lehet magunkat azzal ámítani, hogy a második felvonásban, majd jön a megszokott huszáros hajrá. Változások nélkül a nemzetközi porondon való indulás is veszélybe kerülhet. Következzék a bizonyítás.
A játékosállomány minőségi romlása
Rudolf, Leandro, Szélesi és Feczesin személyében nem csak egyszerűen jó játékosok távoztak. Hanem ami talán még fontosabb, olyan sokoldalú labdarúgók, akik több poszton, avagy többféle rendszerben is bevethetőek voltak. Nélkülük leredukálódtak a variációs lehetőségek, mérséklődött a ,,meccsnyerő” faktor. Az UEFA eltiltása miatt kiesett a védelem oszlopa, a gyors Mészáros, valamint az elsőszámú portás Polekszics. S elhagyta a piros-fehérek kötelékét, a sok nagy csatát megélt, rutinos Bodnár is. Pótlásukat elsősorban a Kabát-Farkas Balázs-Balajti hármas volt hivatott megoldani. Kulcsár Tamás ugyanis még sehol sem tudott két egymást követő idényt lehúzni. Pavlovics a nagy csapat számára ugyanúgy használhatatlan, mint Dudu vagy Essama Etogo volt. Ezzel párhuzamosan nagyobb szerepet szánt a szakmai stáb a korábban epizodista fiatal játékosoknak. Az új igazolások azonban Czvitkovics szerint sem tudtak beilleszkedni. Sérülések is hátráltatták őket. Farkas 4, míg Balajti 1 alkalommal lépett pályára. Különösen utóbbi játékosért kell aggódni, akiben eltört valami, miután nem tartott rá igényt a Villarreal. Eleve később kapcsolódott be a felkészülésbe, nem találta a helyét, lekerült a második csapathoz, ahol viszont nem tudott kellőképp felpörögni saját elmondása szerint sem, majd ráadásként megsérült. Mellette Kulcsár és Farkas szintén sokat volt maródi. Szilágyi és Rezes megrekedt egy szinten. Irántuk egyébként érdeklődik a Szolnok, kölcsönadásuk mindenképp megfontolandó.
A szűkös merítési lehetőségek hamar bebizonyosodtak. A Honvéd elleni tanácstalan játék rávilágította Herczeg Andrást arra, hogy az idei rotációs lehetőségek behatároltak. Aztán tavaly tartalékos összeállításban meneteltünk sokáig a Kupában, illetve begyűjtöttük a Ligakupát. Ezzel szemben idén kis híján már Nagyecseden sikerült elhasalni, belebonyolódva egy lutris tizenegyes párbajba. Majd következett a magára találó Kecskemét elleni sima 0-3 otthon. Emellett a DVSC-DEAC is jelentősen alulmúlja korábbi teljesítményét a másodosztályban. Lezárult az a korszak, amikor minden poszton két azonos képességű játékos volt hadra fogható. A szerény versenyhelyzet különösen csatárposzton fejti ki kártékony hatását. A padról mindössze 6 kanadai pont – azaz gól vagy assziszt – érkezett.
,,Cup hangover” avagy bajnoki másnaposság
Ez a fogalom Amerikában honosodott meg. Arra a jelenségre utal, hogy a győztes csapatnál a következő évben gyakran megfigyelhető, a jóllakottság érzése, a sikeréhség csökkenése, a ,,gyilkos ösztön” eltűnése. Egy szóval motivációs téren egy általános visszaesés következik be. Ez a hosszú sikerszériák egyik számottevő akadálya. Nem véletlen mondta egyszer Adriano Galliani, hogy akkor is változtatni, frissíteni kell a keretet, ha a csúcson van egy csapat, és látszólag semmi sem indokolja. Mi ráadásul feszegettük a határainkat, a triplázással, a BL-csoportkörében való részvétellel, és a Szuperkupa behúzásával. Ennél nagyon tovább már nincs magyar csapat számára, így szinte törvényszerű volt a visszaesés. A motivációs problémákat Herczeg is kimondta a Pápa elleni meccs előtt adott nyilatkozatában. A rangadókra sikerült megfelelően felpörögni, az egyéb találkozókon viszont nyoma sem volt annak az elszántságnak. Az elégtelen csapaton belüli rivalizálás mindezt felerősítette.
Erősödő vetélytársak
A Szolnok kivételével valamennyi élvonalbeli gárda ki tud állítani olyan nívójú kezdőcsapatot, hogy otthon bárkit képes legyen legyőzni. Azok a nüanszok, amelyek korábban a javunkra döntötték el egy-egy találkozó kimenetelét, mostanra eltűntek. Most már nem lazsálhatunk el egyetlen összecsapást sem, az élcsapatok ledolgozták hátrányukat és végérvényesen utolértek bennünket. A Videoton és a Ferencváros hatványozottan megerősödött tavalyhoz képest.
Zavarok az új szisztémában
Az előző szezont szinte teljes egészében 4-4-2-es hadrendben játszottuk végig. Így reflexszerűen berögződtek a játékosokba az alapvető sémák, mozgások. Herczeg Andrásnak azonban megtetszett Mourinho BL-győztes stratégiája, és a védekezésbeli problémákat szerkezetváltással kívánta orvosolni. Átállltunk két szűrőre a középpályán, s elől egy centerre. Mindezt kényszer is szülte, hiszen Kabát sérülés vagy eltiltás miatt gyakran a hiányzók listáját gyarapította. Egyébként pedig a modern futball követelménye, hogy képes legyen egy csapat rugalmasan reagálni a kihívásokra. Az elkerülhető gólok száma azonban nem csökkent. Helyezkedési és tolódási hibák tucatját vétettük.
Egy felpassz után három védőnk igyekszik gyűrűbe fogni a kapura fordulni igyekvő támadót. Fodor veszélytelen területet véd, így óriási üres területek nyílnak a tizenhatoson belül. Fodrek ki is használja a tálcán kínálkozó sanszot, egy okos sarkazással hozza óriási ziccerbe társát.
Középen hárman is kilépnek a lövőhelyzetbe kerülő játékosra, bal oldalon egy ember teljesen üres, hiszen az ott helyezkedő hátvédnek követnie kell befelé mozgó emberét, s mivel Szakály csak kocog visszafelé a jobb oldalon is hatalmas folyosó nyílik. Még nagyobb baj, hogy a csatár ebből a helyzetből némi forgolódás után a hálóba lőtt.
Létszámfölényben vagyunk, a szélen felfutó pápainak nincs más lehetősége, mint beívelni társának, akire viszont két védő is jut. Ám hiába, könnyedén elszakad és közvetlen közelről fejelhet kapura. Hatalmas ziccer, egy ártalmatlannak tűnő szituációból.
Ismételten mennyiségi fórban vagyunk, lefedjük a veszélyes zónákat. De ahelyett, hogy agresszívan érvényesítenénk fölényünket, behátrálunk és lövést engedélyezünk a labdás játékosnak kb. 15 méterről. Szarvashiba.
Jelentkeztek ellenben új tünetek. Hiányoztak a folyékonyan végigvitt alapjátékok, begyakorolt figurák. Nem találtuk az egyensúlyt támadás és védekezés között. Kevesen értek fel az akciók befejezéséhez, számtalanszor szinte nem volt kinek betenni középre a labdát, vagy kitámadva teljesen fellazultunk a középpályán, s kontrákból könnyedén kerültek mögénk. Másrészt sem Coulibalynak, sem Kabátnak nem ízlett a szélmalomharc. Ugyan nem az a lényeg, hogy mennyi csatár van a pályán, hanem hányféle gólt tud rúgni. De az említett duó esetében, így épp legfőbb erényeik csorbultak. Coulibaly fizikai erejére támaszkodva igazi befejező csatárként érzi jól magát. A Fejjáték és a lesipuskás gólok tartoznak erősségei közé. A felpasszolt labdákat azonban nem tudja jól leosztani, mivel sem technikai tudása, sem játékintelligenciája nincs meg hozzá. Kabátra ugyan jellemző az agresszív harcmodor, ám a labdák megtartása a védők gyűrűjében felőrli erejét. Mindenki tudja, hogy 20-25 méteres lövőhelyzet, neki már gólhelyzet. Így azonban nem tud elégszer szemből és lendületből kapura törni, s nincs aki elvigye előle a bekkeket. Ráadásul Kabát a szélre kimozogva az egy-egyeket is hatékonyabban képes lejátszani. Egy ilyenből lőttünk gólt a Liteksznek, a Metalisztnak, de a Kecskemét elleni 6-2 alkalmával szintén mindketten pályán voltak, hogy néhány példát említsek. Ebben a rendszerben a két szélsőnek roppant gólveszélyesnek kell lennie, ehhez képest Yannick általában vérszegény produkciót nyújtott. Ezzel pedig a stratégia méregfoga veszett el. Nem szabad teljesen elvetni a 4-2-3-1-t, de rengeteget szükséges csiszolni rajta, illetve határozottan többet kell alkalmazni a két támadós szisztémát.
S akkor a képek:
Hiába előzi meg őrzőjét középen csatárunk, a szélen Csizmadia blokkolja a passzsávot. Második hullámban senki sem érkezik, így csupán a labda kedvező pattanásában lehet bízni.
Most épp ellenkezőleg, elvetjük a sulykot. A középpályások nem tudnak visszazárni, az ellenfél felgyorsítva vezetheti a labdát védőinkre, a felfutó szélső előtt hatalmas üres terület nyílik. Ha labdát kap, akár a kapuig gyalogolhat vele.
Szinte ugyanaz pepitában. A középpályások már csak hátulról figyelik az eseményeket, középső védőnknek ki kell lépnie a labdás emberre. A támadók beindulnak a résekbe, s egy ütempassz esetén mindkettejük gólhelyzetben találja magát szemtől-szemben a kapussal.
Sablonos támadójáték
Támadásaink alfája és omegája a flexibilis középpálya, hiszen Cicó vagy Szakály a középpálya bármely pontján bevethető. Az a jelmondat, hogy ,,add oda nekik a labdát, hátha húznak valami váratlant’’. Amennyiben jó napot fognak ki, nincsenek különösebb nehézségeink, ám gyenge formájuk az egész csapatot szakadékba rántja. Már pedig idegenben gyakran ütött be ilyen formában a krach. Ebben az esetben nem maradt más hátra, mint átívelni a középpályát. Sok babér ezáltal nem termett nekünk. Lásd itt:
Érkezik a felívelés, de mindenkinek megvan az embere, sőt a labdát az ellenfél szerzi meg, s olyannyira szellősek vagyunk, hogy könnyedén tudnak fordulni.
Gyakorta előfordult, hogy túl távol kerültek egymástól a csapatrészek. Ennek következtében, hiába szerezte és tartotta meg a labdát csatárunk, a létszámfölényben törvényszerűen vesztette el azt néhány pillanat múlva. Támogatás híján nem is lehet más a vége. Mint az alábbi képen:
Továbbá, amiről már volt szó az előző pontban. Ha nincs kellő számú érkező, akkor hiába kerülünk a szárnyakon a védelem mögé, nehézkes góllal befejezni az akciót.
Nagyon nincs mit hozzáfűzni. Játékosunk egyedül birkózik, miközben sehol senki.
Yannick remek mélységi indítást kap, megveri emberét, de hiába fut egészen az alapvonalig, Coulibaly sem érkezik időben. A hátvéd könnyedén fel tudna szabadítani, ám rosszul ér a labdához, így öngól.
Végül a felállt védelem se kevés fejtörést okozott, aminek kizárólag a pozíciós játék lehet megfelelő ellenszere. Melynek lényege a következőképpen foglalható össze. Pontos labdabirtoklás, szélességi és mélységi játékban egyaránt, lehetőség szerint egy-két érintéssel. A rövid és hosszú játék váltogatása, azaz ívelések, lőtt passzok, súlypontáthelyezés, visszapassz vagy mélységi átadás. Kiemelten fontos, a labdás játékos felé történő helyezkedések és a látómezejébe történő beindulások. Számottevő előnye, hogy a labdaeladás környékén több játékosa van a játékszert elvesztő csapatnak, így ha azonnal le tudnak támadni, megakadályozzák a gyors ellenakciót. Ennek magasiskolája a Barcelonától látható, míg nekünk vajmi kevéssé sikerült megvalósítani. Hiányzott a kreativitás, mint a játék központi eleme, valamint rengeteg pontatlanság, ütemtévesztés csúszott be.
Gyengélkedő kulcsjátékosok
Cicón kívül nincs az első 40-ben játékosunk a kanadai táblázaton. Ugyanez a szám a Paksnál 5, a Videotonnál 4, a Fradinál 3, a Zalaegerszegnél 3, és a Kaposvárnál szintén 3. Szakály teljesítménye rendkívül hullámzó volt, ami rányomta a bélyegét a csapat játékára is. A Győr, az MTK vagy a Haladás ellen kifejezetten észrevehetetlen volt. Yannick egy gólja elképesztően kevés, gyorsaságát alacsony hatásfokkal kamatoztatta. 12 összecsapáson jutott szóhoz, 8 alkalommal lecserélték. Csak a Videoton és a Zalaegerszeg ellen játszott igazán jól, e két meccsen 1 gólt és 3 asszisztot jegyzett. A fennmaradó 10 találkozón, amelyeken szerephez jutott, csak 1 előkészítés került a neve mellé. De Coulibaly visszaesése a leglátványosabb. Tavaly kitűnt erőszakosságával, fontos találatokat jegyzett, rengeteget mozgott ki a szélre, fizikai adottságai révén számos kontra kiindulópontja volt. Idén mintha megkopott volna a robbanékonysága, számtalan bosszantó technikai hibát vét, labdavesztés után megáll és kevésbé eredményes. Ezen felül Malinauskas sem egyenletes, többször bizonytalan, sok labda kijön róla, védhető gólokat kap. Polekszics jóval stabilabb volt nála.
Katasztrofális idegenbeli mérleg
A csapat Achilles-sarka az idegenbeli sikertelenség. Vendégként mindössze 3 pontot tudtunk összekaparni. 7 fellépésünk során 4 alkalommal még gólt sem sikerült szerezni. A gólkülönbség 4-14. Rendre fásult, kilátástalan játékkal rukkoltunk elő az Oláh Gábor utcától távol. Ezeken a találkozókon valamennyi gondunk látványosan kidomborodott.
A bajnoki cím már elúszott. Roppant nehéz dolgunk lesz tavasszal, hiszen egyaránt utazni kell a Fradihoz, a Vidihez, a Kaposvárhoz, az Újpesthez és a Zalaegerszeghez. Így a 8 pontos hátrány ledolgozása, akkor is reménytelennek tűnik, ha tendenciózusan jóval eredményesebbek vagyunk a második félévben. Nehezen tudom elképzelni, hogy Mezey György együttese kétszer is ugyanabba a folyóba lépjen. Temetni sem kell azonban csapatunkat, hiszen számtalanszor produkáltunk már látványos ,,feltámadást”. A dobogós helyek valamelyike, teljes mértékben elérhető. Némi vérfrissítés azonban mindenképp ráfér a gárdára a téli szünetben. Nem mellesleg komoly értékmérő lesz Herczeg András számára is, életet tud-e lehelni a csikorgó gépezetbe. Már persze, ha ő marad a tréner. Ám mivel az ügyben már Szima Gábor is megszólalt, erre legalább 90 százalékos esély kínálkozik.
(A címoldali kép forrása:hirado.hu)
,,feltámadást”
