Nem annyira rég új sorozatot indítottunk, még L*kiBlog-mesék címmel, melynek célja, hogy a mesék (vagy esetleg viccek) nyelvén reflektáljunk arra, ami a környezetünkben (és azon belül is főként a magyar labdarúgásban) zajlik. A tegnapi cikkünkben (aki még nem olvasta, az mindenképpen tegye meg, mielőtt továbbhalad) bejelentett névváltozással, illetve annak hátterével nem szeretnénk a továbbiakban túl sokat foglalkozni, azonban a magam részéről nem tudom megállni, hogy egy mese formájában még meg ne emlékezzek róla.
A Kerek Erdei Station (így nevezeték az erdő lakói, csak úgy angolosan, a vasútállomást) kihalt vágányán egy ütött-kopott, rozoga vonat vesztegelt. Éjszaka volt, az aznapi nyüzsgés már elcsendesedett, az állomás kongott az ürességtől. Egyedül a mozdony vezetőfülkéjében mocorgott két alak sötét sziluettje.
Egyikük, NyuSzi Masiniszta elégedetlenül csóválta a fejét.
– Egyszerűen sehogy sem jó ez az egész. Nem értem, miért nem gyorsabb a vonat! A múltkor még egy személyvonat is simán leelőzött minket. A nemzetközi gyorsvonatokról nem is beszélve! Azokat szinte észre sem lehet venni, mikor elhúznak mellettünk, annyira hirtelen történik az egész.
– Én sem értem, NyuSzi Masiniszta, miért velünk esik meg ez az egész – vetette közbe Panda kalauz, közismert becenevén Pandi. – Nem is olyan rég még mi voltunk a Kerek Erdő, sőt, az egész Erdőség egyik legjobb szerelvénye, most pedig egyre csak jönnek az expressz vonatok, és néha úgy érzem, gyorsvonatként már nem igazán tudjuk velük tartani a lépést.
– Nem baj, Pandi, a lényeg az, hogy rájöjjünk, mi okozza a problémát, és minél hamarabb megoldjuk. Szóval, mi a baj szerinted?
Pandi hosszasan elgondolkozott, majd így szólt:
– Nem lehet, NyuSzi Masiniszta, hogy kicsit több pénzt kellene fordítani a mozdony fejlesztésére? Eléggé lassú szegény, nehezen bírja a terhelést…
– Nem, nem, Pandi, biztos, hogy nem ez a baj.
– És ha esetleg a vagonokat újítanánk fel?
– Ugyan, Pandi, nem vagyunk mi krőzusok! Miért mindig csak a pénzt akarod költeni? Így persze, hogy népszerű vagy az utasok körében. Mindig hallom az idegesítő gyerekzsivajt hátulról, hogy „Jaj, Pandi bá így, Pandi bá úgy.” Azt meg senki nem látja, hogy nélkülem nem menne egy tapodtat sem ez a tetves szerelvény.
– Sajnálom, NyuSzi Masiniszta. Akkor mi lenne, ha legalább pár alkatrészt megtanulnánk magunknak kijavítani, jobb minőségűre fejleszteni, hogy ne mindig a korábban már selejtnek titulált elemeket kelljen kényszerből visszaszerelni?
– Elég legyen, Pandi! Te tényleg nem látod a lényeget? Gondolkozz kicsit! Na, adok rá időt, csak nyugodtan!
Hosszas csend támadt a fülkében, majd Pandi hirtelen így szólt:
– Az hiszem, kezdem sejteni, mire gondolsz. Az utasokra!
– Így igaz, Pandi, az utasokra.
– Igen, ha már nem tudunk gyorsabbak lenni, legalább tegyünk meg mindent érte, hogy az utazásuk alatt jól érezzék magukat. Kommunikáljunk őszintén és kedvesen velük, lássák, hogy igyekszünk a lehető legjobban végezni a munkánkat, és érezzék azt, hogy máskor is megéri rászánni az időt arra, hogy velünk utazzanak!
NyuSzi Masiniszta arca elkomorult, és váratlanul ráüvöltött Pandira:
– Nem, nem, nem! Ne vigyél a sírba, Pandi, a hülyeségeiddel!
– De… miért, NyuSzi Masiniszta? Nem értem, mi rosszat mondtam.
– Ez a legnagyobb baj, hogy még csak nem is érted! Abban az egyben igazad volt, hogy az utasoknál kell keresni a problémák gyökerét. De vedd már észre, hogy éppen maguk az utasok jelentik a problémát!
– Micsoda???
– Hát te tényleg nem látod? Lassít minket, hogy fel- és leszállnak. Takarítani kell utánuk. Ha bármi probléma van, akkor egyből nyafognak, panaszkodnak, idegesítenek. Egyszerűen már csak a létezésükkel is akadályozzák a békés ügymenetet! Arról nem is beszélve, hogy a súlyukkal lassítják a vonatot ahhoz képest, mintha üres lenne. De ne aggódj, ennek mostantól vége! Megkértem Róka baktert, hogy ragassza ki ezt a szöveget az összes vonatajtóra.
„Tisztelt Utasok!
NyuSzi Masiniszta, a vonat vezetője, az alábbiakról tájékoztatja a T. Utasokat:
NyuSzi Masiniszta már korábban észlelte, hogy a T. Utasok a vonatot használják, és mivel a használattal a mai napig sem hagytak fel, így NyuSzi Masiniszta az alábbiakról kénytelen tájékoztatni Önöket:
Tájékoztatom a T. Utasokat, hogy NyuSzi Masiniszta kizárólagosan jogosult ezen vonat hasznosítására, utazás és egyéb tevékenységek céljából történő felhasználására.
Ezen vonat kívülálló személyek által történő hasznosítása a vonatkozó jogszabályok (és NyuSzi Masiniszta határozott) rendelkezései értelmében tilos, jogsértő magatartás.
A fentiek alapján NyuSzi Masiniszta kizárólagosan jogosult a vonat használatának engedélyezésére is.
A fentiekre tekintettel felszólítjuk a T. Utasokat, hogy a továbbiakban szíveskedjenek a NyuSzi Masiniszta által működtetett és vezetett vonat fentiekben rögzített használatától – így különösen a vonatra történő felszállástól – tartózkodni.
Ha és amennyiben a T. Utasok a továbbiakban is használnák jelen vonatot, úgy NyuSzi Masiniszta kénytelen lesz alkalmazni a vonatkozó jogszabályokban (és a NyuSzi Masiniszta által) meghatározott megfelelő jogkövetkezményeket, mellyel kapcsolatos igényeit jogi- és vasúton fogja érvényesíteni a T. Utasokkal szemben.
Felhívjuk a figyelmüket, hogy ilyen jogkövetkezmény lehet különösen a vonatra való felszállás megtörténtének bírósági megállapítása, az utasok eltiltása a további vonaton tartózkodástól; az utazással elért vagyoni előny átengedése NyuSzi Masiniszta javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.
Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét.
NyuSzi Masiniszta”
Pandi sápadtan olvasta végig a szöveget, majd felnyögött:
– Vonatozni… utasok nélkül?
– Hát nem nagyszerű? – ragyogott a boldogságtól NyuSzi Masiniszta arca.
– Nem, ez szörnyű! Mi lesz velünk akkor, ha utasok nélkül, üresen megy a vonatunk mindenhova?
– Akkor? Akkor, Pandi, végre eljön a Kánaán.
