Az Alashkert elleni kínkeserves továbbjutásunk előtt már tudva lévő volt, hogy az osztrák Rapid Wien együttese következik az Európa Konferencia Liga harmadik körében. A tegnapi nap folyamán pedig az is kiderült, hogy a párharc győztese a sorozat tavalyi döntősével, az olasz Fiorentinával játszana majd a csoportkörbe jutásért. Ugyan ki nem emlékezne arra, amikor a debreceni futball dicsőséges aranykorában, a Bajnokok Ligája csoportkörében már találkoztunk a firenzeiekkel? Ezzel azonban nem szabad foglalkoznunk, mivel csütörtökön az osztrák futball egyik ékkövével, a bécsi Rapiddal fogunk farkasszemet nézni, ráadásul idegenben. Ebből az alkalomból nagyító alá tesszük a sógorok rekordbajnokát is.
A két világégés között nagyon ment nekik
Bécs, német nevén Wien, egykoron a világ legnagyobb német ajkú városa volt Berlin mellett és az Osztrák Magyar Monarchia felbomlásáig Budapest mellett a másik főváros is volt. A Duna-medence északnyugati végében elhelyezkedő városnak földrajzilag nagyon jó fekvése van, hiszen a szlovák, a magyar és cseh határhoz egyaránt közel van, így például Magyarország is mindössze 60 km-re van az osztrák fővárostól.
Ami a megalakulásukat illeti, 1897-ben Erster Wiener Arbeiter-Fußball-Club (Első Bécsi Munkás Football Club) néven életre hívták a csapatot, amelynek alapszínei a vörös és kék volt. Ezt a kombinációt egyébként manapság is használják, főleg idegenben. 1899.január 8-án Wilhelm Goldschmidtnek köszönhetően megszületett máig használatos nevük is, majd az alap garnitúrájuk 1904-ben lett hivatalos, azaz a zöld-fehér. Érdekességként meg lehet említeni, hogy az elsőnek megalakult osztrák pontvadászatban, az 1911-1912-es szezonban azonnal bajnokok lettek, majd következő évben a címvédés is összejött nekik. Az Anchluss után a náci Németországban lévő bajnokságban és a kupákban is szerepeltek. Nem is olyan rosszul, hiszen 1938-ban az FSV Frankfurtot legyőzve a német kupa elődjét, a Tchammerpokalt is bezsebelték, míg 1941-ben a német bajnokságot is megnyerték. Így kijelenthető, hogy a két világháború között voltak igazán elemükben. Legnagyobb riválisuk egyébként a lila-fehér Austria Wien, az egymás elleni bécsi derbyjük felér egy Ferencváros – Újpesttel, valamint egy Celtic – Rangers fémjelezte Old Firmmel.
Nem sikerült az i-re feltenni a pontot külföldön
Dacára annak, hogy hazájukban a legsikeresebb klub a Rapid, nemzetközi szinten nem sikerült maradandót alkotniuk, habár megvolt az esélyük erre. Sorrendben: az 1960-61-es szezonban a Bajnokcsapatok Európa Kupájában egészen az elődöntőig meneteltek, de ott a későbbi győztes Benfica állította meg őket. A lisszaboni 3-0-s zakó után Bécsben remiztek, így a szépségtapasz összejött. 1985-ben a Kupagyőztesek Európa kupájában szintén összejött a döntőbe jutás a horvát Otto Baric vezetésével, de Rotterdamban majdnem 40 ezer néző előtt az angol Everton 3-1-arányban jobbnak bizonyult. A következő dátum 1996, amikor is harmadik nekifutásra szintén a KEK-ben, a Paris Saint Germain ellen szintén csak a gratuláció jutott és egy újabb ezüstérem osztályrészül nekik, mert Ngotty góljával 1-0-ra kikaptak a brüsszeli King Badouin Stadionban (korábban Heysel) rendezett döntőben.
Kiváló ugródeszka
Ekkor keretükben tudhatták a Bayern Müchennel sikereket elérő német válogatott csatárt Carsten „Tanker” Janckert is. Rajta kívül számos később befutó játékosnak volt kiváló ugródeszka a zöld fehér csapat, így kapásból a korábbi győri Giorgi Kvitaliát lehet megemlíteni, aki Belgiumba szerződött egy jól sikerült szezon után, de annak idején a szombathelyi születésű, de osztrák válogatottként játszó Garics György is innen indult el meghódítani Itáliát, ahol játszott a Napoliban, az Atalantában és a Bolognában is többek között. A magyar válogatott Szalai Attila nevét is meg lehet említeni, akinek az eddig felfelé ívelő karrierjéhez is vélhetően hozzátett valami pluszt a bécsieknél eltöltött idő, mielőtt Mezőkövesdről Ciprusra, majd a Fenerbahce érintésével a Hoffenheimbe szerződött. Rajta kívül a manapság a Newcastle csatára, Joelinton és a szlovén válogatott Robert Beric is itt szerzett góljainak is köszönhetően igazolt magasabban jegyzett bajnokságba. Emellett itt játszott többek között az 1976-os Eb-n feltalált panyenka rúgás kitalálója, a cseh Antonín Panenka is.
Napjainkban
A zöld-fehér csapat az előző szezonban a negyedik helyet csípte meg a helyi Bundesligában. Jó tíz ponttal maradtak le az ausztriai edzőtáboros ellenfelünktől a LASK–tól, ami még így is nemzetközi kupás szereplést jelentett hazai környezetben a 28 345 fős Allianz Arénában futballozó gárdának. Mint már mondottam, az ország rekordbajnokáról van szó, hiszen dacára annak, hogy a Red Bull Salzburg egyeduralkodó mostanában a pontvadászatban és 17. aranyérmét gyűjtötte be az előző kiírásban, még így is 32 elsőséggel abszolút csúcstartónak számít a Rapid, amit jelez a mezükön a címer fölötti három csillag is. Továbbá azt is érdemes tudni róluk, hogy egyetlen egyszer sem estek ki még az első osztályból. A jelenleg is futó bajnokságban a harmadik helyen állnak két forduló után: négy pontot gyűjtött a LASK (1-1) és az Altach (4-0) ellen Zoran Barisic csapata.
Keretükben érdemes odafigyelni a 34 éves osztrák csatárra, Guido Burgstallerre, aki a Rapidon kívül játszott a Schalkeben, a Nürnbergben és St. Pauliban is, és egyik állomáshelyén sem volt adós a gólokkal. Mellette a 23 éves Nicholas Kühn és Marco Grüll is szintén veszélyes lehet. Hazai játékoson kívül német, szerb, horvát és francia nációk vannak az öltözőben.
A csütörtöki találkozón az idegenbe utazóknak egy kis „fun-fact”: a Rapid Wien szurkolók legnagyobb barátai a ferencvárosiak, így a két tábor közötti nem túl felhőtlen viszony okán nem árt majd az óvatosság.
