LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Citromdíj #31 – Florentin Bouoli

A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. A 31. citromdíjasunk pedig nem más, mint Florentin Bouoli.

2019 nyarán csatárt kellett igazolni, ez nem volt vita tárgya. A 2018/19-es szezonban úgy szerzett (mint azóta kiderült, brutálisa erőn felül teljesítve) bronzérmet a Loki, hogy se minőségben, se mennyiségben nem volt meg néha a csatársorunk. Egy évnyi Takács-túladagolás és újabb Zsóri-gólért való rimánkodás után úgy vártuk az első leigazolt támadót, mint molylepke a szürkületet. Egy kicsit talán túlságosan is ki voltunk éhezve egy vérbeli gólzsákra, ennek lehet köszönhető, hogy június 25-én kettőt is szerződtettünk egyszerre. Egyrészt azt a Haruna Garbát, akiről aligha készül majd cikk ebbe a rovatba, másrészt pedig a kameruni Florentin Emmanuel Bouoli Effát, akinek esete olyan komikus, hogy annak akár még egy Loki-aktát is nyithatnánk.

Június 25-én kora délután jött a hír, hogy fiatal, 21 éves kameruni csatárt igazolt a Loki. A meglehetősen szűkszavú bejelentés csupán annyit közölt, hogy Bouoli “a 2017-2018-as szezonban a francia Reims játékosa volt, és a második csapatban (=francia negyedosztály) futballozott. Az előző szezonban hazájában, Kamerunban játszott, onnan tért vissza Európába és eldőlt, hogy a DVSC-ben folytatja. Klubunk egy plusz három évre szóló szerződést kötött a játékossal.” Mondanom se kell, sokakhoz hasonlóan máris elkezdtem beírni a böngészőmbe, hogy “www.transfermarkt.de”, hogy kiderítsem, mégis kivel van dolgunk. Eredménytelen keresés. Sebaj, biztos elírtam. Mire nevének minden magánhangzója a helyére került, meglepődve konstatáltam, hogy a DVSC története során először olyan felnőtt játékost igazolt, akinek nincs Transfermarkt-profilja. 

Egy nappal később folytatással jelentkezett a már most is elég groteszk vígjáték. Hősünk interjút adott a LokiTV-nek. Franciául. Íme:

Én nemrég majdnem fél évet francia nyelvterületen éltem, és bár világéletemben a germán nyelvcsaládra esküdtem, valami ragadt rám. A francia nyelv több szóval fejezi ki ugyanazt, amit egy agglutinatív (toldalékoló) nyelv, mint például a magyar, épp ezért lehetetlen, hogy 0:08 és 0:24 között mindazt ledarálja, amit a magyar felirat állít. Hogy egyet mondjak, sose köszönte meg a lehetőséget, mert ahhoz el kellett volna hangzania egy “merci-nek”. Ráadásul később is, olyan kifejezéseket hallok ki, hogy “chance=esély/szerencse” vagy “rencontre le difficulté=nehézségekbe ütközni, nehézségekkel találkozni”, melyeket nem látok viszont a feliratban. 1:24-nél tisztán lehet hallani, hogy Yannickot, korábbi légiósunkat is ismeri, de ezt “több honfitársamnak” sikerült lefordítani. Egyáltalán miért franciául beszélt? Nem tudott angolul? Mivel ha a klub összes magyar dolgozójának az angol nyelvtudását összeadjuk, akkor jön ki egy B2-es nyelvvizsga, a francia tudás meg gyanítom, még annál is kevesebb, nagyon érdekesnek ígérkezett a közös munka.

Mivel nyilvánvalóan nem a pedigréje volt az, ami meggyőzte klubunk döntéshozóit, vagy a próbajátékon nyújtott teljesítménye volt kiváló, vagy az ügynöke. Epekedve lestük, vajon hogyan teszi le nálunk a névjegyét. Erre azonban várni kellett.

Miután igazoltunk egy sehol sem jegyzett spílert a francia negyedosztályból (vagy a majdnem ellenőrizhetetlen kameruni bajnokságból), szinte meg se lepett, hogy még az első nyári tétmeccsünk előtt lesérült. A Mihalovce elleni edzőmeccset kihagyta, majd hetekig még a kispadon se láttuk nemhogy a Kukesi meg a Torino elleni EL selejtezőkön, de még a magyar NB I-ben sem. Sérülését ráadásul részben vagy egészben Franciaországban kezeltette, egy szurkolónk ugyanis beszélt vele a Liszt Ferenc repülőtéren, úton elfelé. Ismerős volt a sztori: élt egyszer egy “legendás” brazil kapus, bizonyos Kaiser, aki úgy tartozott magasan jegyzett klubokhoz egy ügynök haverjával való közreműködésben, hogy mindenhol rögtön az első edzésen sérülést szimulált, majd élte a menő focisták életét: könnyű pénz, könnyű nők és kemény drogok.

Viszont itt nem ez volt a helyzet. Bouoli felépült, és kapott még egy esélyt, hogy első körben egyéves szerződése alatt valamit virítson. Ezt sikerült:

A reims-i gólzsák röhejes története aligha érhetett volna annál groteszkebb véget, mint hogy a klub 2020. január 10.-én, a Lakatos Benjámin szerződéshosszabbításáról szóló hírében az alcímben, illetve a cikk végére odabiggyesztett két mondatban bejelentse távozását.

Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy nem francia volt, hanem kameruni, illetve nem így írja a vezetéknevét. De nem lehet kritizálni a klubot a helyesírási hibáért. Ha letett volna egy névjegyet az asztalra Florentin, akkor lett volna miről puskázni. 😀

Amikor fél évig a fizetési listán vagy egy hétszeres magyar bajnoknál, de csak az NB III-ban kell játszanod.

Vajon a korai sérülése miatt nem tudott alapemberré válni? Esetleg a nyelvi akadályok ásták alá az eredményes szakmai munkát? Vagy nem is igazi focistával volt dolgunk? Írjátok meg ott lent, a cikk alatt.

Mindörökké hajrá Debrecen!

Lucas