Ti megszavaztátok őt a szezon legjobb játékosának, mi pedig átadtuk neki a legjobbnak járó trófeát, és interjút készítettünk vele. Exkluzív Varga József interjú a LokiBlogon!
Emlékeztető: Így zajlott a LokiBlog szezon legjobb játékosa szavazás
Először is szeretnénk gratulálni, hiszen a LokiBlogon az első alkalommal kiírt, „a szezon legjobb játékosa” szavazáson több mint 2000 szavazat alapján téged választottak meg a szurkolók a 2014-2015-ös szezon legjobbjának. Emellett megkaptad a legjobb Loki játékosnak járó Zilahi-díjat is. Hogy érzed, valóban ilyen jól sikerült ez a szezon egyénileg?
Igen, hogyha a szezonról beszélünk, akkor azt az ember két részre tudja bontani. Egyrészt csapatszinten, másrészt egyénileg milyen volt a teljesítmény. Bennem volt egy kis hiányérzet a saját teljesítményemmel kapcsolatban is és csapatszinten is. Hiszen a negyedik hely, amit elértünk az előző szezonban, az kicsit a várakozásokon aluli volt. Több volt a csapatban, de néhány rosszabb periódusban sok pontot vesztettünk. Ha a teljesítményemet nézzük, akkor volt, hogy nem tudtam olyan teljesítményt nyújtani, amilyet szerettem volna, de igyekeztem a hibáimat megkeresni és kijavítani. Azért azt gondolom, hogy egy kiegyensúlyozott szezonom volt annak ellenére, hogy csapatszinten nem lett olyan jó a végeredmény. Az előző szezon helyezése Európa Ligát ért, így szerencsére el tudtunk indulni a nemzetközi színtéren, így nem panaszkodom.
Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról. Hány évesen, és hogyan kerültél először kapcsolatba a futballal?
Amíg nem voltam aktív labdarúgó, a labda volt a mindenem. Igazából 6 évesen kezdtem el futballedzésekre járni még az általános iskolámba, ahol Makray Balázs tartott foglalkozásokat és igazából az ő invitálására jöttem én Debrecenbe, mert ő látott bennem fantáziát, hogy jöjjek be és járjak rendszeresen versenyszerűen futballozni.
Ifista korodban támadóként kaptál szerepet és ontottad a gólokat. Hogyan szorultál végül egy sorral hátrébb, hogyan lettél támadóból védekező középpályás?
Mint minden gyereknek, nekem is az volt az álmom, hogy csatárként gólokat lőjek és így voltak ezzel a társaim is. Azonban, amikor Létavértesre kerültem, akkor volt a keretben bőven csatár, így hátrább kerültem, de itt is sikerült eredményesen és jól játszanom és igazából így alakult, hogy védekező középpályás lettem.
Végigjártad a szamárlétrát a Lokinál, végül egész fiatalon mutatkozhattál be a felnőtt csapatban. Akkoriban milyen érzés volt a bajnokcsapatban futballozni?
Van szerencsém összehasonlítani a mostani keretet az akkori csapattal. Amikor én felkerültem, nehezebb volt megragadni a kezdőben, mert nagyon jó játékosok alkották a keretet. A jelenlegi csapatban talán könnyebb megkapni a lehetőséget a bizonyításra és a társak is elfogadóbbak velük. Akkoriban tényleg csak akkor tudott megragadni a csapatban egy játékos, ha olyan mentalitású volt és megfelelő teljesítményt nyújtott, különben kidobta magából a közeg. Tehát, aki nem nyújtott olyan teljesítményt és nem kapott lehetőséget az onnantól fogva lemaradt a többiekhez képest. Ezzel nekem nem volt problémám, hiszen ha már játéklehetőséget kaptam, akkor élni szerettem volna vele. Így ennek megfelelően készültem és nagyon örültem neki, hogy sikerült megragadni az alkalmat.
Pályafutásod talán legfontosabb időszaka volt a BL csoportkörös szereplés, góljaiddal elévülhetetlen érdemeid voltak a nagy európai sikerekben is. Hogyan élted meg a nemzetközi találkozókat?
Óriási élmény volt már nekem az NB I-ben is bemutatkozni olyan játékosokkal (most nem szeretnék neveket kiemelni, hiszen az egész csapatot is felsorolhatnám), akikkel együtt játszhattam akkor. Egy olyan típusú ember vagyok és voltam már akkor is, hogy nem mindig nagy célokat tűztem ki magamnak, hanem olyanokat, amiket úgy éreztem, hogy elérhetőek lehetnek. Így volt ez a válogatottsággal és az NB I-es debütálással is. Ugye bajnokcsapat tagjaként elkezdődött az új szezon és játszhattam a Bajnokok Ligájában. Az szintén ilyen felemelő érzés volt. Ennek köszönhetően nagyon jól ment a játék, gólokat szereztem és eredményes voltam. Nagyon nagy élmény volt, de azt mondom, mai fejjel már másképp játszanék. 27 évesen teljesen másképp nézem a saját játékomat és a csapat játéka is másképp nézett volna ki akkor. Nem érzem távolinak ennek megismétlését, viszont nagyon sok mindennek kellene ahhoz klappolnia, hogy összehasonlíthassuk a Lokit azokkal a klubokkal, akik évről évre szerepelnek ebben a sorozatban.
2013-ban valóra vált az álmod, és kipróbálhattad magad külföldön, először a Bundesligában szereplő Fürth-nél. Első meccseden rögtön nagy sikert arattatok a Schalke otthonában, aztán a csapatnak nem igazán ment, és ki is esett az élvonalból, a bajnokság végén pedig már nem is játszottál. Hogyan értékeled azt a rövid, féléves időszakot?
Amikor jött ez a lehetőség, akkor nyilván úgy voltam vele, hogy meg szeretném ragadni, mert nem biztos, hogy lesz még lehetőségem Bundesliga csapatban játszani. Nem igazán mérlegeltem azt, hogy milyen csapatba megyek, csak az számított, hogy tényleg kipróbálhassam magam egy erősebb bajnokságban. Akkor ez megadatott. Az akkori edzőnek, Mike Büskensnek tetszett a játékom, ő kivitt és nála játszottam. Mint ahogyan mondtad az első meccsemen idegenben telt ház előtt játszhattam, óriási volt a hangulat és nyertünk is 2-1-re. Ismételten óriási élményben volt részem. De ekkor már olyan nagy volt a hátránya a csapatnak, hogy történt egy váltás a vezetőedzői poszton (Frank Kramer, szerk.), de az én helyzetem is megváltozott, hiszen annál az edzőnél, aki átvette a csapatot, már nem kaptam lehetőséget. Nem tudtam mit csinálni, kölcsönben voltam és idegenlégiósként nem számolt velem. Nem a teljesítményemmel és nem a személyemmel volt a gond, csak egyszerűen kijelentette, hogy nem számít rám. Egyszerűen csak így alakult. Lehetett volna másképp is, mert azt gondolom, hogyha nem történt volna személyi változás a vezetőedzői poszton, akkor a szezon összes meccsét végigjátszottam volna. Tanultam belőle, megerősített és feldolgoztam. Egy Schalke ellen idegenben nem mindennap győz az ember, és azon a meccsen is jól játszottam, így igazából nem érhette szó a ház elejét. Úgy gondolom, hogy teljesítményemmel nem szolgáltam rá arra, hogy így bánjanak velem, de ez így alakult. Sajnos ezekre a helyzetekre is fel kell készülnie a futballistának, hogy nem mindig a fény és csillogás van a középpontban. Bár előtte nekem az volt, mert fiatalon elkezdtem játszani és jöttek a sikerek. De ezzel együtt kell tudni élni.
Majd nyáron jött az újabb kaland, ezúttal Angliában. A Middlesbrough-nál alapembernek számítottál, igaz nem az eredeti posztodon, hanem leginkább jobbhátvédként. Sokan csak legyintenek az angol másodosztályra, pedig egy nagyon komoly bajnokságról van szó, amit gondolom te is megtapasztaltál. Mi a legfőbb különbség az angol másodosztály, és a Bundesliga, valamint az NB I között?
Igen én egy minőségi, nyugati bajnokság másodosztályában játszottam. Legalábbis kívülről senki nem mondtam volna meg, hogy ez egy másodosztályú bajnokság. Profik a körülmények, vannak nagyon jó csapatok és nagyon jó képességű játékosok. Aki legyint rá, annak azt mondom, hogy menjen ki, nézzen meg egy másodosztályú meccset és utána döntse el, hogy milyen. Vagy ha focista, akkor menjen ki és játsszon, és csak utána mondjon róla véleményt. Gyors a játék, kiegyensúlyozottak és jól felkészültek a csapatok, bárki megverhet bárkit.
Számtalan stadionban, teltház és fantasztikus hangulat előtt játszottál már. Mennyire érzed azokhoz az arénákhoz képest különlegesnek a Nagyerdei Stadiont? Tényleg egyedülálló az otthonunk, vagy Európában ez egy teljesen átlagos arénának számít?
Nem mondanám, hogy átlagos. Már csak azért sem, mert óriási élmény benne játszani. Minden játékostárssal egyetértünk abban, hogy a régi Oláh Gábor utcának is megvolt a maga varázsa a székekkel és a B-középpel, és gyakorlatilag megvolt a helye mindennek. De én ezt a mostani stadiont, ugyanúgy mint a régit, már a magaménak tudom. Lehet, hogy érdekesen, vagy hihetetlenül is hangzik, de vannak olyan stadionok, ahol az ember nem érzi jól magát és nem tud jól játszani. De a Nagyerdei Stadionban nincs ilyen érzésem.
Ha már szóba került az előbb, hogy Angliában jobbhátvédként számítottak rád, akkor feltennénk a kérdést, hogy hogyan viszonyulsz ehhez a poszthoz? Annak idején Egervári Sándor is többször szerepeltetett téged jobb oldali védőként a válogatottban. Szeretsz ott játszani, vagy csak elfogadod, ha kényszerből ott kell pályára lépned?
Én a csapat érdekeit szoktam nézni. Középpályás vagyok és jobbhátvéd is, vagyis egy olyan játékos, aki több poszton is megállja a helyét. Nekem ez akkoriban azért alakult így, mert sokan megsérültek és Sanyi bá bízott bennem, így ott kaptam szerepet. Azonban eredeti posztomon kívül, ha szükség van rám védelemben, akkor nagyon szívesen eljátszok ott is. Mindig arra törekszem, hogy a csapatom sikeres legyen.
Ha már a válogatottat említettük az imént, mi a véleményed a jelenlegi kapitány, Dárdai Pál eddigi ténykedéséről? Hogyan látod a válogatottbeli lehetőségeidet?
Még nagyon az elején jár Pali. Stabilabbá tette a keretet és eredményes is tudott lenni, ami nagy szó. Hogy nekem ebben milyen szerepet szán, az még elválik, de már voltam nála a keretben. Ha hívnak, akkor természetesen nagyon szívesen a válogatott rendelkezésére állok.
Milyen szereplést vársz az idei szezonban a csapattól? Meddig juthatunk az Európa Ligában, illetve mire viheti a csapat az új, 12 csapatos NB I-ben?
Kezdem az NB I-el. Én úgy érzem, hogy ez egy sokkal nyitottabb bajnokság lesz, azáltal, hogy létszámot csökkentettek. Hiszen azok a játékosok, akik eddig 16 csapatban szerepeltek az NB I-ben, most összesűrűsödnek és mindenki erősebb lesz. Ezáltal kiegyensúlyozottabb bajnokság lesz, nehezebb meccsek lesznek, és úgy gondolom, hogy nehezebb lesz bajnokságot nyerni. Viszont a Debrecen mindig úgy indul neki a bajnokságnak, hogy jól szeretne szerepelni és minél előrébb szeretne végezni a tabellán. Tartom elég erősnek a keretet ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani. Ehhez az kell, hogy mindenki a maximumot hozza ki magából és akkor úgy gondolom, szép eredményt fogunk elérni.
Az, hogy a nemzetközi kupában hogyan fognak kinézni a dolgok, elég nehéz lenne megjósolni, hiszen elég sok kört kellene menni ahhoz (pontosan négyet-szerk.), hogy eljusson a csapat a csoportkörig. Viszont jól indultunk, és úgy gondolom, hogy ha a visszavágón is sikerül ilyen jól teljesíteni, akkor ebből a párharcból jól tudnánk továbblépni és ez egy óriási önbizalmat adhatna a csapatnak a folytatásra nézve. Nem lesz egyszerű, de mindent meg fogunk tenni, hogy sikeres legyen a DVSC és minél jobb eredményt érjünk el, de ez nem csak rajtunk fog múlni, úgy érzem.
Ezúttal is köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál, valamint kiváló teljesítményeddel örvendeztetted meg a DVSC szurkolóit. További sok sikert és céljaid teljesülését kívánjuk. Egy plusz záró kérdést ha feltehetnénk: Idén a gólszerzésben is jeleskedtél, három találatig jutottál, az MTK-nak lőtt bombádat megszavazták a szezon legszebb góljának. Az egész pályafutásodat tekintve te melyik gólodra emlékszel vissza legszívesebben, melyik a kedvenc „Varga Józsi” gólod?
Először is nagyon szépen köszönöm. Az ember mindig örül, ha eredményes tud lenni és ezzel tud segíteni a csapatának. De ha egy gólt kellene kiemelnem, akkor a Levszki ellen lőtt gólomat emelném ki, mert az egy óriási jelentőséggel bíró gól volt és szépre sikeredett. Vezető gól is volt, úgyhogy én arra emlékszek a legszívesebben. Mindamellett, hogy ugyanúgy emlékszem minden egyes találatomra és örömmel emlékszek vissza bármelyikre.
_____________________________________________
Az interjút készítette: Redboy, közreműködött: Csibu, JuveFan és Lucas.
