Az Európa Liga 3. selejtezőkörének visszavágóját nem túl jó előjelekkel vártuk, hiszen Szakály és Brkovic is hiányzott abból a csapatból, mely 2-3-ról reménykedett abban, képes lesz idegenben a bravúrra és minimum 2 gólt berámol magasabban jegyzett ellenfelének. Azonban 15 percnyi játék nem volt elég, a Rosenborg rutinjával behúzta a visszavágót is, így idén is elbúcsuzunk a nemzetközi viadaloktól és hazánk bajnokságára koncentrálhatunk. Előtte azonban jöjjön az összefoglaló.
A találkozó előtt nem túl sok kérdés volt az összeállításokat illetően, norvég ellenfelünk csupán egy helyen változtatott, a védelemben, mi pedig kénytelenek voltunk a Mészáros-Máté védőpárossal felállni. Mégis ért minket meglepetés, hiszen támadó szellemű 4-3-3-at ígért a középpályánk és a csatársorunk: egyszerre kezdett elöl Sidibe, Castillion és Balogh, mögöttük pedig Varga, Tisza és Bódi.
A támadást valóban lényeges elemnek gondoltuk, a norvégokat is megleptük az első 15 percben, amikor 2 nagyobb ziccert is kialakítottunk, ezek azonban nem találtak kaput, ahogyan Bódi szabadrúgása is centikkel ment el a hosszúnál. Bódi kiemelte a találkozó előtt, hogy most minden helyzetet gólra kell váltanunk, ez azonban kimaradt, és ahogyan sejteni lehetett, ez megbosszulta magát. A trondheimi alakulat felébredt rövid álmából, sorra rugdosta be kapunk elé a labdákat, lődözött távolról is szép számmal, melyeket egy darabig Varga és Mészáros képes volt blokkolni, a többit pedig Verpecz védte korábbi teljesítményeihez képest magabiztosan. De aztán jött az, ami Debrecenben is sorsfordító volt: egy beívelésre nem figyeltünk, a norvégok támadója fejjel kapura tette a labdát, amit Pista gyakorlatilag belepkézett a saját kapujába. Kicsit olyan gól volt ez, mint amit Bódi szerzett tavaly tavasszal a Haladás elleni haza 2-0 alkalmával (vasárnap pont a szombathelyi gárda lesz az ellenfelünk).
Ezt követően ráadásul nem állt vissza az ellenfél, a 27. perc után a 40. percben is betalált, ezúttal Jensen csavart mesterien kapunkba, nem ártott volna talán valakinek blokkolni… Ekkor gyakorlatilag minden eldőlt, amikor egy pillanatra Castillion tett jóvá valamit az elején kihagyott helyzete miatt. Varga ívelte be a 16-oson belülre a labdát, amit Castillion levett és fordulásból a kapus szeme közé lőtt: 2-1! Nem semmi, hogy támadónk 4 nemzetközi mérkőzésén 3 gólt szerzett és már az NB I-ben is van két találata, Jovanovic óta nem volt ilyen jó igazolásunk. Ráadásul felhívnám a figyelmet, milyen parádésan érzi őt Varga Józsi, hiszen ők már korábban,a Skonto elleni 2-2 alkalmával is összehoztak egy találatot nagyon hasonló szituációból.
A félidőre tehát úgy mehettünk, ahogyan a hazai találkozó után éreztük magunkat Bódi góljára gondolva: az esély még nem szállt el teljesen. Ez az érzés azonban nem tartott sokáig. Az egyébként nem túlságosan kemény mérkőzésen Máté a második hibáját is elkövette, mehetett zuhanyozni, ami rendkívül nehéz helyzetbe hozta a csapatot. Ha nem cserélünk, 3 védővel rendkívül nehezen fogjuk bírni a nyomást. Ha cserélünk, akkor egy támadóbb szellemiségű játékost le kell hozni és Mészáros mellé be kell tenni Morozovot. Ez történt meg. Tisza jött le, akinek cseréje egyrészt jogos volt, hiszen az első félidőben momentuma sem volt. Másrészt azonban egyetlen valamirevaló támadó középpályásunk hagyta el így a pályát, aminek köszönhetően egy olyan 4-2-3 (vagy inkább 4-4-1 ? ) alakult ki, ami mindenre jó volt, csak arra nem, hogy veszélyeztessünk és labdát szerezzünk. Bódi vette át az irányítói szerepkört, de nem neki való ez a szerepkör. Varga az egyetlen védekező középpályásunkként nem segíthetett be a támadásszervezésbe, elöl pedig így Castillion, Sidibe és Balogh hiába várta a labdákat, ha pedig visszaléptek védekezni, nem maradt elöl senki, vagy 4-5 védő ellen kellett 2 játékosunknak felvenni a küzdelmet.
Ez hamar szemet szúrt Elemérnek is, így jött Zsidai, megerősíteni a középpályát, a távozó pedig a már 20 perc után kifáradó Balogh volt – most érződött igazán mit is jelent az, hogy 3-4 naponta 90 perceket a pályán tölt már hetek óta. A Rosenborg sem erőltetett semmit, 4-5 védője állandóan hátul volt, ezzel elvágva mindennemű vendégtámadást, elöl pedig próbálta begyötörni a labdákat kapunk elé – számolatlanul rugdoshatták is befelé a csak ritkán veszélyes szögleteiket.
A 77. percben végre jött egy irányító is: Mihelic váltotta a ma csak védekezésbe besegítő Sidibét, de ekkor már késő volt, 15 perc alatt kellett volna kettő gólt szereznünk a hosszabbításhoz, úgy, hogy a második félidőben szinte át sem léptük a félpályát. Mihelic beállítása mégis kicsit felpörgetett minket, de igazi helyzet helyett Skjelvik mutatta meg, mennyit is ér jelenleg Morozov. 10 méterre a kaputól megkerülős csellel ment el mellette, középre tett labdájába Verpecz nagyon pechesen ért bele, így kezéről Vilhjálmsson fejére kerülhetett a játékszer. 3-1, ez már-már megalázó végeredmény.
Pláne annak tükrében, hogy a második félidőben mintha semmit nem akartunk volna csinálni. Jajj, kaptunk egy pirosat, de szörnyű, és feltartottuk a kezünket, feladtuk az egészet és lélektelenül, helyzet nélkül játszottunk 45 percig, ezzel is megkönnyítve ellenfelünk dolgát. Így kicsit rossz szájízzel köszönünk el az EL-től, pedig a két mérkőzésen volt 60-70 perc, amikor egyértelműen az ellenfelünk fölé tudtunk nőni. Tehát taktikailag, technikailag nem vagyunk mi kutyaütők. De amíg van 2-3 játékos, aki visszafelé húzza a csapat szekerét, és amíg állóképességben képtelenek vagyunk felvenni a versenyt ellenfeleinkkel, addig be kell érjük ennyivel: néhány szép momentummal, emelt fővel történő búcsúzással. De a búcsúzás, az így is, úgy is búcsúzás…
A mérkőzés elején és a végén is megtárgyaltuk JuveFannal, sammyvel és Lucasszal, mire számítunk, hogyan értékelünk, ezt hallgathatjátok meg mini-podcastunkban:
A játékosok értékelését most JuveFanra bíztam, az ő pontjai a következőképpen alakultak:
Verpecz István – 3
Egy jó kapus bravúrokat bemutatva segít a csapatán, kulcsszituációkban védéseivel tartja életben a reményeket. Ma Verpitől megint nem ezt láttuk sajnos, mert bár az első félidőben akadt egy nagy védése, a többi dolga annyi volt, hogy a kapura tekeredő sarokrúgásokból lehetőleg ne nyeljen be egyet sem. Ezt szerencsére elkerülte, de az első és a harmadik gól sajnos megint az ő lelkén szárad. Ha az elsőnél (ami egyébként egy nullszögből érkező fejes volt) nem paskol bele, minden bizonnyal mellé megy a labda, a harmadiknál meg megint sikerült kiszorított szögből gólt kapnia. Rájár a rúd sajnos mostanság, nyolc nap alatt 9 gólt kapott, és legalább ötben vastagon benne volt, lelkileg sem lehet a toppon, úgyhogy jót tenne neki most egy kis pihi.
Aleksandar Jovanovic – 4
Nem tudott sokat hozzátenni a támadásokhoz, rendre rossz megoldásokat választott az előre játék során, védekezésnél pedig sokat hibázott, és sokszor az egyszerű megoldást választotta (=elbikázta arra amerre állt), úgyhogy nem tudom még csak közepesre sem értékelni a teljesítményét.
Máté Péter – 2 – A mérkőzés citromdíjasa
Gyorsan elintézte a második félidő elején, hogy semmi esélyünk ne maradjon a hátralévő bő 45 percre… Óriási butaságot csinált, sárga lappal a zsebben nem lehet így buktatni ellenfelet. Ráadásul mindkét első félidőben kapott gólnál ő hibázott, az elsőnél róla vált le Söderlund, ő pedig nem követte a támadót, a másodiknál pedig nem támadta meg Jensent, pedig neki kellett volna kirontania rá.
Mészáros Norbert – 5
Ma nem játszott rosszul, bár például az olyan megmozdulásait nem tudtam mire vélni, amikor labdát szerzett, megiramodott vele, lerázta magáról a védőt, majd senkitől sem zavartatva eladta a labdát… Védekezésben viszont nem volt most átjáróház az ő oldala, már ez is pozitívum.
Korhut Mihály – 5
Alig lehetett a nevét hallani, nagyon keveset ment fel a támadások során, bár onnantól, hogy tíz emberre fogyatkoztunk, ezt nem is lehetett elvárni tőle. Viszont védekezésben egy fokkal jobbnak, stabilabbnak éreztem őt Joannovicsnál, úgyhogy ő megkapja az átlagost.
Varga József – 6
Ma is nagyon sokat melózott, a pálya minden pontján felbukkant, még a támadásoknál is besegített olykor. A második félidőben viszont elfáradt, de ez érthető, Zsidai beállításáig óriási teher hárult rá egyedüli védekező emberként a középpályán. Egyértelműen a jobbak közé tartozott ma is.
Balogh Norbert – 4
Ma kicsit öncélúan játszott, Kondás Elemér le is teremtette őt nem egyszer. A szélen történő megiramodásaiból ma is sokat láthattunk, ám többnyire hosszan szöktette magát, és szerelték őt emiatt, vagy pedig nem jól adott be a szélről, vagy épp be sem adott, mert leállt cselezgetni. Talán először játszott idén gyengén, úgyhogy nincs nagy baj, pláne hogy szinte az összes meccset végigjátszotta az utóbbi időben.
Tisza Tibor – 5
Az első tizenöt percben jól játszott, nagyon jól értette meg magát a támadókkal, és a nagy lehetőségeinknél is kulcsszerepet vállalt a passzaival. A második félidőben viszont indokolt volt a cseréje a kiállítás után, mivel védekezésben lényegesen kevesebbet tud hozzátenni.
Bódi Ádám – 5
Végighajtotta a meccset, és neki sem volt könnyű dolga, mivel középen kellett ma játszania Szakály helyén, ez a pozíció pedig más feladatot igényel, mintha a szélen játszana. Jóval többet kellett védekeznie, és a támadásépítésnél is ő volt Tisza mellett az, akinek osztogatnia kellett volna. Összességében közepes teljesítményt nyújtott.
Ibrahima Sidibe – 4
De kár azért a ziccerért a hetedik percben… Szó szerint eltökölte a helyzetet, kíméletlenül be kellett volna vágni, ehelyett kivárt, és beérte a védője. Pedig az a gól megadhatta volna az alaphangot, és visszavetethette volna a norvégokat. A meccs során egyébként a bal oldalon játszott, de nem igazán játszott jól.
Geoffrey Castillion – 6 – A mérkőzés legjobbja 
Az elején neki is volt egy nagy lehetősége, de talán azért kevésbé lehet őt korholni, mint az azt megelőző szitunál Sidibét. Ráadásul javított azzal, hogy az első félidő végén szerzett egy szép gólt, amivel meccsben tartotta a csapatot. Az pedig már nem az ő hibája, hogy ezzel végül nem tudtunk mit kezdeni. Ami viszont megemlítendő: eddigi statisztikája a Lokiban 7 meccs, 5 gól, így tovább!
~o~
Igor Morozov – 0
Ő érkezett Máté pozíciójába a kiállítás után, de nem nagyon akadt dolga abban a 40 percben.
Zsidai László – 0
Varga tehermentesítésére, és a középpályás védekezés stabilizálására érkezett, de érdemben nem tudott hozzátenni a meccshez semmit.
Rene Mihelic – 0
Beállt pár percre.
~o~
Kondás Elemér
Bevállalta három támadóval a meccset, sőt, még Bódit és Tiszát is idevehetjük, tehát nem mondhatjuk azt, hogy gyáva mentalitással állította volna fel a csapatot. A helyzeteket nem ő hagyta ki, a góloknál nem ő hibázott, és nem ő mondta Máténak, hogy kapjon két sárgát 50 perc alatt, szóval ez ma nem rajta múlott. A cseréi is rendben voltak.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A mérkőzés összefoglalója
Reméljük az NB I-ben majd vigasztalódunk, vasárnap máris megkapjuk rá a lehetőséget.
Hajrá Loki!
Csibu
