LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Most sem tudtunk nyerni…

szl3

Szerda kora délután Szegeden Gyulán vendégszerepelt a Loki, a hazai csapat azonban nem a helyi együttes, hanem a Szeged 2011 volt, akik megfelelő stadion hiányában a Grosics Akadémián játsszák hazai meccseiket. Egyébiránt ez a Magyar Kupa nyolcaddöntőjének első összecsapása volt, tehát nem mondhatni, hogy kicsi lett volna a tét. Ennek ellenére az eredmény nem tükrözi a két csapat között lévő osztálykülönbséget – ami a kezdőcsapatokat látva lehet, hogy nem is egyosztálynyi – így a döntés a debreceni visszavágóra marad.

Egyébként számomra mindkét együttes felállása meglepő volt: míg a hazaiak teljesen tartalékosan álltak ki (az NB II-es keretükből alig-alig akadt valaki a kezdőben, és nem egy, a megye I-ben szereplő B csapat játékosa is lehetőséget kapott), addig mi igyekeztünk a lehetőségeinkhez mérten erős csapattal felállni. A védelemből ennek ellenére hiányoltam Lázárt, aki már Géderlakon végre pályára léphetett, igaz azóta sem volt keretben a bajnoki találkozókon, talán mostani hiányzása épp azt vetíti előre, hogy a Kispest ellen már ott lesz? A túl oldalra a tehetséges Barna Szabolcsot vártam volna, helyette azonban az a Kinyik Ákos kezdett, aki alapjában véve középső védő, és balbekként nem éppen érett produkcióval rukkolt elő még a Szabadka elleni barátságos találkozón szeptember elején… A védelem tengelyében a két fiatal kezdett, Szatmári, és igen, végre Szilvási, akinek ez volt első felnőtt tétmérkőzése a DVSC-ben! Október végére ezt is megéltük… A középpályánkat akár egy bajnoki mérkőzésen is nevezhetnénk egy az egyben, hiszen a Bódi-Varga-Szakály-Ferenczi négyes erősnek számít, külön örömteli dolog volt Bódi játéka, aki a hírekkel ellentétben sokkal hamarabb épült fel a válogatott meccsen összeszedett sérüléséből (ez bizony ritka, általában az ellenkezője szokott történni Debrecenben). A támadó sorban most is Sós Bence és Castillion kezdtek, csakúgy mint a Géderlak ellen két hete. Ja, kifelejtettem, a kapuban Radosevics kezdett ezúttal, és nem a fiatal Slakta, akire úgy látszik, hogy komolyabb téttel bíró meccset már nem mer rábízni a szakmai stáb.

Lássuk azért vizuálisan is, hogy hogyan állt fel a mérkőzésen a Loki:

szegedlokilu

Azt csak a meccshez kevésbé kapcsolódóan jegyeznénk meg, az MLSZ (és a biztonsági szolgálat) ismét kitett magáért: a mérkőzésre kötelező volt a regisztráció, ennek ellenére mintegy ötven Debrecen szurkoló gondolta úgy, hogy hétköznap, munkaidőben elkíséri a csapatot egy mondjuk ki nyugodtan, érdektelen összecsapásra. Az írásos beszámolók alapján a szurkolók a kerítésen kívülről szerették volna megtekinteni az összecsapást, ám nem sokkal a kezdés után a debreceni szurkolókat elküldték a kerítéstől, akik a közeli dombon állva voltak kénytelenek nézni az összecsapást. No comment…

Az első félidő elég eseménytelenül kezdődött, bár Sós révén már a negyedik percben veszélyeztettünk. Aztán az első húsz percben még Bódi és Szakály is próbálkozott egy-egy lövéssel, illetve emeléssel, de kaput nem sikerült találniuk. Ezt az időszakot meddő debreceni fölény jellemezte, a hazaiak kilenc mezőnyjátékossal húztak kettős falat a kapujuk elé, elöl pedig csak az egykoron Debrecenben is megforduló Oláh Lóránt várta a labdát, kevés sikerrel. A következő tíz perc Jovanovicsról szólt: jobb bekkünk előbb Castillion passzát lőtte kapásból kapura, ám a szegedi hálóőr blokkolt; majd négy perccel később távolról próbálkozott a bosnyák légiós, ez sem okozott gondot a hálóőrnek; végül a 29. percben lövésszerű beadása a felső lécen landolt, alighanem olyasmi szituáció lehetett ez, mint amiből Ilizi beszerencsétlenkedte a beadását a Békéscsaba elleni meccsen… Aztán ismét Sós Bence villant, de hétméteres lövését az egyik védő önfeláldozóan blokkolta, majd talán a játékrész legnagyobb lehetősége maradt ki, amikor Ferenczi a 37. percben harminc méterről szánta el magát lövésre, és bár vetődött a kapus, de nem érhette el a kapufa tövén csattanó labdát. A játékrész utolsó helyzetét Castillion hagyta ki, nyolc méteres fejese szállt kapu fölé. A félidőben tehát 0-0 volt az állás, többnyire a mi akaratunk érvényesült, hiányzott azonban az átütőerő, ugyanis csak beadásokból és távoli lövésekből tudtunk veszélyeztetni.

szl1

A szünetben inkább a hazai csapatnak volt oka cserélni, és Klausz László vezetőedző így is tett, méghozzá kettőt is változtatott, nyilván annak érdekében, hogy legalább írd és mondd egyetlen valamirevaló helyzetet ki tudjanak dolgozni ellenünk. Nem tudni, hogy az edző zseniális húzása, vagy a mi dekoncentráltságunk okozta-e, de a második félidő első húsz percében szinte csak a Szegednek volt helyzete. Igaz a játékrész elején még Szakálynak volt egy lövése, aztán viszont a hazaiak vezettek veszélyes kontrákat, egy ízben például két szegedi játékos vezette egyetlen debreceni védőre a labdát, szerencsére azonban a szélen felfutó hazai játékost Szilvási utolérte, és sikerült blokkolnia a lapos centerezést. Majd az 58. percben jött az első cserénk, Bódi Ádámot Szécsi Márk váltotta. A következő percek is meglehetősen eseménytelenül teltek, mindkét csapat rengeteg hibával játszott, a Loki pedig már annyi veszélyt sem jelentett az ellenfél kapujára, mint az első játékrészben. A 78. percben kihasználta maradék két cseréjét is vezetőedzőnk, aki csatársort cserélt: Castillion és Sós helyett Bereczki és dr. Horváth érkezett a pályára. Előbbi előtt pár perccel később adódott is egy óriási lehetőség, a tizenhatoson belülről váratlanul ellőtt labdája a felső lécen csattant, ez már a harmadik kapufánk volt a találkozón. Gólt azonban nem sikerült szerezni, így rögzítsük a tényt, hogy a vegyes csapattal felálló, több alapemberét is bevető Loki nem tudta legyőzni az NB II-ben szereplő, többnyire tartalékaival felálló Szegedet, a Magyar Kupa nyolcaddöntőjének odavágóján… Legalább a visszavágó izgalmas lesz. Hogy kinek? Azt nem tudjuk, mert november 18-án, szerdán, 13 (!!!) órától rendezik azt a meccset a Nagyerdei Stadionban, biztos sokan látogatnak majd ki az összecsapásra…

Helyszíni beszámoló a mérkőzésről:

Mindkét oldalon elég sok fiatal kapott lehetőséget a szerdai kupameccsen: a Szeged-Grosicsban például a kapus mellett négy olyan játékos is kezdett, aki csak a megyei I. osztályban szereplő csapatban játszott idáig.

Öt védővel állt fel a Szeged, és csupán Oláh Lóránt maradt elöl, a többiek mind a védekezésre koncentráltak a találkozó elején – bár a Debrecen rögtön hatalmas fölénybe is került a mezőnyben, gyakorlatilag felborult a pálya a labdabirtoklást illetően, alig volt a labda a hazaiaknál. A Loki bátran próbálkozott távolról is kezdetben, de Castillion és Szakály bizony többször is át tudta magát játszani több védőn is, viszont Molnár nem állították igazán nagy feladat elé. A félidő végét megnyomta a Debrecen, de csak kapufákig jutott – viszont védekezésben jól teljesítettek Szilvásiék, nagyon kevés területet hagytak a szegedi támadóknak.

A szünet után egy kicsit más Debrecen jött ki, és fordult is a játék képe: a gyorsan felépített akciókkal egyre többször tudott eljutni a Loki kapujáig a Szeged-Grosics, bár ez annak is volt köszönhető, hogy eléggé fent védekezett a Debrecen, így a csereként beállt Kovács Balázs és társai előtt jócskán megnyílt a terület. Csendesen telt a meccs, a Debrecen egy utolsó rohamot indított az utolsó tizenöt percben, de Bereczki kavarodás utáni felső kapufáján kívül nem tudta feltörni a szegedi védelmet.

Az egyébként sportszerű meccsen a Debrecen megpróbálta az elején döntésre vinni a dolgot, kétszer is centikre álltak a góltól a jól védekező, fiatalokkal teletűzdelt Szeged-Grosics ellen, ám a meccs végére már nem akart minden áron kockáztatni a mezőnyben szinte végig aktívabb Loki.

A mérkőzés összefoglalója

 

Néhány fotó a találkozóról

szl2

Jovanovics nagy helyzete még az első félidőből

szl6

Ma Castillion is csak harcolt a védőkkel, nem tudott betalálni

szl4

Ferenczi kapufájánál hiába vetődött a hazai kapus

szl7

Kondás Elemér vélhetően már azon törte a fejét, hogy mit nyilatkozzon ezután a meccs után…

szl5

A debreceni szurkolók jól szórakoztak, bár a mérkőzésből aligha láttak onnan valamit is…

 

További fotók ide kattintva tekinthetők meg

 

A közvetítésért, a képekért, és a helyszíni beszámolóért köszönet Vajgely Pálnak, a szegedma.hu munkatársának