LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Mi a baj a sporttörvénnyel?

paragrafusJúlius 15-én megkezdődött a bajnokság, de van valami, ami bár rendszerint a játékkal együtt startol a futballstadionokban a nyári szünet után, most mégis elvált tőle, ez pedig nem más, mint a szurkolás. Hazánk legnagyobb ultracsoportjai – szerencsére nem a meccsek egészére szóló – összehangolt tiltakozásba kezdtek az Országgyűlés tavaszi ülésszakának utolsó napján – július 11-én – elfogadott 2011. évi CIV. törvény tartalma ellen. Nos, most ezt próbáljuk egy kicsit kibogozni, s az eddig a friss jogszabályt kuszának tartók számára is valamelyest érthetővé tenni.

Kezdjük az elején

A bevezetőben szándékosan írtam azt, hogy 2011. évi CIV. törvény, mert a közvélemény – de legfőképpen a tiltakozó szurkolótáborok – szóhasználatával ellentétben az nem, vagyis nemcsak a 2004. évi I., tehát a sporttörvény módosítása, hanem számos egyébé is, ráadásul a szóban forgó jogszabálymódosítások közül épp a sporttörvénnyel kapcsolatos változtatás érint minket, drukkereket a legkevésbé. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezentúl a drapiknak a „le a sporthuliganizmus jelensége elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról hozott 2011. évi CIV. törvénnyel” feliratot kellene viselniük, csupán a jogászi kukacoskodás tisztánlátás miatt tartottam fontosnak ezt megemlíteni.

A törvénynek egyébként „saját” szövege nincsen, az egész csupán módosításokból áll. Önálló rendelkezés csupán a hatályba lépésre vonatkozóan szerepel benne, ez pedig nagyban nehezíti az eligazodást, hiszen az érthetőség érdekében az „anyatörvényt” is párhuzamosan olvasnunk kell. (Amúgy a mi jogrendszerünkben ez általános, csak gondoltam, van aki nem tudja.) További szívfájdalomra ad okot – főleg nekem, aki (leendő) szakmabeli és szurkoló vagyok egyben – hogy a jogalkotó valószínűleg nem az a „meccsre járó” típus, és ez bizony a szövegen is meglátszik néhol.

A legfontosabb

prisonA törvénnyel az egyik ún. kódexünk, tehát törvénykönyvünk is módosításra került, mégpedig a Btk. Az új szabályok értelmében nemcsak az számíthat büntetésre, „aki nyilvános rendezvény szervezőjének vagy rendezőjének a rend fenntartása érdekében tett jogszerű intézkedésével szemben erőszakkal vagy fenyegetéssel ellenállást tanúsít”, hanem az is, aki „sportrendezvényen a létesítménynek a nézőktől vagy a nézők meghatározott csoportjától elzárt területére jogosulatlanul belép, ott tartózkodik, vagy e területre bármit bedob”. Ezentúl tehát elvi szinten óvakodnunk kell még csak egy zacskó szotyi pályára hajításától is. Kérdés persze, hogy ezeket miként kívánják betartatni, hiszen kamerás felvételek általában csak a fokozott és kiemelt kockázatú mérkőzésekről készülnek. A helyszínen pedig elég nehéz bármi hasonlónak az elkövetőjét megállapítani. A jogalkotó egyébként nem szarozik, két évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt, aki ilyesmire vetemedik. Ha a cselekmény csoportosan, felfegyverkezve – ez azért nálunk nem jellemző – vagy különös visszaesőként valósul meg, a büntetési tétel már három év.

A.C.A.B.

Az új előírásokra a rendőrök is figyelnek, s örülhetnek, mert némileg tágabb jogköröket kaptak, ha lehet egy szabályozási hiányosságot annak nevezni. (Ez persze csak akkor hiányosság, ha nem szándékosan maradt ki.) A rendőrségi törvény ugyanis eddig rendelkezett arról, hogy a rendőrség a „sportrendezvények látogatásától a szervező által eltiltott vagy a sportpályákról a szabálysértési hatóság által kitiltott személyek” bizonyos adatait csak a kitiltás vagy eltiltás lejártától számított egy évig kezelheti. Ez az időkorlát azonban most megszűnt. A szándékosság hiányát pedig elég nehéz úgy feltételezni, hogy a „sporthuliganizmus” kapcsán tulajdonképpen semmi más nem változott a rendőrségi törvényben.

Az utolsó csepp

Ez eddig mind semmi, mert ami az ultráknál is kicsapta a biztosítékot, csak ezután jön. Az eddigiek könnyen betudhatók úgymond szükséges szigorításoknak, amik talán beteljesítik majd ama küldetésüket, hogy visszatartsák a renitenseket a bajkeveréstől. S talán annak is van valami alapja, hogy a rendőrség szinte korlátlan adatkezelési jogosultságot kapott. (Abba most ne menjünk bele, hogy mi értelme van ennek egy olyan állami bűnüldöző szervnél, amely 30%-os bűncselekmény felderítettségi mutatóval rendelkezik a XXI. században, az EU-ban.) De ami a szabálysértésekről szóló törvény módosításaként hatályba készül lépni, már mégis csak sok. Ez ugyanis kimondja, hogy „a szabálysértési hatóság és a bíróság a büntetés alkalmazása mellett vagy önálló intézkedésként az eljárás alá vont személyt a sportrendezvényen való részvétellel, az odautazással, vagy az onnan történő távozással összefüggő szabálysértés miatt kitilthatja bármelyik sportszövetség versenyrendszerében megrendezésre kerülő sportrendezvényről, valamint bármelyik sportszövetség versenyrendszerében megrendezett sportesemény helyszínéül szolgáló sportlétesítményből”. Tehát ha mostantól Csányi Sanyi bá’, vagy akár a szintén focirajongó hírében álló Miniszterelnök meccsre menet, vagy onnan jövet szemetel, nem a zebrán szeli át az úttestet, gyorsan hajt, biciklizés közben telefonál stb., és a jardok rajtakapják – oké, ezt bevallom, nehéz elképzelni – akár ki is tilthatják őket imádott magyar futballhelyszíneikről. Ha jól megnézzük, láthatjuk ugyanis, hogy a szabálysértésnek nem feltétlenül kell magával a sportrendezvénnyel összefüggésben lennie, elég ha csak az odautazással vagy a távozással kapcsolatba hozható. Tegyük a kezünket a szívünkre: ki az, aki meccsről jövet még sose hugyozott le egy fát, mert nem bírta ki hazáig, vagy az első kocsmáig, ki az, aki még sose vágott földhöz egyetlen sörös üveget sem örömében vagy bánatában? Teljesen egyértelmű, hogy ez az ún. gumiszabály azért született, hogy ezt a kevés megmaradt szurkolót is sakkban tarthassák, arra várva, hogy mikor követnek el valami apróságot. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a rendőrség szigorúan hierarchizált rendszerében mindig eggyel fentebbről jönnek a parancsok, legfelül pedig egy politikai személy, a mindenkori belügyminiszter (ill. a miniszterelnök) osztja a lapokat. Innentől már mindenki be tudja fejezni a gondolatmenetet…

szopi

A névadó

A már említett sporttörvény ugyan főleg a klubokra, ill. a helyszínen jelen levő rendőrökre, mentőkre, rendészekre vonatkozóan tartalmaz finomságokat, azért minket se hagytak ki a jóból. Mostantól vállalnunk kell, hogy meccsek alatt bármikor kép- és/vagy hangfelvételt készítenek rólunk, valamint hogy a rendező felszólítására igazoljuk magunkat. Ha esetleg az utóbbival kapcsolatban az elfogyasztott alkoholmennyiség a jogos felháborodás okán fenntartásaink lennének, a rendező köteles rendőröket hívni, s amíg ők odaérnek, de maximum három óra hosszat visszatarthat bennünket. Az igénybe vehető marasztaló eszközöknek viszont érdekes módon se híre, se hamva. Mondjuk az igaz, hogy csak akkor tarthatnak vissza, ha az a helyszínen működő kamera látóterében történik. Csak utána meg ne egye a cica azt a felvételt!

További finomságok

1. Ha valami kárt okoztunk, elvileg eddig is meg kellett azt téríteni, ha pedig a haverok is benne voltak, a felelősség egyetemleges volt. Ez azt jelenti, hogy ha öten csináltunk valami marhaságot, akkor ötünkből elég volt egyet elcsípni, s az egész kárt meg lehetett vele téríttetni, nem pedig öt felé osztották. A rendszer marad, annyi kiegészítéssel, hogy a „károkozó a sportszervezet részére minden, a károkozásból származó költséget köteles megtéríteni”. Számunkra mondjuk ez kedvező változtatás.  A Loki biztonsági igazgatójának, Képíró Jánosnak sok fejfájást okoztak eddig a túlbuzgó – főleg IV. és IX. kerületi – vendégszurkolók. Többször megesett, hogy a klub biztonsági csúcsmasinája az elejétől a végéig rögzített rongálásokat, és az elkövetők is könnyen azonosíthatóak voltak, ám hiába juttattuk el a felvételeket az illetékes hatóságoknak, nemhogy kártérítésre nem számíthattunk, de még kitiltással sem sújtották a csibészeket. A szóban forgó újdonság eddig is logikusnak tűnt volna, de mivel tételesen nem volt leírva, ki lehetett bújni alóla.

majom2. Akkor most hogy is van ez? Mint említettük, a rendőrségi törvény éppen hogy megszünteti az adatkezelés időlimitjét, a friss sporttörvénybe viszont be van biggyesztve egy ilyen: „a rendőrség a sportrendészeti nyilvántartás adatait az eltiltás, valamint a kitiltás időtartamáig kezeli. Törölni kell a nyilvántartásból annak a személynek az adatait, akire vonatkozóan a nyilvántartási idő eltelt.” Mondhatjuk persze, hogy mindegy hol, a lényeg, hogy le van írva, ám a dolog nem ilyen egyszerű. A rendőrségre ugyanis a rendőrségi törvény vonatkozik elsősorban, úgy értem, az alapján jár el, nem biztos, hogy szeretett egyenruhásaink fellapoznak pár ezer jogszabályt, hogy megtaláljanak egy számukra ellenszenves passzust.

3. A jogalkotó azzal is színesíti jogrendszerünk eddig sem fakóságáról híres palettáját, hogy a legkülönbözőbb időpontokban lépteti hatályba a még ropogós paragrafusokat. Van, ami idén augusztus 26-án, szeptember 1-jén, de olyan is akad, ami csak 2012. július 1-jén lép életbe.

Végszó

Mindezen kritikai észrevételek ellenére nem árt, ha van valami kézzel fogható a huligánkodás megfékezésére. Szerintem nem is annyira abszurd az efféle „bátor” legényeket a családok ellenségeként aposztrofálni. Nem úgy kell ezt érteni, ahogyan az ultrák teszik, nevezetesen, hogy majd a SZ.U.D. megveri a debreceni családosokat, akik ki mernek látogatni egy-egy találkozóra. Sokkal inkább a rivális bandákkal van a probléma, akiknek nem szokásuk válogatni az áldozatok között, ha törni-zúzni támad kedvük. Remélem, ez fordítva azért nincs így – legalább segget ne csináljunk a szánkból.