LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Vitatkozzunk: a Loki történetének álomtizenegye!

A Nemzeti Sportnál még tavaly indítottak egy rovatot, és minden héten vesznek egy magyarországi topklubot, illetve egy kevésbé meghatározót is, majd pedig összeállítják a klub történetének legjobb kezdőcsapatát. Mint legsikeresebb vidéki klub, a DVSC sem maradhatott ki a sorból, egész konkrétan most hétvégén kerültünk sorra. A listát látva néhol csóváltuk a fejünket, de tény, hogy sok névbe azért nem lehet belekötni. Azt mondom, hogy vitassuk meg ezt közösen!

Egyébként látva, hogy a kispesti blogon már alakult ki ebből diskurzus, biztos voltam benne, hogy ha jön majd DVSC álomcsapat, akkor arról mi is fogunk majd itt elmélkedni. Voltak már amúgy hasonló kezdeményezéseink, annak idején megszavaztattuk veletek a 2000-es évek DVSC álomcsapatát, majd 2020-ban csináltunk egy hasonlót, a 2010-es évek álomcsapatát megválasztva. Viszont all-time legjobb tizenegyet eddig még nem választottunk. Ennek egészen prózai okai vannak: egyrészt hiába szeretnénk azt hinni, a DVSC soha nem volt olyan tradicionálisan nagy klub, mint a Fradi, az Újpest, az MTK, a Honvéd, vagy sorolhatnánk még pár (főként pesti) csapatot, akik fényes múltra tekintenek vissza egészen a 20. század elejéig.

A Loki történelme nagy részében „csak” egy vidéki kiscsapat volt, évtizedekig az első és a másodosztály között ingázva. Trófeákat a 90-es évek végéig nem nyertünk, és országos szinten is elismert, kiemelkedő játékosok sem dúskáltak sohasem Debrecenben. Ezzel persze egyáltalán nem akarjuk leírni a régi nagy legendákat, de ők jószerével csak „local hero”-k voltak, illetve hogy szebben fogalmazzak, abban a korban, amikor a magyar futball a csúcson volt, nem emelkedtek ki annyira a közegből, mint egy Puskás, egy Szusza, egy Albert, vagy egy Hidegkuti. Szóval ez az egyik indok. A másik egyrészt ebből következik: nagyon kevés írásos emlék maradt fenn a régmúlt debreceni futballjáról, képi és videós anyag meg szinte egyáltalán nem. Szóval a régi nagy legendákra csak azok emlékezhetnek, akik látták őket játszani. Korunkból fakadóan a szerkesztőség egyetlen tagja sem mondhatja ezt el magáról. Hitelesen pedig nem tudunk értelemszerűen olyan játékosokról beszélni, akiknek nem vagyunk tisztában a képességeivel. Leírások és emlékek persze rendelkezésre állnak veterán szurkolótársaink által. Nyilván tisztában vagyunk vele, hogy ki volt Menyhárt Ernő, hogy mekkora ász volt Kerekes György, de tudjuk, hogy egy bizonyos Zilahi Zoltánról elnevezett vándortrófeát is átadnak az év legjobb DVSC játékosának. És Sallai Sándor neve még a fiatalabbaknak is ismerős lehet, hiszen neki például napjaink válogatott sztárja, Sallai Roli az unokaöccse.

No de a témánál maradva. Megpróbáltunk minden posztra összeszedni jópár nevet, aki szóba jöhet, mint a DVSC történetének legjobbja. A lehetőséget pedig ezúttal is meghagyjuk nektek: beszéljétek meg a kommentek között (Facebookon már jó sok komment érkezett a vasárnapi postunk alá) és szavazzátok meg ti az álomcsapatot! Felállásnak maradjon a klasszikus 4-4-2, amiben a legnagyobb sikereinket értük el.

Bevezetőnek itt a Nemzeti Sport álomcsapata

Kapus

Az NS által megválasztott Mező Józseffel személy szerint nem tudok vitatkozni még úgy sem, hogy nem láttam őt sosem játszani. Több mint 10 éven keresztül védte a DVSC kapuját, bár ő nem nyert trófeákat a csapattal, de az elmondások alapján tényleg egy legendás alakja volt a Loki történelmének. A fiatalabbak értelemszerűen sokkal inkább követelik majd Nenad Novakovicsot a kapuba, teszem hozzá, hogy joggal: a szerb kapus az elmúlt 15 év vitathatatlanul legjobb hálóőre volt, bár Megyer Balázs teljesítményével bőségesen megközelíti Szupernovát (talán néha már túl is szárnyalja). Ettől függetlenül őt szerintem túlzás lenne 1.5 évnyi debreceni pályafutással minden idők DVSC-jébe betenni. Beférhet viszont Vukasin Poleksic, a mindent-megnyerő-csapat kapusa, bár tudjuk jól, hogy az ő megítélését rontja az a kétéves eltiltás. Felvetődhet még Csernyánszki Norbert neve, aki az aranycsapat¹ kapusa volt. Biztos voltak még jó kapusai a Lokinak a történelme során, írjátok meg, ha valaki esetleg kimaradt!

Jobboldali védő

Bernáth Csaba korrekt választás erre a posztra, de azért akadnak vetélytársak. Elsőként például Bodnár László, aki pályafutása csúcsára nem Debrecenben ért fel, ám a BL csoportkörös csapatnak alapembere volt. És a már említett Sallai Sándor, aki a 80-as évek bitang jó magyar válogatottjában még debreceniként debütált. Felvetődhet még Nikolov Balázs, Nagy Zoltán vagy Aleksandar Jovanovic neve, de szerintem ők már (legalább) egy szinttel alacsonyabb polcon helyezkednek el, mint az előző három név.

Középső védők

Ide két nevet lehet beválasztani. A Nemzeti Sport Mészáros Norbertet és Sándor Csabát jelölte. Utóbbival csak annyi a „gond”, hogy ő inkább volt védekező középpályás, mint belső védő, így mi nem is ezen a poszton vesszük őt számításba. Már csak azért sem, mert olyan kiváló neveket lehetne itt sorolni, mint Éger László (a legelegánsabb védő, akit a Lokiban láttam játszani, ráadásul gólerős is volt), Liviu Gojan (az idősebbek szerint a korszak legjobbja volt), Komlósi Ádám (az aranycsapat kőkemény védője), Pető Zoltán (egyike az olimpiát megjárt DVSC játékosoknak), Nagykaposi Elemér (őt csak a „nagy öregek” ismerik), Máté Péter (saját nevelésűként több korszak meghatározó védője). És én bátorkodnék megemlíteni Dusan Brkovicsot, aki személy szerint az egyik kedvencem volt abban az időszakban, amikor itt játszott.

Baloldali védő

Szatmári Csaba volt az NS választása, és nem tudok vele vitatkozni. Nyilván az idősebbik Szacsáról van szó… Aki összességében 1993-2009-ig volt a DVSC játékosa, és kirobbanthatatlan játékosa a bal oldalnak. Nekem volt szerencsém a „prime” Szatmárit játszani látni, és elképesztő volt, amit a 2000-es évek közepén művelt. Aki nem látta őt, annak javaslom megtekintésre a Hajduk elleni hazai meccs felvételét. Ezen a poszton egyébként dúskálunk még nagy nevekben, mindenképp megemlítendő Selymes Tibor neve, aki rövid ideig volt csak a Loki játékosa, ám annál nagyobb játékoskarrier állt mögötte, amikor itt játszott. Leandro de Almeida a BL csapat mindenese volt, de legszebb éveit balhátvédként töltötte a csapatban, mint ahogy Korhut Mihályról sem feledkezhetünk meg, amikor ezt a posztot taglaljuk.

Jobboldali középpályás

Véleményem szerint ez az egyik legkényesebb poszt. Mert bár itt játszott a DVSC történetének legtöbb NB I-es mérkőzéssel rendelkező legendája, Dombi Tibi, de szerintem ha őt kérdeznénk, még ő is beismerné, hogy voltak nála jobb focistái a Lokinak, talán még az ő posztján is. Nézzük sorba a neveket: Madar Csaba (őt az NS betette a saját álomcsapatába, de véleményem szerint hibásan a középpálya közepére), Böőr Zoltán, Czvitkovics Péter, Bódi Ádám.

Védekező középpályás

A két belső középpályás közül az egyiket mindenképp szeretném védekező felfogású játékosnak fenntartani, és akkor egyúttal itt jelölni Sándor Csabát, aki ha minden igaz 16 évig szolgálta a Lokit és a szereplési örökrangsor második helyén áll. De itt lehetne megemlíteni Menyhárt ErnőtVadicska ZsoltotKiss ZoltántHabi Ronaldot, illetve egy olyan játékost, aki napjainkban is a keretünk tagja: Varga József.

Támadó középpályás

Azt gondolom, hogy ha van olyan poszt, ahol nincs helye vitának, akkor az ez. Sándor Tamás vitathatatlanul a DVSC történetének legfontosabb, legeredményesebb játékosa, és talán a legnagyobb legendája is. Mai napig az ő nevéhez fűződik a legtöbb élvonalbeli találat, hiába nem volt klasszikus csatár, és úgy gondolom, hogy ezt még nagyon sokáig nem is fogja megdönteni senki. De azért pár nevet hadd említsek meg itt a tisztesség kedvéért: Selim Bouadla, Szakály Péter, Holman Dávid.

Baloldali középpályás

Dzsudzsák Balázs neve nagyon adja magát, de közel sem olyan egyértelmű: ő a karrierje csúcsát nem Debrecenben töltötte, bár kétségkívül óriási tehetségként robbant be, és pályafutása végén is sokat tett/tesz a csapatért, de személy szerint Halmosi Péter neve mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ő is a prime DVSC alapembere volt, és hihetetlen meccsei voltak a Lokiban. Aki nem látta, annak is a Split elleni meccsek újranézését javaslom. Szerintem ez az egyik legvitatottabb kérdés, Dzsudzsi vagy Halmosi?

Csatárok

Nem vitás, hogy a legnagyobb túlkínálat itt található… Egy teljes csapatot ki lehetne állítani a legjobb támadókból, de sajnos csak két nevet rakhatunk be. Nézzük is sorban. Lehet, hogy elfogult leszek, de részemről skandalumnak számít bármilyen Lokis álomcsapatból kihagyni Igor Bogdanovicsot. Nem volt a DVSC történetének legeredményesebb játékosa, nem játszott itt évtizedekig, de akik nem látták őt játszani higgyék el: nála jobb csatára soha nem volt a Lokinak, és talán soha nem is lesz. Persze volt neki egy csatártársa, akivel ketten rettegésben tartották az ekkori mezőnyt: Kerekes Zsombor. Az NS kettejük közül őt tette be, nehéz is lenne vitatkozni vele, hiszen több gólja volt a DVSC-ben, és több ideig is játszott itt. De Igorral szemben én elfogult vagyok. Aztán természetesen itt van Adamo Coulibaly, aki a klub góllövőlistájának második helyén áll, hiába „csak” négy szezont játszott itt (meg azt a kicsit a karrierje végén, amit inkább felejtsünk is el). Kétszeres NB I-es gólkirály, a BL csapat ásza, debreceni pályafutásának megkoronázása a Győr elleni kupadöntős teljesítménye volt. Mögötte csupán egy góllal lemaradva azon a bizonyos örökranglistán Nicolae Ilea, akit én sajnos nem láthattam játszani, de láttam videókat a góljairól, és ha nem lenne ennyi sztárunk csatárposzton, alighanem simán beférne. A bevezetőben már említettem Kerekes György nevét. Őt egyébként személyesen is ismerem. A 80-as évek Lokijában focizott, három év alatt 54 gólt rúgott (82 meccsen!). Ha nem esik ki a csapat akkor, illetve nincsenek a sérülései, akkor abban az időszakban a magyar futball egyik legnagyobb sztárjátékosa lett volna, minden debreceni játékosként. („Soha nem akartam elmenni, ha elsőosztályú marad a gárda 1983-ban, aligha távoztam volna.”). Komlóssy Imre az 50-es évek legendás támadója volt, 50 gólig jutott a Lokiban. Ibrahima Sidibére gyanítom sokkal többen emlékeznek, benne az a különleges, hogy két különböző sikerkorszaknak is meghatározó alakja volt, nem mellesleg 59 találatig jutott a DVSC-ben. Zilahi Zoltán, akiről vándortrófeát neveztek el. Annyi nevet lehetne még itt sorolni! Írjátok, akiket kihagytam!

Vezetőedző

Kell egy edző is az álomcsapathoz, itt pedig reálisan két név jöhet szóba: Garamvölgyi Lajos és Herczeg András. Előbbi a 90-es évek Lokijának legendás mestere volt, aki annak idején felhozta a nagyok közé a csapatot, és az első jelentős sikereket is vele értük el, nem véletlen emlékeznek mai napig jó szívvel rá a szurkolóink. Utóbbit pedig nem kell részletezni, több korszakban volt a Loki trénere, minden létező trófeát megnyert a csapattal, és bevitt minket a BL, valamint az EL csoportkörbe is. És igen, volt egy Kondás Elemér nevezetű vezetőedzője a DVSC-nek, de ne haragudjatok, szerintem őt sértés a másik kettőre nézve egy lapon emlegetni velük…


Tényleg ne haragudjon meg senki, ha van olyan név akit kihagytam (nem szántam napokat a kutakodásra, csak néhány órát), de úgy gondolom, hogy a reálisan szóba jöhetőket sikerült felsorolnom. Ettől függetlenül minden poszton hagytunk egy egyéb opciót, ahova szabadon lehet beírni nevet. Úgyhogy a döntés innentől a tiétek. Alább lesz a form, amit kitöltve leadhatjátok a szavazatokat. De javaslom, hogy előtte nézzetek szét a kommentszekcióban, és érveljetek a nevek mellett/ellen.

Hagyunk legalább egy hetet a szavazásra és a diskurzusra, aztán valamikor eredményt hirdetünk!


¹Aranycsapat alatt a 2004-2007 közötti DVSC-t szokás emlegetni, amely az első három bajnoki címet szerezte, zsinórban. Az a csapat volt talán minden idők legerősebb DVSC-je.