Új időknek új dalaival? Felvetődött ez a novemberi pofonhalmazban, amikor már itt-ott az új edző lehetősége röppent az éterbe, akkor a helyzet bizonytalansága okán Döme-szintű baklövés lett volna okoskodásba bocsátkozni. Az azóta eltelt idő tudásával és tapasztalatával felvértezve, illetve az újévvel összhangban a kérdéskör elemzendő, vagy pontosabban értelmezendő. Egy folyamat, amely jelenleg is aktívan zajlik, amelynek újonnan tapasztalt részei minden esetben visszamutatnak valamire, annak más értelmet, jelentőséget adva, valamint egy lehetséges jövőbeli pontra utalnak is egyben.
Nincs edzőkérdés. Nem is volt, akkor se gondoltam ezt, most se. Nem is ez a lényeg, mert nem ebben a mederben csordogál tovább a gondolatfolyam. A novemberi hónap halk szava – amelyet ne fújjanak el az erőteljes széllökések – hordozza magában azt az apró részletet, darabkát, amely szükséges, hogy a világítótorony fényárral terítse be a sötét tengereket. A színdarab közben halad előre folyamatosan – tart már másfél éve, főpróbával együtt egy nyúlfarknyival több -, minden egyes felvonás után más értelmet nyernek az addig látott események, de a homályt eloszlató lezárás nem látható, mert nem is tudjuk érkezésének idejét.
Amint az időben haladunk előre, egy-egy pont felvilágosító értelme segít az események összekapcsolásában. Az alapséma sikere az elemek teljesítményétől függ, nincs egyéb ötlet vagy kigondolás, csak ez az egy. Legyen éppen könnyedén gördülő vagy sárba fulladó, olyan makacsul áll az elképzelés, ahogyan a piramisok meredeznek az ég felé. A réginek az idejében volt meg a hatása, nem lehet a porondra lépni ugyanazzal a számmal – csak kivételes esetekben -, mert alkalmazkodik a kevés, de veszélyes, alapvetően a test egészében idegen közeg.
Ady Endre és a radikalizmus. Ha Bandi köztünk élő futballember lenne, akkor odaállna Elemér elé, és kérdezné: hol az új? Hol a holnap? Tavaly berobbantál – már-már üstökösként – a honi futball szürke életébe, elsöpörtél mindent és mindenkit, most meg? Megrekedtél. Valóban ez a tényállás? Nem állítható magabiztosan, a radikális változtatás nem jellemzi, viszont elkerülhetetlennek tűnik. Nem tartható fenn egy olyan állapot, elképzelés, amely a gondolat szintjén páratlanul működik, de a megvalósítás folyamán apróbb gyengeségek mutatkoznak benne, amelyeket mások előnyükre formálnak. A változás szükségszerű, amely legyen új és radikális.
Összegzés vagy lezárás helyett engedjétek meg, kedves Olvasók, hogy Behemót szavaival búcsúzzak, mivel ez fejezi ki legpontosabban a lelkiállapotomat a tavasz tekintetében: „A helyzet válságos, de korántsem reménytelen. Rendületlenül hiszek a végső győzelemben. Csak kellőképp elemezni kell a helyzetet.”
