LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Lesállás – Hol tartanak ma?

Egy évvel ezelőtt szokatlan kísérletre vállalkoztam és fogadatlan scoutnak állva olyan balhátvédeket és csatárokat kerestem, akik beleillettek a DVSC átigazolási politikájába. Lejáró szerződésük miatt ingyen érkezhettek volna, és mivel alacsonyabb osztályú klubokban játszottak, így egy elsőosztályú klub ajánlata kedvező lehetett volna számukra. Nézzük meg egy év távlatából, hogy egy egyszerű statisztikai elemzés milyen játékosokat sodort az utamba, és mi lett velük az azóta eltelt egy év alatt.

Ez egyfajta visszaellenőrzés is. Egyrészt az InStat és a Transfermarkt adatainak hasznosságára is fény derülhet, valamint az is bebizonyosodhat, mennyire könnyű “kibicként” halászni a zavarosban. Mert a nagyobb tehetségeket nyilván könnyű felismerni, megtalálni (ki ne vágyott volna például Hålandra vagy Orsicra a BL-csoportköröket látva), de azokat, akik nálunk válhatnak naggyá, már sokkal nehezebb, gondoljunk csak az elmúlt évek tucatnyi félresikerült igazolására.

Kezdjük a balhátvédekkel (a tavalyi cikket itt találod):

– A listám első szereplője az újpesti Burekovic volt, aki az Újpest alapembere azóta is. A hétvégén játszott mérkőzés alapján azonban már nem szívesen látnám a Lokiban, ahhoz túl nagyképű és sokat vergődő játékos benyomását keltette. Ettől függetlenül a megszerzésével nem lőttünk volna mellé, hozott volna egy elvárt, átlagos színvonalat.
Találat minősége: átlagos.

Damir Mehmedovicról, a jelenleg 22 éves játékosról a transfermarkt kevesebb adattal szolgál, mivel az osztrák másod- és harmadosztályú bajnokságban játszott az elmúlt időszakban. Ez alapján talán inkább azt mondhatnánk, hogy nem leltem őstehetségre személyében, a szlovén Tabor Sezana mégis leigazolta pár nappal korábban. Ha kezdőként nem is, cserejátékosként biztosan elfért volna a csapatban.
Találat minősége: kérdéses.

Oleksandr Kapliienko Ukrajnából a grúz bajnokságba került, ott alapember lett és végül a bajnokságot is megnyerte. A transfermarkt szerint lejáró szerződését még nem hosszabbította meg, kérdéses, hol folytatja. Az InStat számai alapján egyébként különösen nagy teherbírású, 80-90%-os passzpontossággal és 50-70%-os párharcnyerési mutatóval rendelkezik. A világot nem váltotta meg, Burekovichoz hasonlítanám leginkább.
Találat minősége: átlagos.

Christian Schilling volt a listám legidősebb játékosa 27 évével, akinek jól indult a karrierje, de aztán úgy tűnik az osztrák másodosztálynál 2015 óta képtelen előrébb lépni, ráadásul ősszel még egy komolyabb sérülést is összeszedett, miután egy másikból épp felgyógyult. Sérülékenysége miatt talán nem igazán jártunk volna jól vele.
Találat minősége: gyenge.

Yevhen Cheberko fiatal kora ellenére végül elérte, hogy az ukrán Luhanszk alapembere legyen, ahogy arra a statisztikái alapján már egy éve fel is hívtam a figyelmet. Csapatával közel jártak hozzá, hogy az EL-csoportkörbe jussanak, miután a Podgoricán és a CSKA Sofián átverekedték magukat, az utolsó körben viszont az Espanyol ellen nem fért bele az idegenbeli vereség (3-1, 2-2, összesítésben 5-3). Egy éve ingyen átigazolható volt, és talán már most arról beszélhetnénk, hogy az egész NB I legjobb balhátvédje. Így azonban leigazolása csak álom marad, a transfermarkton már 1 millió euró az értéke, pedig avaly még csak 250 ezret ért. Érzékeltetésképp: keretünk legértékesebb játékosa jelenleg Bódi Ádám és Varga Kevin 800 és 700 ezer euróval.
Találat minősége: extrém erős.

Mario Vojkovic a szlovén bajnokságban tavasszal alig néhány mérkőzésen szerepelt, onnan az osztrák második vonalba igazolt, ahol azonban csak minden második mérkőzésen játszott. Ha ezekből a klubokból nem tudott kiemelkedni, nem valószínű, hogy nálunk ez ment volna neki.
Találat minősége: gyenge.

Fabian Gmeiner a Hamburg második csapatából (a német harmadosztályból) a negyedosztályba került és bár ott alapember, nem valószínű, hogy erősítés lett volna számunkra.
Találat minősége: gyenge.

Silye Erik a Mezőkövesdben Vadnaival harcol a balhátvéd pozícióért, csapatával pedig a dobogóért. Az, hogy a Mezőkövesd idén váratlanul erős szezont fut az ő érdeme is, hiszen 17 mérkőzésből 12-szer pályára lépett, vele csupán kétszer kapott ki csapata. Nem véletlen, hogy júniusban “hazarendelte” a Ferencváros, a nyári alapozást velük végezte, a júliusi BL-selejtezőkön akár pályára is léphetett volna, hiszen a nevezettek között volt (azonban a kispadra nem ülhetett le). Augusztus elején került vissza Mezőkövesdre egy éves kölcsönszerződéssel, kivásárlási opcióval. Értéke folyamatosan emelkedik a transfermarkt szerint, fiatal kora miatt pedig ideális választás lett volna Ferenczi alternatívájának – a hazai viszonyok között viszont nem igazán reális a megszerzése.
Találat minősége: átlagos.

Összegzés: a játékosok összegyűjtésekor is éreztem tavaly, hogy talán a legnehezebb pozíciót választottam, amikor a balhátvédek piacán barangoltam. Nem véletlen, hogy a magyar csapatok és a magyar válogatott is elsősorban ezen a poszton kénytelen sokszor szükségmegoldásokat alkalmazni. De talán éppen ezért kellene pont erre odafigyelnünk. Hiszen lehet, hogy most úgy tűnik, Ferenczi megoldást nyújt, de mi lesz utána? A fent említett 8 labdarúgó közül négy leigazolása valószínűleg nem segített volna rajtunk, három csak egy átlagos szintet hozott volna, de legalább meg lenne oldva szükség esetén Ferenczi pótlása. Egy azonban országos szinten is hatalmas fogás lehetett volna, olyan, akivel Korhuthoz hasonlóan jó néhány évig letudhattuk volna a balhátvéd kérdését (vagy kaszálhatott volna a tulajdonosi kör a későbbi eladásából).

Jöjjenek a csatárok (a tavalyi cikket itt is érdemes átfutnod):

Lawrence Shankland a skót másodosztályban villantotta meg tudását. Nem is kellett több a szintén másodosztályú Dundee-nek, hogy nyáron lecsapjon rá, teljesen ingyen, miután lejárt a szerződése. A másodosztályban akkor 24 szerzett góllal a bajnokság gólkirálya is lett. S hogyan ment neki ősszel? Hát nem volt megállás, 19 bajnokin 22; 6 kupamérkőzésen 3 gólt szerzett, a Dundeeval pedig szinte már biztossá vált, hogy jövőre a skót élvonalban játszhat, hiszen 18 ponttal vezetik a másodosztályt. Kiváló teljesítményét pedig a skót válogatott is örömmel látta, meg is hívták az őszi EB-selejtező keretbe, sőt, az oroszok ellen (0-4) egy félidőt, San Marion ellen (6-0) pedig 90 percet kapott és gólt is szerzett, azonban Ciprus (2-1) és Kazahsztán (3-1) ellen már csak a padon ülhetett kisebb sérülése miatt. Leigazolása hazai szinten óriásit szólt volna, bár még csak fél millió euró az értéke, keretünk legértékesebb játékosa lehetett volna.
Találat minősége: extrém erős.

Daniel Hanslik a Wolfsburg tartalékcsapatából (német negyedosztály) egyértelműen kimagasodott teljesítményével, a tavaszt is végigjátszotta, összesen 29 mérkőzésen 19 találatig jutott. A harmadosztályba osztályozón keresztül vezethette volna útja, ahova azonban a Bayern München második csapata állta útjukat, és hiába nyerték meg az első mérkőzést 3-1-re, többek között az ő duplájával, a visszavágón pedig hiába vezettek a góljával, végül 4-1-re, összesítésben 5-4-re elbukták a párharcot. Ennek ellenére értéke megkétszereződött és már közel 400 ezer eurót ért, de rosszul választott új csapatot. A másodosztályban a Holstein Kiel csak egyetlen találkozón számított rá. Így akár ismét előttünk lett volna a lehetőség, hogy esélyt adjunk neki, de pár napja a harmadosztályba, a Hansa Rostockhoz igazolt. Kérdés, egy magyar elsőosztályból vajon kitűnt volna?
Találat minősége: átlagos.

Dimitrios Diamantopoulosról azt írtam, “leigazolása nem tűnne olyan hatalmas húzásnak, tipikus kukázás lenne” és nem cáfolt rám. Tavasszal hátsérülés miatt, ősszel pedig mellőzés miatt szinte egyáltalán nem lépett pályára, leigazolása óriási malőr lett volna.
Találat minősége: extrém gyenge.

Marko Roginic tavaly ilyenkor még a szlovén másodosztályban játszott, aztán elvitte a Bielsko-Biala, egy lengyel második ligás együttes, ahol egy esztendő alatt 30 tétmérkőzésen lépett pályára. Ősszel 20 találkozóján 8 gólnál és 2 gólpassznál jár. Ráadásul a bajnokság felénél a harmadik helyen állnak, három pontra az elsőtől, szinte biztosnak tűnik, hogy játszhatnak majd az elsőosztályba kerülésért, sőt, akár egyenes ágon is feljuthatnak. Nem kis előrelépés lenne neki, ha lengyel elsőosztályban játszana, akkor viszont adódik majd a kérdés: hozzánk nem fért volna be?
Találat minősége: átlagos.

Ali Sowe, te jó ég. Amikor a cikket írtam még csak 700 ezer euróra taksálta értéket a transfermarkt. Ez mára már 2,5 milliónál jár és a srác még mindig csak 25 esztendős. (A DVSC összértéke jelenleg 7,3 millió.) 2018 őszén 20 mérkőzésből csak 12-n szerepelt és 395 perce alatt csak 3 találatot szerzett, a szerződése lejártával pedig akár mi is bejelentkezhettünk volna érte. Nem tettük, a Chievo játékosaként kölcsönben a CSZKA Sofiánál maradt, ahol tavasszal a bolgár kupa negyeddöntőjében a Ludogoretset kiejtve jutottak elődöntőbe, ahol azonban két mérkőzésen hiába szerzett 3 gólt, 5-4-es összesítéssel kiestek (Hanslik, te vagy az?). A bajnokság alapszakaszának tavaszán a hátralévő 6 forduló mindegyikén kezdő volt, 6 gólt és 1 gólpasszt szerzett. A rájátszás 10 fordulójából 9-et végigjátszott, 2 góllal és 1 gólpasszal megörvendeztetve szurkolóit, és hiába csak egyszer kaptak ki, végül csupán az ezüstérmet szerezték meg, a Ludogorets mögött. Ősszel 18 mérkőzésen játszott, 8 gól és 1 gólpassz a mérlege. A 6 EL-selejtezőjén azonban egyszer sem talált be, érdekes, hogy a 3. fordulóban éppen a listán korábban szereplő csapattal, az ukrán Luhanszkkal találkoztak (és kaptak ki 2-1-es összevetésben). Nem kérdés, hogy nagy erősítés lett volna.
Találat minősége: erős.

Anthony Pilkington, az egykor az angol elsőosztályban is szereplő csatár már csak kiegészítő embere a másodosztályú Wigannak, ahol így is pályára lépett idén 20 találkozón, és 3 gólt szerzett. Nem feltétlenül lett volna erősítés, de a fő kérdés esetében leginkább az, bírja-e még a 90 perceket 31 évesen. 1 millió euróra taksált értéke már inkább csak a múltjának szól.
Találat minősége: gyenge.

Elvir Koljic a román elsőosztályú Craiova labdarúgója, aki talán legszívesebben elfelejtené a 2019-es esztendőt. Tavasszal 7 mérkőzésen 3 gólt szerzett, majd a rájátszásban izomsérülést szenvedett, ami miatt fél évet kellett kihagynia. Szeptember végén visszatért, és egyből gólt szerzett, hogy a következő mérkőzésen hátsérülése miatt ismét elhagyja a pályát. Azóta az újabb visszatérésén dolgozik. Ha nincsenek a sérülései, talán kimagaslott volna a román élvonalból (sérülései ellenére értéke 1,6 millió eurónál áll).
Találat minősége: kérdéses.

Horváth Zoltánt is megjelöltem a lehetséges nevek között, mert mindenképp szerettem volna magyar játékost is a listán tudni. Ha azt vesszük, hogy ellenünk mindkét tavaszi mérkőzésen betalált, a 18/19-es évben 30 mérkőzésén 9 találatig jutott, akkor érthető a jelenléte. Az NB II-ben a már Kondás Elemér által vezetett Győr színeiben viszont csak 4 gólig jutott 16 találkozón. Ráadásul azok után, ahogyan a DVSC szurkolóival viselkedett tavasszal, jobb, hogy szóba sem került a neve.
Találat minősége: gyenge.

Összegzés: Az itt felsorolt nyolc játékos közül két gyengébb és egy kérdéses játékos mellett öt olyan labdarúgó is van, aki szerintem egyértelmű erősítést jelentett volna. Persze azt soha nem tudhatjuk, hogy egy játékos adott csapatban, adott körülmények között mire képes. Gondoljunk csak Szuk Hjun-Dzsun-ra, aki még mindig két millió eurót ér, de nálunk fél év alatt csak egy gólig jutott. Vagy Zsóri Danira, aki hiába lett alapember és év gólja díjas nálunk, egy évvel a csodát követően a következő fél évet a másodosztályú Budaörsben kell töltenie. Vagy a másik oldalról Adamo Coulibalyra, aki a semmiből vált az NB I legjobb csatárává.

Nyáron ráadásul Garba és Adeniji leigazolása is remek döntés volt csatár posztra, kár, hogy olyan csúnyán befürödtünk Györgyivel és Bouolival, akiket láthatóan Herczeg András az első csapat közelébe sem akart engedni. Ezért fontos mindig azt is szem előtt tartani, hogy egy igazolás mennyiben szolgálja az adott csapat előrelépését. Célzottan, a játékstílust, csapatösszetételt is figyelembe véve lehet az igazolásokkal nem csak játékost szerzeni, hanem elsősorban csapatot építeni.

Zárszó

A cikk elején megfogalmazott kérdésekre is igyekszem választ adni. Jó kiindulási pontnak a statisztika? Egyértelműen igen. A számtalan szűrési opciónak hála csupán pár óra alatt összeállítottam a fenti 8-8 játékost tartalmazó listát. Hasznosságuk megkérdőjelezhetetlen. Hogy elég-e csupán ennyi egy játékos leigazolásához? Koránt sem, de ezt soha nem is állítottam. Látni kell a játékost munka közben, meg kell ismerni tudását és játékstílusát, valamint a pályán kívüli képességeit, hozzáállásáról nem is beszélve. Ehhez nem próbajátékra kell hívni, hanem kellenek a megfigyelők. Ha a komoly háttérrel rendelkező klubok alkalmaznak ilyen személyeket, szerintem nem az a luxus, hogy fizessünk 1-2 újabb alkalmazottat, hanem az, hogy inkább ezen is spóroljunk.

Tud-e egy magamfajta amatőr csupán a statisztikák böngészésével gyémántokra bukkanni? Shankland, Sowe és Cheberko miatt a válasz egyértelmű igen. Természetesen könnyen lehet, hogy nem tudtunk volna ezeknek a játékosoknak olyan ajánlatot adni, ami miatt egy európai szinten gyenge és ismeretlen bajnokságba igazoljanak, de mi van, ha mégis? És mi van, ha egy szakértő nem három, hanem tucatnyi ilyen csillagot talál? Ezért olyan nagyon fontos egy scout, aki érti a dolgát, tudja, hogy pontosan kit keres. És ezért lenne fontos, hogy ne garasoskodjunk. Hiszem, ha nem menedzserek beajánlása alapján döntünk arról, kit igazoljunk le, hanem mi keressük meg az értékeket, akkor megtérül a befektetés.

Bár nem európai foci, de idén Super Bowl döntőbe jutott kedvenc NFL-csapatom, a 49ers. Tavaly csupán négy győzelmük volt, 2013 óta legjobb esetben is csak középcsapatnak voltak nevezhetőek. Viszont 3 éve elindultak egy új koncepció útján és minden posztra komoly szakembert neveztek ki. Az átigazolási piacról, valamint a draftról nem a legértékesebb személyeket, hanem olyan játékosokat szereztek, akik beleillettek abba a koncepcióba, amit úgy hívnak, tudatos csapatépítés. Pár év alatt meg lett az eredménye. Ez a mi bajnokságunkban sem kivitelezhetetlen. De a sikerért mindig meg kell dolgozni.

Csibu