Sorsdöntő nyolc nap áll előttünk, amely során eldől fel tudunk-e kapaszkodni a dobogóra. A Szolnok helyzete kilátástalan, a Zalaegerszeg pedig jobbára csak bukdácsol, így a három túra közül a kaposvári kirándulás ígérkezik a leginkább döcögősnek. Úgy is mondhatnám, hogy ez a találkozó a mérleg nyelveként funkcionál. Amennyiben behúzzuk a három pontot, úgy a saját kezünkbe kerül a sorsunk. De egy esetleges vereség meg épphogy megpecsételheti azt. Nullázni tehát semmiképpen nem szabad.
A statisztika mindenesetre mellettünk szól. Egyetlen vereségünket a Rákóczitól még 1987-ben szenvedtük el, akkor 1-0 arányban bizonyultak jobbnak. Azóta 16 összecsapáson 3 döntetlen mellett 13 alkalommal diadalmaskodtunk. Ergo mondhatjuk, hogy a kellemes ellenfeleink közé tartozik a Kaposvár. S bizony ezúttal sem könyörülhetünk a Sisa-tanítványokon, mert elúszik a nemzetközi szereplés, valamint vele együtt – a dolog anyagias oldalát megragadva – a beígért prémium is. Mégiscsak a számok nyelvén érti meg egymást az ember. Nem kívánok túlzottan matekozni, de a hátralévő fordulókban tíz pont összekaparása már elég lehet az üdvösséghez. Egyéb esetben elkerülhetetlenül a mázlifaktorra is kőkeményen szükségünk lesz.
Mostanság lépten-nyomon belebotlani abba, az egyébként jogos siránkozásba, hogy a honi ligából jobbára kivesztek az egyéniségek. Ez a válságjelenség hatványozottan érvényes a hazai alakulatra. Feladná a leckét, ha Oláh Lóránton kívül említeni kéne még egy meghatározó játékost a kaposvári együttesből. A somogyiak helyezése a csapatszellem diadala. Sisa mester önbizalmat csepegtetett a játékosaiba. Illetve elhitette velük, hogy ha felszántják a gyepet, tudnak egymásért küzdeni, fegyelmezettek és betartják a taktikát, akkor bárkit legyőzhetnek a jelenlegi mezőnyből. Persze egy ilyen recept szerint összerakott csapat óhatatlanul rapszodikus teljesítményt fog nyújtani. Az más kérdés, hogy idén tulajdonképpen melyik gárda az, amelyik nem hullámzó? A legutóbbi fordulóban például csak díszvendégek voltak a Bozsik-stadionban. A kispesti Kemenes Szabolcs néhány Metallica-számot is eljátszhatott volna gitárján a kapuban, hiszen annak környékén a madár sem járt. Hazai pályán pedig veretesek, ennek ellenére csupán a 6. legtöbb pontot gyűjtötték odahaza. A védelem tengelyében Grúz és Zsók többnyire stabil és sallangmentes elhárító tevékenységet hoz. Ami nem csoda, mivel Grúz játszott Pintér Attila keze alatt is. A védelem előtt Máté és Hegedűs gürizik rendületlenül, hogy a lefülelt labdákból gyors akciókat vezessenek a széleken. A támadójáték arra az egyszerű sémára épül, hogy minél több minőségi labdával kell ellátni a sokat mozgó – számunkra pláne nem ismeretlen – Oláh Lórit. Aki a házi gólfelelős, s Alves mögött a második helyet foglalja el a mesterlövészek listáján. Perics, ha jó napot fog ki képes fantáziadúsan mozgatni a társaságot. A kaposvári vezetők pedig azzal kedveskednek a kilátogató családosoknak, hogy két szektorban, egy jegy áráért az egész família közelről szemlélheti majd a találkozó minden rezdülését.
A mi házunk táján mindenkit az tartott lázban az elmúlt napokban, hogy a Sportdöntőbíróság felmentette Mészárost. Ettől függetlenül a védő nem tart a csapattal, hiszen az égető meccshiány nem teszi lehetővé az azonnali bedobását a mélyvízbe. Továbbá már-már megszokott módon a maródiak listája is tetemes. Varga, Kabát, Komlósi, Bernáth, Czvitkovics és Farkas egyaránt valamilyen nyavalya okán kényszerül pihenőre. A múlt fordulóban óriásit bakizó Mijadinoszki helyett ismét bekerülhet a kezdőbe a Kondás által amúgyis favorizált Szűcs. Czvitkovics távollétében újfent felmerül a kérdés, hogy kire bízza a mester a karmesteri pálcát. Szakály ugyanis az Üllői úton nem szervezte kifogástalanul a játékunkat, így talán érdemes elgondolkodni azon, hogy a jó formában lévő Bódi kerüljön a pálya közepére. Bár a gyakori helycsere ígyis-úgyis borítékolható köztük. A másik nyitott tárgykör a taktikai hadrend, mert az jól látszik, hogy trénerünk mindig aktuális ellenfelünkhöz igazítja a felállást. Elképzelhetőnek tartok egy 4-1-4-1 és egy 4-4-2-es szisztéma közti átmenetet, amelyben Ramosra hárul Oláh korai leradírozásának feladata. Kulcsfontosságú tényező lehet a helyzetkihasználás, illetve a rivális térfelén eladott labdák száma. Ám ami a leginkább húsbavágó, hogy megmaradjon az elmúlt meccseken látott hozzáállás és küzdőszellem.
Párharc
Oláh Lóránt – Luis Ramos
Minden bizonnyal nem emberfogással kívánjuk majd őrizni a kaposvári támadót. A hondurasi szűrő viszont sokat tehet azért, hogy már a kibontakozás folyamatában porszem kerüljön a hazaiak gépezetébe. Oláh gyakran fog visszalépni labdákért, s ezeknél a szituációknál kullancsként kell tapadnia rá játékosunknak, hogy lélegzetvételnyi ideje se maradjon, valamint távol tartsuk a kaputól. Ramostól láttuk már, hogy fogcsikorgatva képes alacsony fault mennyiséggel dolgozni. Erre ezúttal is kifizetődő volna nagy hangsúlyt fektetnie.
