Vasárnap pályára lépünk a fővárosi lila-fehérek ellen Újpesten. Ez sosem jelent jót. Nincs esélyesebb és esélytelenebb, nekünk minden alkalommal egy hihetetlenül nehéz mérkőzés a mostani. Hiába a bajnoki veretlenség, a magabiztos játék a meccsek nagy részén, a Megyeri úton van valami, ami meggátolja a győzelmet. Talán a stadion színe teszi, vagy csak egész egyszerűen átok?
Legyen bármi is az oka annak, hogy már 2003. áprilisa óta nem sikerült nyernünk a negyedik kerületben, most itt a remek alkalom. Nem szabad lenézni őket, a játékosok képességeinek alapján nem ott kellene állniuk, ahol éppen vannak. Összpontosítanunk és koncentrálnunk kell, így véget vethetünk a rossz szériának.
Megkértük az újpesti blog kitűnő szerkesztőjét, Iron11 kollégát, hogy néhány szóban jellemezze a Megyeri úti csapatot: „Az Újpest jelenleg teljesen kiszámíthatatlan, olyan, mint a kis csapatok a Premier League-ben, sosem tudod mire számíts! Már a kezdőcsapatnál nehéz két egyformát találni, nem csoda, hogy akadozik a játék, bár némi fejlődés érezhető. Ha Remili és Simon jó napot fognak ki, akkor elég veszélyes szélső játék alakulhat ki, Kabát pedig jó százalékban értékesíti a helyzeteit. Ami érdekes, hogy középen hiába van több játékos, mégis nagyon sebezhető ott a csapat.” Ehhez sok okosságot nem lehet hozzárakni, egy reális képet kaptunk a fővárosiakról, akik valóban rapszodikus teljesítményt nyújtanak. Gyatra, valamint egyéni hibák tömkelegét bemutató játékkal kikapnak Pakson, majd megverik a Kaposvárt könnyedén, aztán Diósgyőrben jól és masszívan játszva a pontszerzés sem sikerül. Ebből sokat leszűrni nem lehet, a kupameccsen a védekezésben sok hibát vétettek, viszont a kontráik nagyon veszélyesek, Simonra és Remilire figyelni kell, mert ha beadják, akkor Kabát vagy Rajczi bevágja.
Van javítanivalónk, de nem szabad, hogy ez görcsösséget okozzon. Nyugodtan, könnyedén kell futballoznunk, viszont az Újpest támadásépítését már a térfelükön meg kell akadályoznunk. Ha a Vidi védelmét Selim és Adamo meg tudta zavarni, akkor a sok hiányzó miatt kevert újpesti védelmet is nehéz helyzetbe lehet hozni. Ősszel megvertük a lila-fehéreket, habár kaptunk két gólt. Érdekes, hogy a Vasas, a Pápa és a Zalaegerszeg is megtette ugyanezt a Nagyerdőn. Nem kell mondanunk, hogy mi a közös a négy csapatban. Viszont az utóbbi három ellen idegenben nem kellett Novakovicnak a háta mögé nyúlnia, és csak a Vasas úszta meg a vereséget. A felállásunk egyik lehetséges változata a fenti, habár elképzelhető, hogy Nikolic majd balról indul és nem Coulibaly éktársa lesz. A Ligakupa és a DEAC meccséből levonhatunk egy-két következtetést a kezdőre, de nagy meglepetés nem várható.
Hiába mumusunk az Újpest, nyernünk kell. Az idei szezonban már megtörtünk egy átkot, ez erőt adhat. Nem szabad fejjel a falnak menni, de egy egészséges letámadással fölénybe kerülhetünk, aminek egyenes következménye a gól. A legnagyobb ellenfelünk azonban Balajcza, de ősszel őt is háromszor mattoltuk. Teljes koncentrációt igényel a meccs, ha az elején sikerül gólt szerezni, akkor nem szabad visszavenni, be kell vinni egy újabb ütést. Most nem a játék a lényeg, hanem az eredmény.
Hajrá Loki!
Az őszi meccs összefoglalója
(A kép forrása: dvsc.hu)
