LOKOMOTIVBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Nem állt még össze minden

Négy fordulón vagyunk túl az NB II-ben, és a várakozásoknak megfelelően indítottuk a startot, a siófoki megingást leszámítva eddig nincs különösebb probléma sem a játékunkkal, sem pedig az eredményekkel. Mégis, mintha még mindig a keresgélés és a tesztelés időszakában lennénk. Nem állt még össze sem a taktika, sem a standard alapcsapat Kondás Elemér fejében. Legalábbis az eddig látottak alapján.

Állandó kezdőcsapat? Ugyan…

Négy meccs, négy különböző kezdőcsapat. Ez önmagában még annyira nem is meglepő, hiszen egy erőltetett menet után alig volt pihenőideje a csapatnak, ráadásul az alapozás is kemény lehetett, és a meccsek is most az elején elég sűrűn jönnek, így érthető, hogy ha rotál a vezetőedző. Ami mégis furcsa, hogy általában nem 1-2 változtatásról beszélünk, hanem meccsről meccsre 4-5-ről. Kondás tehát alaposan forgatja a csapatot, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a négy bajnokin mindössze két játékos, a kapus Zöldesi, valamint a csapatkapitány Bódi voltak azok, akik egyaránt a kezdőben kaptak szerepet. Mindenki más tehát legalább egyszer már kezdett a kispadon. Nézzük csak meg az eddigi négy kezdőcsapatot, és utána még rátérek majd a hadrendre is.

Budaörs: Zöldesi – Poór, Szatmári, Pávkovics – Kundrák, Bódi, Bényei Á., Ferenczi – Varga K., Tischler, Sós B.

DEAC: Zöldesi – Kusnyír, Szatmári, Kinyik, Korhut – Pintér Á., Varga J. Bódi, Varga K.Sós B., Bárány

Siófok: Zöldesi – Poór, Pávkovics, Kinyik, KorhutPintér Á., Varga J., Bódi, Varga K. – Szécsi, Tischler

Szolnok: ZöldesiKinyik, Szatmári, PávkovicsBódi, Varga J., Bényei Á., Ferenczi – Bárány, Tischler, Sós B.

Vastagon jelöltem azokat a játékosokat, akik az előző mérkőzésen is kezdők voltak. Kapusposzton nem tudtunk variálni Kosicky sérülése miatt, a mezőnyjátékosok sora viszont már érdekes. A DEAC ellen 4, a Siófok ellen 6, a Szolnok ellen pedig 5 mezőnyjátékos maradt a kezdőben az előző mérkőzéshez képest. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 5 új játékos kap helyet a kezdőben minden bajnokin az előző mérkőzéshez képest, tehát a csapat fele. Mondhatnánk, hogy ez sok, de látni, kell, hogy bő keretünk van és megtehetjük azt, hogy forgatjuk a csapatot. Ez az, ami tavaly hiányzott a véghajrá során, amikor rendre ugyanazt a 12-13 játékost volt kénytelen játszatni Kondás, dacára annak, hogy 3-4 naponta meccseltünk. Csodálkozunk, hogy a végére kifingott a csapat? Ettől függetlenül hosszú távon talán nem egészséges mindig ennyit változtatni a kezdőn, de szerintem szeptember végére összeállhat majd az az alapcsapat, amin csak sérülés vagy pihentetés esetén kell majd komolyan változtatni. De ettől még nem gond, ha 2-3 új játékost mindig látunk a kezdőben az előző héthez képest. Tőzsér egyébként korábban azt nyilatkozta, hogy még 3 játékost szeretne szerződtetni, Kondás konkrétan csatárt és irányítót szeretne még. Nagy kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e jelenleg további játékosokra (a legfrissebb név érdekes módon egy kapus, Gróf, Balogh viszont már biztosan nem tér vissza), bár nem kizárt, hogy szeretnénk még az egyetemi csapatnak néhány játékost kölcsönadni, ebben az esetben elférne még valóban egy-két új név. De csak akkor, ha valóban minőségi erősítést jelent.

Taktikai repertoár?

Említettem a hadrendet. Az is látszik, hogy az optimális taktika sem feltétlen van még kitalálva, hiszen az is minden mérkőzésen más volt. A két hazai találkozón háromvédős rendszerben kezdtünk, ami leginkább egy 3-4-3-as hadrend volt, ami védekezés során könnyen át tud alakulni 4-4-2-vé is. Erről beszéltem a legutóbbi Semleges Térfél adásban is, alighanem azért játszunk hazai pályán három védővel, mert a betömörülő ellenfelek ellen elegendő a három belső védőt hátul hagyni (sőt, támadásépítés során láthatjuk, hogy az egyik szélen helyezkedő belső védő is fellép a támadásokhoz, lásd a Szolnok ellen Kinyik gólpasszát az első gól előtt). Labdavesztésnél ez a három ember kellő biztonságot jelenthet, ráadásul a szélsők visszazárásával is egyszerűbben tudunk újra labdát szerezni. Idegenben viszont maradt a jól bevált 4-4-2, ami főleg a Siófok ellen nem működött látványosan (a DEAC elleni meccs meg gyakorlatilag hazainak volt tekinthető, ráadásul az ellenfél nem tanúsított nagy ellenállást sem). Hogy mi az optimális hadrend, és mit látunk majd leggyakrabban a szezon során, azt én magam sem tudom. Az biztos, hogy Korhut érkezésével a bal oldalunkon két olyan szélső védő áll rendelkezésre, aki a támadásokat is jól tudja támogatni, a túloldal viszont egyelőre nagy talány, Bényei és Kusnyír egyelőre parkolópályán van, Lakatost még nem láttuk, Kundrák pedig megsérült az első mérkőzésen. Így ott egyelőre kísérletezés szempontjából láttuk már Poórt (nem igazán vált be), Sóst (nem erőssége a védekezés) és Bódit is (talán itt játszott a legjobban, pont a legutóbbi meccsen).

És mi a helyzet a fiatalokkal?

Nagy kérdés volt a szezon előtt, hogy melyik 20 éven aluli játékos tölti majd a legtöbb időt a pályán (ugyebár egynek kötelező a pályán lennie mind a 90 perc során). Az eddig látottak alapján Bényei Ágoston és Pintér Ádám tűnik úgy, hogy a legfoglalkoztatottabb játékosok lesznek ebből a szempontból. Pintér mind a négy meccsen játszott, kétszer kezdőként, míg Bényeit háromszor láttuk, kezdőként szintén kétszer (Siófokon pedig betegség miatt hiányzott). Ezzel szemben a másik két fiatal, Lakatos és Baráth még lehetőséget sem kaptak, előbbi a kispadon is csak egyszer szerepelt, utóbbi még a meccskeretben sem volt. Baráth egyébként ha minden igaz sérüléssel bajlódott, ezért nem játszott a felkészülési mérkőzéseken sem, viszont a legutóbbi NB III-as bajnokin már pályára lépett csereként, sőt, gólt is szerzett. Lakatos szintén játszott a tartalékcsapat legutóbbi két mérkőzésén, míg az első keret tagjai közül Bényei B., Bévárdi, Kusnyír és Kundrák neve is felbukkant már a DVSC II egy-egy bajnoki mérkőzésén.

A négy fiatalunk közül egyébként éppen Bényei Ágoston volt az, akiről a legkevesebbet tudtuk (egyben ő a legfiatalabb), mégis ő az, aki nemcsak a négyőjük közül, de a komplett felnőtt keret tagjai közül a legkellemesebb meglepetés eddig. Amikor kezdőként lépett pályára, egyaránt a mezőny egyik legjobbja volt (a Budaörs és a Szolnok ellen is őt választottátok meg a meccs legjobbjának), a játéka pedig nagyban hasonlít Nagy Ádáméra. A két játékos fizikuma, mozgása és technikai tudása is hasonló. Nem lenne rossz, ha Ágoston is be tudna futni egy hasonló karriert, mint az egykori fradista középpályás. Nagy potenciált látok benne, és simán el tudom képzelni, hogy őt hosszabb távra is be tudjuk építeni, azaz jövőre akár az NB I-ben is alapember lehet. Addigra már 18 évesen, egyévnyi felnőtt csapatban szerzett rutinnal. Nem hangzik rosszul.

borítókép // dvsc.hu