Szombat este fél nyolctól Székesfehérváron vendégszerepel a Loki. Nézzük meg, mire számíthatunk, miben bízhatunk, és milyen célokat tűzhetünk ki magunk elé egy ilyen egyenlőtlennek tűnő összecsapás előtt. Videoton vs. DVSC beharangozó.
A két csapat között túl sok hasonlóságot nem lehet találni, a transfermarkt szerint 21 milliót érő Vidi magyar szinten elképesztően jó erőkből áll, elég csak arra gondolni, hogy tizenöt (15!) olyan játékosuk van, aki egyenként többet ér, mint a mi keretünk legjobb (!) játékosa, Dzsudzsák Balázs vagy Ugrai Roland (500-500 ezer euro). A játékosokat posztonként megnézve egyértelmű a Vidi fölénye, és papírforma szerint könnyű, sokgólos győzelmet kellene aratniuk felettünk. Ezt erősíti, hogy sajnos nem nyerni járunk Fehérvárra, az elmúlt 10 idegenbeli összecsapásból kilencet elvesztettünk, és csupán egyszer szereztünk 1 pontot.
A szerencsénk, és egyben egyik reményünk az lehet, hogy a foci még mindig csapatjáték, abban pedig a Vidi idén nem igazán brillírozik. Hiába a sok sztár, hiába Szabics Imre személye, a jobbnál jobb igazolások, köztük az ősz embere, a 12 meccsen 9 gólig jutó Kodro, a játékuk messze van attól, amit csapatjátéknak lehet nevezni. A legutóbbi hat tétmérkőzésük egyike sem volt valami dicsőséges, a Fradi elleni 3-0 után a Gyirmót ellen otthon csak éppen nyertek 3-2-re, aztán kikaptak a Kisvárdától (2-1), és bár megverték az MTK-t (2-0), majd a Mezőkövesdet (1-0), itt is legfeljebb a – papírforma – végeredménynek örülhettek. A téli szünetet követően pedig kikaptak a Felcsúttól, pedig a dobogó szempontjából ez számukra kulcsmérkőzés volt. Eddig 23 gólt szereztek, amivel csak az MTK, Gyirmót, Mezőkövesd hármast múlják felül, három gólig csupán kétszer jutottak (ZTE és Gyirmót). A védelmük azonban a negyedik legkevesebb gólt kapta (19), ami annak ellenére bravúrosnak tűnik, hogy a hátsó alakzatuk az elmúlt mérkőzéseik összefoglalóját megnézve könnyedén felbontható és megzavarható. A kontrákkal, szélről magasan vagy laposan bepasszolt labdákkal, szögletekkel lehet keresnivalónk ellenük.
De mi a helyzet a DVSC-vel? Nem véletlen, hogy a Vidinek az elmúlt hat meccséről beszéltem eddig, hiszen nálunk Carrillo is ennyiszer vezényelhette a csapatot a pálya széléről. Az Újpest elleni 1-3-mal nyitott, ami rendkívül fájó volt, talán az egész év leggyengébb játékát produkáltuk, utána azonban sokkal stabilabbá váltunk hátul, és 1 gólon tartottuk az idén gólszámot tekintve eszméletlen Paksot (45 találat, meccsenként 2,5); aztán kaptunk kettőt a Zalaegerszegtől, hogy az azt követő 3 meccsen lehúzzuk a rolót a Fradi, Gyirmót és Kisvárda ellen. Hat találkozón hat pont a mérlegünk, ami egyáltalán nem rossz, ismerve helyzetünket és lehetőségeinket. Legutóbb a Kisvárda ellen hősiesen védekezve lett meg az egy pont, amit nagy mértékben a kisvárdaiak könnyelműsködésének és Hrabina parádés védéseinek is köszönhettünk. Mert a csapatjáték sajnos a mi játékunkból is hiányzott. Legalábbis hetven percig. Ott azonban sikerült olyan átalakítást és cseréket bedobni, akik miatt mégis láttunk középpályás játékot, passzokat, elképzelést. David Babunski az eddigi legjobb játékát produkálta, Szécsi veszélyesebb lett azáltal, hogy kikerült jobb szélre, Bévárdi érkezésével az addig statikus védelem is fel-fel tudott lépni egy-egy támadáshoz, Bódi Ádám gyakran üresbe tudta játszani magát és így friss igazolásunkat, Dorian Babunskit is sokkal több labdával tudtuk ellátni, aki igyekezett is kamatoztatni tehetségét.
Valami hasonló forgatókönyvben bízom a Vidi ellen is. Az első félidőt lehozni kapott gól nélkül (vagy legfeljebb egy kapott góllal) egy nagyon stabil középpályával és védelemmel, majd a második félidőben kreatív játékosokat bedobva igyekezni borsot törni a Videoton védelem orra alá, elsősorban a szélsőink segítségével. Ez lehet a kulcsa annak, hogy megszerezzük a csodával határosnak tűnő pontocskát – és ezzel talán Szabics Imre Videotonban betöltött gyászos szereplésére is pontot tegyünk.
A ‘b’ verzió, hogy ha nem is edzőmeccsként fogjuk fel, de nem adunk bele 100%-ot, inkább a csapategység összekovácsolására koncentrálunk, bizonyos elemekkel, játékosokkal kísérletezünk, annak érdekében, hogy a ránk váró következő, a Vidi elleninél sokkal fajsúlyosabb mérkőzéseken pontokra legyünk képesek. Hiszen az ezt követő hét találkozóból hatot a kiesőzónától legfeljebb 7 pontra lévő együttesek ellen vívjuk majd (Mezőkövesd, MTK, Honvéd, Újpest, Paks, ZTE). Én meg tudnék barátkozni ezzel a gondolattal is, még ha továbbra is él bennem a tűz, hogy minden meccsen hajtani és menni a győzelemért.
Mindezeket szem előtt tartva, ha mindenki egészséges az előző heti névsorból, az alábbi kezdő tizenegynek szavaznék bizalmat: Hrabina védene, megérdemli a bizalmat. A védelem jobb oldalát Bévárdira bíznám. A két középhátvéd szerepkört továbbra is a Deslandes – Pávkovics duónak adnám, előbbi remélem felépült előző heti komikusra sikerült lecserélése után, és bízom benne, hogy gyakoroltatták vele a kapásból történő felszabadítást is. Bal oldalra Poórt tenném, kivéve, ha Ferenczi, vagy Korhut felépült, ez esetben utóbbiak közül választanék. A védelem közepén három középpályással állnék fel, a Baráth – David Babunski – Dzsudzsák trióval, a támadásokért és a gyors kontrák reményében bízva pedig az Ugrai – Dorian Babunski – Szécsi hármasnak szavaznék bizalmat. Így cserejátékosként Charleston, Varga, Bódi, Bényei Ágoston, Soltész és Tischler is bevethető maradna, tehát minden posztra lenne kit behozni.
Hangolódjunk addig is ezzel a két különleges győzelemmel:
Kíváncsian várom, végül mely játékosoknak és milyen taktikának szavaz bizalmat vezetőedzőnk. Jó szurkolást, hajrá, Loki!
Csibu
