LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Rettegés vagy nyugalom?

A vártnál sokkal jobb tavaszi szezonkezdet után már az a tétje a Mezőkövesd elleni bajnokinak, hogy egy esetleges győzelemmel tetemes előnyre tehetünk szert a kiesőkkel szemben. Tény és való, hogy nagyon jónak hangzik 20 forduló után 7 pontra lenni a kieső helyektől (feltételezve, hogy az MTK nem győz Felcsúton). Ez még persze semmire nem garancia, de sokkal jobb hétről hétre nyugalomban készülni, mint a vonal közelében azon imádkozni, hogy a riválisok ne nyerjenek. Pláne, hogy vereség esetén ismét “lőtávolon” belülre kerülnénk, és látjuk, hogy az Újpest is elkezdett igazolni, nem is rosszul. Itt az ideje tehát végre kézbe venni a sorsunkat, és élni ezzel a lehetőséggel!

A Mezőkövesd velünk ellentétben nem kezdett jól, de ez magyarázható némiképp az őket ért Covid-hullámmal, amiből nálunk sokkal rosszabbul jöttek ki Supkáék. A vezetőedző elmondása szerint volt olyan edzésük a január folyamán, amikor csak néhány egészséges játékosnak tudott foglalkozást tartani. Így aztán nem is annyira meglepő, hogy az MTK-Felcsút kettős ellen csak egy pontot szereztek. Van még tehát vélhetően lemaradásuk fizikálisan, ráadásul az sem hátrány, hogy Cseri kisárgázta magát a múlt héten. Leírni persze ettől még nem kell őket, már csak azért sem, mert a Kövesd kisebbfajta mumusunknak számít az NB I-ben. Talán meglepő lehet, de az örökmérleg feléjük billen, ami azért a maga módján talán szégyenletes is. Ráadásul a hét, Debrecenben megrendezett bajnokiból csak kettőt tudtunk eddig megnyerni. Az utóbbi négy összecsapásból pedig hármat be is húztak Tállaiék, legutóbb éppen ősszel, Supka Attila első mérkőzésén. Akkor Drazic egy hajrában szerzett találattal döntötte el a mérkőzést.

Ami minket illet, a Kisvárda elleni nyitány eredményt tekintve rendben volt, a mutatott játékkal viszont nem lehettünk elégedettek, nem néztünk ki jól, és szerencsénk is volt. Fehérváron sem mondhatjuk, hogy ne lett volna pici mázlink, de ott már sokkal jobban néztünk ki. Volt viszont egy közös pont a két mérkőzésben: a meccs utolsó harmadában, jellemzően Carrillo cseréi után mindkét esetben drasztikusan feljavult a játékunk. Egyértelmű, hogy minket is szarul érintett a januári járvány-hullám, emiatt több kulcsemberünk sem 90 perces még, így az is egy kényszerhúzás volt a részünkről, hogy az előző két meccset klasszikus szélső védők nélkül kezdtük. Viszont mindkét esetben jelentősen feljavultunk azok után, hogy érkeztek arra a posztra friss emberek, akik a támadásokat is tudják segíteni. De emellett még egy észrevételem lenne, a két Babunski játéka nagyon sokat ad hozzá a támadójátékunkhoz. Amellett, hogy jól megértik egymást, teljesen más skillekben erősek, mint akik mondjuk ősszel játszottak helyettük. Nekem például kifejezetten szimpatikus a Baráth-Babunski páros a középpályán, még ha egyikük sem a klasszikus labdaszerző játékos. Ők ketten már az ősz végén is összeálltak, s fura mód akkor is jöttek a jobb eredmények (Fradi és Gyirmót meccs).

A múlt heti kezdőhöz képest nem várok nagy változásokat Carrillotól, legfeljebb olyan tekintetben húzhat “váratlant”, hogy klasszikus szélső védőkkel kezdünk. Ha nem mindenáron a stabil védekezés a cél (ami szerintem Carrillonál alap lesz a tavasszal, szóval lehet már meg is dőlt a felvetésem), akkor nem biztos hogy érdemes lenne most is elpazarolni egy órát a meccsből Charlestonnal és Poórral a széleken. Lehet, hogy amolyan köztes megoldás születik majd, és csak az egyik szélen látunk majd változtatást. Baranyai vs Poór, Ferenczi vs Charleston? Döntse el mindenki, hogy melyik csere lenne jobb, én az utóbbira szavaznék. Mindenesetre örömteli, hogy végre van merítési lehetőségünk a kispadról is, és nem az a szitu mint ősszel sokszor, hogy éppen ki tudunk állítani 11 valamirevaló játékost, a cserékhez meg érdemben nincs értelme nyúlni. Ja és részemről természetesen Hrabina továbbra is élvezi a bizalmat, indokolatlan lenne két ilyen meccs után váltani a kapuban.

Kellemes szombat délutáni kikapcsolódásként nem is lehetne jobb választás egy Loki – Mezőkövesd keleti rangadónak csúfolt meccstől. Végre most nem egy mumus játékvezetőt kaptunk, nekem legalábbis kevésbé vannak rossz emlékeim Bognár Tamásról. Remélem nyerünk, hajrá!