Véget ért a rövid, alig 2,5 hetes pihenő, a héten pedig már meg is kezdte a felkészülést a csapat a következő szezonra, azon belül is a július eleji Európa Liga selejtezőre. Az első két napban felméréseket végeztek a játékosok, az első edzést pedig ma tartja a szakmai stáb. Idő közben történt egy s más, körvonalazódik a felkészülés programja, illetve lassan elkezdődhetnek az új igazolások bejelentései. Ezen témaköröket járjuk most át röviden.
Kezdjük a keretet érintő változásokkal. A bajnokság befejeztét követően szép sorban elköszöntünk a peremembernek számító légiósoktól, így sorban Jovanovics, Cikos, Avdijaj és Tabakovic távozását jelentette be a klub. Jova már 34 éves, idén nem volt meghatározó tagja a csapatnak, a posztján igazából meg is vagyunk, így nem volt meglepetés, hogy nem hosszabbítottunk vele. Elmondása szerint még két évet érez magában magas szinten és szeretne játszani, így mindkét félnek ez volt a megfelelő döntés. Cikosról már sokat beszéltünk, igazából ő csatlakozott a Bouadla-Mihelic-Nikolic féle vonalhoz, kegyvesztetté vált légiós lett ilyen-olyan okokból, de első sorban nem a teljesítménye (és nem is a gyűrűs sztori!) miatt. Avdijajt nem vásároltuk ki a Grasshopperstől, sajnos nem is szolgált rá a teljesítményével, így az ő távozása is a levegőben lógott már április óta.
Tabakovic esete azonban a legérdekesebb, hiszen ő kettővel ezelőtti szezon házi gólkirálya volt 12 találattal, de a teljes idei évet kihagyta tavaly nyári sérülése miatt. Március középen még úgy nyilatkozott nekünk, hogy készen áll a visszatérésre a csapatba. Később kapott is egy félidőt a kis Lokiban, majd onnantól kezdve sehol nem játszott. Az edzéseken részt vett, erről több fotó és videós anyag is tanúskodott, még az utolsó bajnoki előtti héten is a csapattal készült. A klub álláspontja szerint nem végezte megfelelően a rehabilitációs munkáját, erőnlétileg gyakorlatilag nullán van. Még ha ez így is van, azt gondolom, hogy egy olyan szezonnal, mint amit két éve produkált, érdemelt volna még egy esélyt. Hasonló feltételekkel kaphatott volna kontraktust, mint ahogy azzal a Calventével is leszerződtünk tavaly nyáron, akiről szintén tudtuk, hogy évek óta nincs játékban, és fizikálisan finoman szólva sem volt rendben. Ha télig nem láttunk volna javulást, akkor elválhattak volna a felek útjai, de ezen már kár rágódnunk, a klub nem marasztalta őt. Gyorsan talált azonban magának csapatot, hiszen a DVTK éppen tegnap jelentette be a szerződtetését. Ha Diósgyőrben fel tudják őt építeni, akkor egy nagyon jó játékost szereztek maguknak, ha nem, akkor az igazolja majd a klub jó döntését az elengedésével kapcsolatban.
Ami az esetleges érkezőket illeti, nos erről kevés hír van. Úgy tudni, hogy két próbajátékos szerepel a csapatnál, mindketten külföldiek, az egyikük középpályás, a másik támadó. A klub nem kommunikált erről egyelőre, várjuk, hogy felfedjék a kilétüket. Szima Gábor az NS-nek adott interjújában elmondta egyébként, hogy legfeljebb két légiós szerződtetésén gondolkodnak, azon kívül főként NB II-ben játszó játékosokat szerződtetne a klub, vagy olyan fiatalokat, akiknek külföldön megrekedt a pályafutása. Az első érkezőnk egyébként éppen házon belülről jön, hiszen Kóródi Nándor is a DVSC-vel kezdte meg a felkészülést, ő az előző szezont Balmazújvárosban töltötte kölcsönben, és már télen sejteni lehetett, hogy idén lehetőséget fog neki adni Herczeg András. Sokat várhatunk egyébként tőle, nagy tehetség, csak sajnos őt is sok sérülés hátráltatta.
A legfontosabbat pedig a végére hagytam, hiszen sokáig kérdéses volt Herczeg András sorsa, ám nagy örömünkre a napokban bejelentette a klub, hogy a következő idényben is ő irányítja majd a DVSC-t. Ez egyértelműen a legnagyobb erősítésünk, „igazolásunk” így a nyár folyamán!
A játékosmozgásokkal kapcsolatban egyébként kérünk titeket, hogy kövessétek átigazolási rovatunkat, ahol minden hozzánk eljutó hírt, pletykát feltüntetünk, így naprakész információkat találtok ott. Higgyétek el, az ott leírtakon kívül többet mi sem tudunk általában (vagy ha igen, akkor azok nem publikus információk, ezért nem is szeretnénk megosztani), így ha lehetséges, ilyen jellegű kérdésekkel ne is bombázzatok minket Facebookon.
A felkészülési program is körvonalazódik, erről tegnap jött ki kommunikáció a klubhonlapon, a tervek szerint nyolc edzőmérkőzést tervez a stáb, de ezek hat külön játéknapra lennének osztva, két alkalommal tehát páros meccseket játszana a keret két részre bontva. Ellenfelünk lesz többek közt a DVTK, a Vác, az MFK Michalovce, a Békéscsaba, a Kazincbarcika, valamint az NB I sorsolásától függően a Kisvárda is, egy ellenfél kiléte pedig még ismeretlen. Arról, hogy mennyire jó ez a névsor, hogy mennyiben segíti elő a felkészülést az, hogy rendre ugyanazokkal az ellenfelekkel, és jobbára alacsonyabb osztályú, gyengébb csapatokkal játszunk, már vitatkoztunk egy jót az egyik Facebook posztunkban tegnap. Abban egyetérthetünk, hogy alapvetően nem az edzőpartnerek erőssége határozza meg egy teljes szezon sikerességét, azonban nagyban elősegítheti egy jobb, vagy egy esetlegesen rosszabb szezonrajt létrejöttét a felkészülési meccsek intenzitása, az ellenfelek játékereje. Két éve például Herczeg András is elismerte, hogy elmérték a felkészülést, a túl sok győzelem elkényelmesítette a játékosokat, így nem sikerült a szezonrajt.
Ráadásul nem árt figyelembe venni azt sem, hogy a csapat milyen felfogásban játszik. Ahogy tegnap is írtuk a Facebookon is egy hozzászólásban: „Milyen stílusban játszottunk az előző szezonban jobbára, domináns, sokpasszos, attraktív futballt? Francokat, reaktív, kontrafutballt játszunk. Kevés labdabirtoklás, kevés passz, sok direkt indítás/ívelés, és leginkább a pontrúgásokra való támaszkodás. Ha ezt akarjuk folytatni a későbbiekben is, akkor NB II-es csapatok ellen lehet a leginkább ezt a stílust gyakorolni? Annak tudatában, hogy az EL-ben sanszosan már az első fordulóban egy erősebb ellenfelet kaphatunk? Melyik a jobb: bucira verni az NB II-es ellenfelet, miközben nem azt gyakorlod, amit a csapat fog játszani a szezon 85%-ában, vagy erősebb ellenfelek ellen tökélyre fejleszteni a most alkalmazott hadrendet, egyúttal felkészülni az EL megmérettetéseire?”
Lehetne erről hosszasan vitatkozni, a miértet azért nagyjából ismerjük: költséghatékonyság. Minden edzőmeccset Pallagon játszunk, nem utazunk el sehova, legfeljebb Kisvárda, Balmazújváros és a környező területek jöhetnek szóba nagy ritkán. Ide viszont kevés csapat fog jönni edzőmeccset játszani velünk, jobbára ugyanígy a környékbeli együttesek jöhetnek szóba. Nem gondoljuk, hogy nagy többletköltséget jelentene egy-két buszos túra bevállalása a fővárosba, a Dunántúlra, vagy valamelyik szomszédos országban néhány edzőmeccs kedvéért. A kérdés egyébként régóta foglalkoztat már engem, és két éve ilyenkor rá is kérdeztem Bódog Tamásnál, a DVTK akkori vezetőedzőjénél, hogy hogyan látja ezt a kérdéskört, mi a jobb, erősebb csapatok ellen játszani, vagy könnyebbek ellen sikerélmény halmozni? Ő akkor úgy fogalmazott, hogy első sorban erős, külföldi csapatokkal szeretne felkészülni, de vannak a felkészülésnek olyan szakaszai, amikor a játékosok fásultabbak, fáradtabbak, olyankor érdemesebb egy könnyebb edzőpartnert választani. A jó megoldás tehát vélhetően az aranyközépút: többnyire erős, legalább egyenrangú ellenfelek ellen felkészülni, de közben beiktatni egy-két olyan ellenfelet is, aki ellen nem kell teljes intenzitással játszani. Tehát ahogy a vitában is fogalmaztunk: nem az a probléma, hogy csak gyenge csapatokkal jászunk, és nem is azt szeretnénk mi sem, ha csak erősebbek ellen készülnénk fel. Ám némi koncepciót jó lenne felfedezni, és egy kis változatosság sem árt. Apró dolgok ezek, de ezek az apró dolgok összeadódva mind a fejlődést, az előrelépést szolgálnák.
Nincs tehát sok idő a szezon kezdetéig, bő egy hónap múlva már az Európa Ligában van jelenésünk, az NB I azonban ezúttal kicsit később, csak augusztus elején kezdődik majd. Optimális esetben tehát magát az Európa Ligát is tekinthetjük a felkészülés részének – abban remélhetőleg mindenki egyetért, hogy vérmesebb álmaink nem lehetnek, már ami a csoportkörbe jutás lehetőségét illeti. Ha egy kört sikerrel tudnánk venni, az már bravúros és dicséretes lenne. Én személy szerint annak szurkolok, hogy az első körben kapjunk egy verhető ellenfelet, majd a második körben egy AS Roma, egy Frankfurt, vagy egy Wolverhampton ellen játsszunk egy jó erőfelmérőt, adott esetben egy teltház előtt itthon.
Várjuk a sikeres szezonrajtot, reméljük, hogy a következő szezonban nem kell alább adnunk a mostani idényben átélt sikerekből. Hajrá Loki!
(fotók: dvsc.hu)
