Újabb rovatot indítunk útjára, melynek keretén belül besült igazolásokat fogunk feleleveníteni. Azok a korábbi labdarúgóink fogják kapni ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk első epizódjának alanya pedig nem más, mint Tiber Krisztián.
Tiber az 1996-1997-es szezonban a másodosztály gólkirálya lett, s elévülhetetlen érdemeket szerzett csapata, a Gázszer feljutásában. Majd az élvonalban sem torpant meg, szállította a középcsapati státuszhoz elengedhetetlen találatokat. Olyannyira, hogy 20 alkalommal megzörgetve a hálót, megszerezte a gólkirályi címet, megtörve Illés Béla egyeduralmát. A következő szezonban a Gázszer az akasztói stadionba tette át székhelyét. A helyváltoztatás és a súlyosbodó anyagi problémák rányomták a bélyegét Tiber teljesítményére, mindössze 5 gólt szerzett. Az 1999-2000-es idényt már a Vasasnál töltötte, 2 évet húzott le Angyalföldön. Ahol ismét megtalálta góllövő cipőjét, 17 alkalommal járt túl a kapusok eszén, s mindkétszer bajnoki bronzérmes lett.
Ezután döntött úgy Szima Gábor, hogy megszerzi a támadót, s az újjáépülő Lokiban gólfelelősi szerepet szánt neki. Tiber 2 évre írt alá Debrecenbe. A Tiber, Kerekes, Nenadics, valamint Bajzát alkotta négyes meglehetősen veszélyes támadó szekciót ígért. A szezon ennek megfelelően úgy is kezdődött, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Az első fordulóban Tiber góljával idegenben fektettük két vállra a Győrt. 9 meccset követően már 4 találat állt a neve mellett. A csapat azonban nem az elvárások szerint teljesített. Az ötlettelen támadójáték miatt szinte gólínység alakult ki, 38 meccsen csupán 47 gólt szereztünk. Tiber a remek bemutatkozás után egyre inkább elvesztette a fonalat. A hátralévő 29 összecsapáson pusztán kétszer tudott kapuba találni. Egyre kevesebb lehetőséghez jutott, a játékkedve is erősen megcsappant. Fordulat akkor sem állt be a teljesítményében, amikor Pajkos Jánostól, Dajka László vette át a karmesteri pálcát. Sőt, egyre többször szorult a kispadra, s csak csereként jutott szóhoz. A szezon végén Dajka is vehette a kalapját, a helyére kinevezett Szentes Lázár pedig kijelentette, nem tart igényt a továbbiakban a csatár szolgálataira. A játékosért többen is bejelentkeztek, végül közel 12 milliós átigazolási díj ellenében a MATÁV Sopron együtteséhez került.
Ám a lejtőn nem tudott megállni. Hiába szavazott neki a kezdőben bizalmat Bognár György vezetőedző, nem tudta meghálálni. Sérülések is hátráltatták, így a pályafutása erősen lefelé ívelt. A Sopron színeiben két év alatt egyszer sem tudott eredményes lenni. Az osztrák IV. osztályt is megjárt Klingenbach játékosa lett. A kétszeres válogatott támadó karrierje nem tudott igazán kiteljesedni. A Lokiba igazolása után erőteljesen visszaesett, s onnantól nem volt már visszaút, így méltán kapja a citromdíjat.
