Az év vége a számvetés időszaka, ez nálunk sincs másképp, tavaly már összefoglaltuk az év legfontosabb történéseit, eseményeit, és ez idén sem fog elmaradni. Egy végtelenül eseménydús, mérföldkövekkel, örömökkel, és sajnos bánatokkal teli év volt 2014 a DVSC-t tekintve, úgyhogy lesz mit összefoglalnunk. Nem időrendben haladva, 2014 „Loki-legjei”.
Lássuk tehát többféle kategóriában, hogy ki vagy mi volt az évben a…
Legemlékezetesebb pillanat: A Nagyerdei Stadion birtokbavétele
Tavaly ugyanezt a kategóriát a stadionépítés kezdete vitte el, idén pedig nem meglepő módon a stadion birtokbavétele. Hiszen tavaszra elkészült ez a csodálatos aréna, amelyre már több, mint tíz éve vártunk. Májusban beteljesült az álom, és új otthonra leltünk. Rögtön felavathattuk egy bajnoki címmel, és a válogatottat is újra láthattuk egy évtized eltelte után Debrecenben. Nagy kár, hogy az őszi szezonban több dolog miatt is csak kongott az ürességtől…
Legnagyobb meglepetés: Bajnok a Loki!
Bár önmagában nem meglepetés az, ha az elmúlt évtized legsikeresebb csapata a hat bajnoki címe mellé behúzza a hetediket, a jelen gazdasági viszonyait elnézve, ez igen is annak számított. Bár a nagyobb meglepetés még inkább az ősszel ért minket, amikor senki sem várta, mégis az élen álltunk (tavaly ez volt az év meglepetése), így az, hogy tavasszal ha hajszálnyira is, de megtartottuk ezt az előnyt, már közel sem volt olyan váratlan, mégis hatalmas tett volt az, hogy a Loki olyan csapatokat előzött meg a Győr, Vidi, Fradi hármas személyében, akik anyagilag jóval előttünk állnak.
Legnagyobb csalódás: BL-búcsú az utolsó pillanatokban
Ez vitán felül áll, azt gondolom. És talán nemcsak az év, hanem az egész évtized legnagyobb csalódása volt a BATE elleni utolsó pillanatos kiesés. Nem az a tény, hogy kiestünk, hanem ahogyan. Hiszen már a kezünkben volt a továbbjutás, amit előbb Bouadla piros lapja, majd a két bekapott gól nehezített meg. Végül nem tudtuk kihúzni, így a hatperces hosszabbítás negyedik percében kapituláltunk, és szertefoszlottak csoportkörös álmaink.
Legemlékezetesebb meccsek: DVSC – KTE 5-0 (stadionbúcsúztató), DVSC – Újpest 3-1 (stadionavató)
Itt nem tudtam dönteni, számomra mindkét meccs emlékezetes volt. Nyilván a stadionavató több szempontból is pompásabb, nagyobb volemenűbb volt, de én, aki az Oláh Gábor utcai stadionban nőttem fel, nem tudok elmenni szó nélkül amellett, ahogyan azt az arénát elbúcsúztattuk egy parádés meccsel. Aztán persze legalább olyan megható pillanat volt az első bajnokin elfoglalni helyünket az új arénában, majd háromszor is tombolni hallani a húszezres közönséget a gólok után. Reméljük lesznek még ilyen örömeink ebben a stadionban.
Legszínvonalasabb meccs: DVSC – Győr 2-2 (2013/2014 tavaszi szezon, bajnoki)
Lehet vitatkozni, de szerintem a Győr elleni tavaszi döntetlen volt messze a legszínvonalasabb meccs. Kétszer is hátrányba kerültünk, mindkétszer egyenlítettünk, és bár sokáig emberelőnyben játszottunk, nem tudtunk nyerni, mert elég volt nekünk a döntetlen is azon a meccsen. Viszont ettől függetlenül egy nagyon pörgős, minden szempontból eseménydús meccs volt az, én nagyon jól szórakoztam az alatt a 90 perc alatt.
Legrosszabb meccsek: MTK – DVSC 5-2, DVSC – Pécs 0-2 (bajnoki)
Itt is nehéz döntetni, két borzasztó meccs, egy még tavaszról, egy az őszről. Az MTK nagyon elgyepált minket, emberemlékezet óta nem kaptunk öt gólt bajnokin addig a meccsig, az őszi Pécs elleni hazai vereségen pedig a totális kilátástalanság volt látható a csapaton, az volt a hullámvölgy csúcsa.
Legjobb hangulat: DVSC – Újpest (2013/2014 tavaszi szezon, stadionavató)
Ismét a stadionavató. Húszezer ember, viszonylag sokan a vendégszektorban is, mindkét tábor kitett magáért, a meccs is jó volt. Kell ennél több?
Legszebb gól: Varga bombája az MTK ellen
Ezt mi is megszavaztuk már nemrég. Voltak idén is szép góljaink szerencsére, talán még Kulcsár szólója is megérdemelné az év gólja címet, de ez a Varga-féle bomba is ritkaságszámba menő nem csak magyar pályákon.
Legnagyobb bohózat: Szurkolói kártya, alacsony nézőszámok
Ezt a címet most az MLSZ kapja meg, még ha szorosan nem is kapcsolódnak a Lokihoz. Hiszen nagyban ők tehetnek arról, hogy olyan semmilyen hangulat uralkodik a magyar pályákon, amire nagyon régóta (vagy talán soha) nem volt példa. A szurkolói kártya bevezetésével a legtöbb szurkolótábort ideiglenesen elüldözték Csányiék, de a „mezei” szurkolók nagy részének is elvette a kedvét a meccsre járástól.
Legjobb játékos: Dusan Brkovic
Ezt is megszavaztuk félig-meddig, hiszen ősszel őt választottuk meg a legjobb játékosnak. Tavasszal ugyanezt a címet Zsidai László gyűjtötte be, de ha összességében nézzük az évet, akkor szerintem Brkovic jobban megérdemli most ezt díjat, hiszen nem volt könnyű dolga bekerülni a csapatba, de sokatmondó dolog, hogy tavasszal Mészárost kiszorította jobboldali védőnek, míg ősszel szintén Mészi sérülése után ragadt bent, és képtelenség is volt utána kiszorítani őt. Egyébként érdekesség, de olvasóink szerint Mihelic volt az év legjobbja, legalábbis a főoldalunkon található szavazást ő vezeti.
Legrosszabb játékos: Dalibor Volas
Szegény Volas amilyen csinnadrattával jött, és amennyire vártuk őt mi, szurkolók, és amilyen jól is indította debreceni karrierjét, ez a naptári év pont annyira nem sikerült neki. Tavasszal még csak-csak játszogatott, és szerzett néhány gólt, de a nyáron már kegyvesztetté vált többször is. Az átigazolási időszakban nem kellett senkinek, így maradt, a nemzetközi meccsek idejére reaktiváltuk őt, aztán megint eltűnt, de rövidebb időkre újra fel-fel bukkant. Végül decemberben nem nagy meglepetésre szerződést bontottunk vele, ő pedig hazatért korábbi sikereinek helyszínére, a Mariborhoz.
Legjobb igazolás: Rene Mihelic
Ha már a legjobb játékos nem ő lett, a legjobb igazolás cím egyértelműen őt illeti meg. Januárban érkezett a csapathoz, tavasszal rögtön alapember lett, láthattunk tőle csodálatos szabadrúgásgólokat, illetve jó pár gólpasszt is kiosztott, a csapat egyik legjobbja volt. Sajnos a nyáron megsérült, emiatt majdnem az egész őszt kihagyta, de visszatérése után ismét húzóembere lett a csapatnak.
Legrosszabb igazolás: Kovács Ádám
Mivel 2014-ben kevés játékost igazoltunk, és nagy részük be is vált, így igazából nem volt kiből válogatni, hogy ki volt a legrosszabb igazolás. Normál körülmények között fel sem merülne Kovács Ádám neve, hiszen nem is vártunk tőle sokat, mégis felkerül erre a listára, mert egy Belgiumban nevelkedő fiatalemberről beszélünk, aki nem tudott kitűnni a Lokinál még kupameccseken sem, az őszt pedig az NB II-es Sopronnál töltötte, ahol szintén nem nyújtott meghatározó teljesítményt.
Legjobb edzői húzás: egycsatáros játék Győrben
Igaz, hogy részben a kényszer szülte ezt a felállást, hiszen Tiszán kívül nem volt bevethető támadónk, mégis jó húzás volt 4-5-1-ben, vagy 4-1-4-1-ben felállni Győrben. Mivel amúgy is középpályás poszton elég jól állunk (pláne, hogy addigra felépült a rengeteg sérültünk azon a poszton), így ez a hadrend nagyon jól bevált, és nyerni tudtunk a mumusnak számító ellenfél otthonában úgy, hogy az ETO-nak csak egyetlen alkalommal volt sansza a gólszerzésre – igaz, ott szerencsénk volt, hogy kapufa lett -, míg mi a gólon kívül büntetőt is rontottunk.
Legrosszabb edzői húzás: súlyos hibák a BATE elleni visszavágón
Már megint a BATE meccs… Nem volt ez egyszerű semmilyen szempontból. Nem egy edzői húzást emelnék ki, ami rossz volt ezen a meccsen, hanem többet is, ami az ismert végkifejlethez vezetett. Nézzük sorban. Az egyik legfontosabb talán az, hogy nem ismerte fel a stáb, hogy Bouadla túlmotiváltan játszik, és nem cserélték le gyorsan az első sárga lapja után. Pedig megvolt az előzménye a kiállításnak, hiszen még a piros előtt is volt már szabálytalan megmozdulása. Ezt követte Zsidai lecserélése, amit a mai napig nem értünk. Meg talán ő sem, legalábbis lecserélésekor ez látszódott rajta. Az már csak hab a tortán, hogy helyette az a Ludánszki állt be, aki akkor debütált nemzetközi mérkőzésen. Az utolsó baklövés Brkovic becserélése volt, miközben Morozov is ott ült a padon. Mivel addigra már percenként jöttek a beadások a BATE-tól, így indokolt lett volna a magasabb Morozovot behozni a hajrára. Lényeg a lényeg, hogy az egy sok szempontból elrontott mérkőzés volt.
Legfelháborítóbb eset: Andó-Szabó ténykedése a bajnokavatón
Szerintem ezt nem is kell részletezni, ez az ember közel húsz ezer szurkoló ünneplését rontotta el. Az indulatokat csak tetézte, hogy a hibás ítéleteit még vissza is játszották a lefújást követően a kivetítőn, így közel sem volt olyan ünnepi a bajnokavató, mint amilyennek lennie kellett volna. Említett úriember még egyszer kitolt velünk az év folyamán, amikor Pápán igen csak véleményes módon kiállította Kulcsár Tamást, aki ráadásul négymeccses eltiltást kapott. Egy szóval ez nem Andó-Szabó éve volt.
Kedves olvasóink! Idén még jelentkezünk egy meglepetés cikkel az év utolsó napján, viszont ha valakivel már nem „találkoznánk”, akkor annak Loki-sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk!
