Eltelt öt forduló az új szezonból, mi pedig arra gondoltunk, hogy egy kicsit elemezzük az eddigieket. Az elmúlt években minden mérkőzés után közöltük a statisztikákat egy rövidke lábjegyzettel, idén viszont úgy gondoltuk, hogy több értelme van, ha bizonyos időszakokat elemzünk kicsit részletesebben, így mostantól öt fordulónként fogunk egy átfogóbb elemzéssel jelentkezni. A segítségünkre ezúttal is az InStat elemzőrendszere lesz. Lássuk tehát, hogy a számok is igazolják-e, hogy öt forduló után kiesőhelyen állunk győzelem nélkül!

Először is nézzük a száraz számadatokat. Kigyűjtöttünk számos általános statisztikai adatot, illetve magukat az InStat pontszámokat, és az eddigi átlagokat. Ezeket tekinthetitek meg alább.

 

Most pedig kicsit mélyedjünk bele a számadatokba. Ha a labdabirtoklást tekintjük, akkor látható, hogy úgy viselkedünk, mint egy kis csapat: eddigi egyetlen mérkőzésünkön sem tudtuk többet birtokolni a labdát ellenfeleinknél, pedig három meccsen papíron velünk hasonló játékerőt képviselő csapattal játszottunk. Ez a tendencia egyébként már elég régóta tart, tehát nem újkeletű: az előző szezon utolsó harmadában kevés kivétellel ugyanez volt a helyzet. Nagyjából akkor változott ez meg, amikor Leonel Pontes a Paks elleni vereséget követően szemléletváltást hirdetett: onnantól kezdve kezdtünk el kvázi kontrákra játszani. Pontes ténykedésének első időszakában egyébként rendre mi birtokoltuk többet a labdát, csak láthattuk, hogy ez mit sem ér, ha nincsenek megfelelő befejező embereink.

A passzok számából általánosságban az a tanulság vonható le, hogy mi vagyunk a kevésbé kezdeményező csapat, és próbáljuk minél egyszerűbben feljuttatni a labdát az ellenfél kapujához. Összehasonlítva a Pontes-érával: a tavalyi bajnokság őszi szezonjában a passzaink száma rendre 400 és 500 között volt (egyébként nagyjából ez tekinthető átlagosnak az NB I-ben), de akkoriban kimondottan ez volt a csapat játékstílusa. Mostanra (és már az előző szezon tavaszára is) ez a szám visszaesett 300 és 400 közé, ami már inkább átlagon alulinak mondható. Ez nem feltétlenül számít egyébként negatívumnak, sokkal inkább árulkodik egy adott csapat játékstílusáról és játékerejéről: egy erősebb, a meccsen dominánsabb csapat érthető módon többet passzol, míg a gyengébb, adott esetben védekezőbb felfogású, a labdát kevesebbet birtokló csapat kevesebb passzból, egyszerűbben próbál támadást építeni. Levetítve ezt az eddigi meccseinkre idén: a Mezőkövesd kivételével mindegyik csapat többet passzolt nálunk, átlagosan 100-zal, de a Videoton például közel 300-zal többször járatta a labdát!

A lövések számából sok okosságra nem következtethetünk, maximum annyira, hogy átlagosan 12-13-szor vesszük célba az ellenfelek kapuját (kivétel a Mezőkövesd elleni meccs volt, ott kiugróan magasnak számító 20 lövéssel próbálkoztunk), viszont a kaput eltalált lövéseink száma már siralmas: az öt meccs alatt összesen 23-szor találtuk el az ellenfelek kapuit, ami nagyjából 4,5-ös átlagot jelent. Van itt is kiugró adat, a Mezőkövesd ellen 9-szer találtunk kaput (az ezekből szerzett egy gól csekélynek mondható), míg a Videoton ellen csupán egyszer találtuk el az ellenfél kapuját, amivel nyilván nem nagyon lehet meccset nyerni. De hogy egy pozitívumot is kiemeljünk: az eddigi meccseinken a Vidi ellenit leszámítva mindenki ellen mi próbálkoztunk többször, a kaput talált lövések számában pedig legfeljebb kiegyenlített mutatót láthattunk, ez valamelyest dicséri a védekezésünk.

Nézzük a megnyert párharcokat, ami valamilyen szinten szintén árulkodó lehet az eredményeink láttán. Az eddigi öt meccsünkből csupán a Paks ellen voltunk képesek több párharcot megnyerni az ellenfelünknél, a maradék négy meccsen rendre alulmaradtunk ebben a mutatóban. Bár ez önmagában nem vetíti előre, hogy kieső helyen álljunk, de azért maradjunk annyiban, hogy árulkodó: nem vagyunk elég erőszakosak, kemények. Ez adódik abból is, hogy nincs igazi ütköző középpályásunk, Tőzsér kvázi nem tud védekezni, míg Filip is inkább helyezkedéssel oldja meg a védekezést, sem mint fizikai kontaktokkal.

Jöjjön a kulcspasszok száma. Először is mi számít kulcspassznak? Ennek meghatározása laikus szemmel meglehetősen szubjektív, de maga az InStat rendszer azokat a passzokat tekinti kulcspassznak, mellyel ígéretes lehetőséget, gólhelyzetet teremt csapatának a játékos. Ezek meccsenkénti száma árulkodó lehet. Vegyük például a Haladás elleni meccset, amin csupán két kulcspasszra futotta a DVSC-től, ami iszonyatosan kevés (azon a mérkőzésen a Haladás játékosai összesen 23(!) kulcspasszt osztottak ki), de a Paks elleni 8 is kevésnek mondható, igaz azon a meccsen a hazaiktól is csak hatot láthatott a közönség. A maradék három meccsen látható szám (16, 12, 15) leginkább átlagosnak mondható, már csak azért is, mert ellenfeleink is hasonló számokat produkáltak, kivétel ez alól természetesen ezúttal is a Videoton elleni meccs, a fehérváriak ugyanis 40 kulcspasszt jegyeztek, ami elképesztően magas szám (érzékeltetésképp: a Barcelona a vasárnapi Real Madrid elleni szuperkupa meccsen 45 kulcspasszt számlált).

A szögletek és a szabálytalanságok számát csak érdekességképp tettem be a táblázatban, különösebb jelentősége egyiknek sincs, bár jól láthatóan kirajzolódik egy átlag, főként a szabálytalanságok számát tekintve, utóbbi esetében mondjuk árulkodó, hogy a Ferencváros elleni 22 szabálytalanság egyetlen sárga lapot eredményezett, míg ugyanennyi a Videoton ellen 7-et(!), és senki ne mondja azt, hogy keményebben játszottunk volna most szombaton a Vidi ellen…

Utolsónak még érdemes rápillantani a cselek számára és azok sikerességére. Bár ez szintén nem feltétlen a csapat erejének mérőszáma, azért valamelyest a játékosok képességéről ad némi képet. Hogy ezek a számok mit is jelentenek, látnunk kell, hogy az ellenfeleink miket produkáltak ugyanebben a mutatóban: a Mezőkövesd 31 (45%), a Haladás 30 (80%), a Paks 21 (48%), a Ferencváros 38 (61%), a Videoton pedig 48 (63%) csellel próbálkozott ellenünk. Itt is elmondható tehát, hogy csupán a Paks ellen voltunk jobbak ebben a mutatóban (és a sok számadatból egyértelműen kitűnik, hogy egyedül azon a meccsen tudtuk felülmúlni aktuális ellenfelünket valamelyest). Nem meglepő számadatok ezek egyébként, sőt, még talán Holman Dávid személye dob is rajta valamelyest (a 120 cselezési kísérletünkből egymaga 17-et jegyzett). Rajta kívül maximum Sós Bence és Tőzsér Dániel volt az, akitől várhattunk cseleket, a többiek mind inkább védekező szellemű és fizikumra építő játékosok.

Végezetül essen néhány szó az InStat pontszámokról is. Számomra meglepően magas pontszámokat kaptak a játékosaink még a kilátástalan játékkal elveszített első két meccsünkön is, amit nem nagyon tudok mire vélni. Nyilvánvalóan nőtt a bajnokság színvonala, mert korábban a 200 fölötti pontszám már kimagaslónak számított, míg manapság már inkább átlagosnak mondható. A rangsort jelen pillanatban kapusunk, Nagy Sándor vezeti az átlagok alapján, mögötte pedig Tőzsér Dániel és Ferenczi János állnak.  Ez finoman szólva sem cseng egybe a mi osztályzatainkkal, de amíg az InStat puszta száraz számadatok alapján, objektíven határozza meg a pontszámot, mi szubjektíven értékelünk. Így az InStatnál például maga az alibi fogalma nem nagyon létezik, hiszen egy Tőzsér Dániel, aki egész meccsen semmit nem csinál, csak hajszálpontosan elpasszolgatja a labdákat a tőle két-három méterre álló társaknak, nem fog gyengébb pontszámot kapni, hiába nem volt hasznára a csapatnak (és a meccsenkénti 3-4 hajszálpontos indítás még dob is a pontszámán). Úgyhogy összességében óva intenék mindenkit, hogy ezek alapján ítélje meg a játékosok képességeit.